Román költők



MIRCEA CARTARESCU

 

Költő, próza- és esszéíró. 1956. június 1-jén született Bukarestben. A Bukaresti Egyetem Román Nyelv és Irodalom Karán szerzett tanári oklevelet 1980-ban. Később gimnáziumi tanár, írószövetségi hivatalnok, szerkesztő, majd 1990-től a Bukaresti Egyetem Irodalom Karán előbb tanársegéd, majd adjunktus, jelenleg is. 1999-ben átfogó kritikai értekezésével - Postmodernismul românesc (A román posztmodern) - doktori címet szerez román irodalomból.

Verskötetei: Faruri, vitrine, fotografii (Fényszórók, kirakatok, fotók - debüt, 1980, a Romániai Írók Szövetségének debütdíja), Poeme de amor (Szerelmes versek - 1983), Totul (Minden, 1985), Levantul (Levant, 1990, második kiadás: 1998), Dragostea (A szerelem, 1994), Dublu CD (Dupla CD, 1998). Prózakötetei: Visul (Az álom, 1989), újraközölve Nostalgia (Nosztalgia) címmel 1993-ban és 1998-ban, Travesti (Travesztia, 1994), Orbitor. Aripa stângă (Vakító. Bal szárny, 1996), Jurnal (Napló, 2001), Orbitor II. Corpul (Vakító II. Test, 2002), Pururi tânăr, înfăşurat în pixeli (Örökfiatalon, pixelekbe burkolózva, 2003). Esszékötete: Visul chimeric (A kiméra álma, 1992).

Több vers- és prózakötet társszerzője, román, német, angol, francia, amerikai, orosz, olasz antológiák szereplője, külföldi sajtókiadványok (Poetry Review, Libération, Missives, La République des Lettres, Quadrant, New Delta Review, Another Chicago Magazine stb.) időszakos munkatársa, néhány művét több nyelvre lefordították (francia, spanyol, német, holland, olasz). Nostalgia című kötete magyarul is megjelent.

 
 
 

HOLDFÉNYES ŐSZ
'60-AS ÉVEK
(Toamna cu luna anii '60)

Ősz holdfénnyel
pulóvered fölött a soha mit a mindíg bélel
míg tudod hogy szerettél és még szeretsz
képtelen taxik közti perceket.
 
Holdfényes ősz
a telefonfülkék szikráznak
rájössz az örök csupán látszat
kirakatok vezetnek a raccsoIásban
és hangjuk remeg, és darabokra törnek a porcelánkészletek.
 
Üveges ősz
amikor magnók törnek ripityára
elsápadnak műanyag mixerek
a porszívón hideg verejték gyöngyöz
hahotázik a csavarhúzó-készlet
míg a kerekszemű mosógép
és a négycsillagos konyak
elsárgul eszem ágán és lelohad
s a vermut-ősz néha ifjúnak képzeli magát...
 
Mi többé nem zárjuk egymást szívünkbe.
Már nem vidít fel arcunk mosolyunk tükre.
Mi nem házasodunk össze
nem lesz gyermekünk
és nem öregszünk meg együtt.
Mindez most világosodott meg előttem.
És nem lesz hosszú életünk
hanem rövid, zavaros.
Nap, éj, nap, éj, nap; éj
augusztus, december, április...
 
Egy ősz mely holdfényben ég
de szeretném ha most együtt lehetnénk
a kirakatokat együtt nézhetnénk
a taxikat együtt szemlézhetnénk
és elsárgult falevelek havaznának ránk.
 
 

 
VETTÜNK EGY ÚJ VILÁGOT, 1987-ES MODELL
(Ne-am cumparat o lume noua, model 1987)

Felhajtható tetejű világ, fülkényi
benne csupán a te és az én is.
Bársonyból készült és vasból,
hátrapillantós, ám vissza nem kapcsol.
Küllőkkel mozog a kereke,
hintáznak köztük papagáj-gyerekek.
Szép világ ez, hidd el nekem,
a százat is meg fogja a mezőkön, hol gidák legelnek.

Benzin helyett
a karburátorban sztreptomicin senyved
és Emotion kölni kiegészítésül
kürtszerű üvegbél-rendszer, a keverék itt készül
s lecsapódik a kipufogócsőben
ahol óriási, közönyös sziámi kandúrrá zökken,
úgyhogy nyomunkban, a kihalt utakon haladva
kariatida-, szfinx- és kiméra-darabkák maradnak...

Szemüveged van barna üvegből. Jól vezetsz
míg utunk romvárosok közt vezet.
Hajad repked, mint egy trópusi
lepke. Ágyő, múlt - ókor, puszi!
Ágyő, hasztalan lepergett étetem!
Ágyő, szerelmek, fényképen, tekercsen enyémek!
Szívkamráimban erősebb szél dúdolta ének
mióta a volánt te forgatod.
Álmodoztam s voltam felforgató:
most csendben ülök a fotelben, a szivárványos szélvédőn kibámulok.

Szép az autónk, szebb nem is lehet,
vagyis a világ, borítja kék lemez.
Csak a sebességváltásnál figyelj jobban.

Fölöttünk gólyák köröznek rajokban.
 

Szonda Szabolcs fordításai


  

Román költők