MARIA BANUS
 
  

(Sz. 1914-ben, Bukarestben, megh. 1977-ben, a nagy bukaresti földrengés áldozataként). Bölcsészeti, majd jogi tanulmányokat folytatott, a háború előtt a baloldali mozgalmakhoz közeledett. Költészete sokhúrú, nagy sodrású, nem hiányzik belőle a közéleti hang. Több nyelvből fordította a világirodalom nagy költőit.  Magyar költőket is tolmácsolt románul.

 

TIZENNYOLC ÉV

Nedves az utca. Ezüstpénz nagyságú cseppekben esett,
a napfényben mint aranyló szilánk.
Gondolataim szélnek iramodó bikák,
Ma betöltöttem tizennyolcadik évemet.

Ver az eső zavaros gondolatokkal csendesen,
Cseppje úgy terjed tova lassan s langyosan, akár
az órája vizes pelenkák nedve, a kosár
mélyében egykor, csecsemőtestemen.

Esett, mint holnap, mint tegnap, ahogyan mindig is fog esni.
Egy a szív. A múlt porát csak ő képes  felverni.
Ütése gyorsabb, mint lüktetése idők halántékának.

Akár a mihasznák, én is habzsolnám az életet.
De még a leves forró gőze is megégeti a számat.
Tudjátok, ma betöltöttem tizennyolcadik évemet.

Miklós László fordítása
 
 

TÉRD-RINGATÓ

Ne sikoltsatok, térdeim.
Vastérd hogy hajlít, hogy ölel meg?
Mint két bárányt, felé terellek
éj- s eső-páfrány útjain.

Köd-homályon hajtalak át.

Lehet, majd közrefognak ott
vergődő, súlyos végtagok,
mint asztraháni éjszakák.
Jánosbogár-fényt olt a láb.

Térdeim, ne sikoltsatok.

Lászlóffy Csaba fordítása
 
 

AZ ELMÚLÁS DALA

Fáradt vagyok. Magam vagyok csak.
Felakasztottak a sötétben, mint egy fülbevalót.
Valaki szólt hozzám: te csikó,
egyszer pedig: te rózsaszirom...
Kifáradtam önmagamtól, mint a fülbevalóm,
és mindentől félek, a csendbe
sűrű méhzümmögéssel szálló évektől is.
Mit mond a vér, mit mond vajon?
Tente, Mária, tente.

Lászlóffy Csaba fordítása
 
 

AZ ÖRÖM

Az öröm szólt:
ilyen vagyok.
Vagyok a föld,
és teher alatt roskadok.
Barlangból kikelt
félvad szellem,
hullámként török
hullámok ellen.
Csak töprengek
és kutatok.
S olykor,
mint a szívek,
falevelek 
és furulyák,
dalba fogok.
Én híreket hozok 
a vérből, a tűzből,
tüskés bozótból.
Csak egyet lehelek.
Kibomlok, mint a virág.
A karjaimba veszlek,
rátok török,
leverlek lábatokról,
sárkányok lesztek, gyermekek.
Majd újra felélesztelek.
S olykor
nem is vagyok
se szél,
se tűz,
se hullám,
csak hűvös lehelet,
visszhangként
zúgok bennetek!
Vagyok!

Majtényi Erik fordítása
 
 

KÖNYÖRGÉS AZ ÉLETHEZ

Még egyszer, csakis egyszer,
fényes, te kegyes, jer!
Dobd rám aranyos 
köpenyed is, amit
szorosan fog a kapocs!
Még csakis egyszer
engedd meg, kegyesen,
hadd lengjek a habos,
remegő napfény-vizeken,
akár a ladik!

Szemlér Ferenc fordítása 
 
 

ÉPP JÖTTÜNK KI AZ ARÉNÁBÓL

Mert annyival fiatalabb vagy nálam,
tanítani akarlak s mondani neked:
"Légy merész", vagy: "Légy türelmes",
"Légy róka", "Légy oroszlán",
amint a fiatalabbaknak mondani szokás.
Épp jöttünk ki az arénából, a csillagok alá,
az augusztusi tenger égboltja alá,
s mindazok az igazságok, amelyek odabenn
erősek voltak, lényegesek, mint az ásványok,
ezernyi ezüstös csöppé szóródtak szét,
amelyek nem engedtek megszólalni.

Jancsik Pál fordítása
 
 

SZERETEM EZT A FÖLDGOLYÓT

Szeretem ezt a  földgolyót, igen,
szelét, mely épp az én mellembe röppen,
a csöndet, mely a tág egen pihen,
s a nap csöndes sikamlását a ködben.

Szeretem ezt a csodás csillagot,
itt kezdődött az út, mely mind tovább vág;
vágyom kezed, ha reszketőn adod,
s a tiszta forrást - úgy hívják: barátság.

Szeretem ezt a bolygót, szeretem,
ahogy nagy álmok alkottak nagyobbra;
a földlakóknak jó bölcső legyen,
nagy, szelíd gyöngyszem, békében ragyogva.

Franyó Zoltán fordítása