CRISTIAN BADILITA
 
  

Kiváló teológus, író és költő, a román szellemi életben nagy tiszteletnek örvend.  Alkotói vezérelve: az igazságot sose szabad kikerülni, mindig szembe kell nézni vele. Tulajdonképpen így lehet Istenhez is közel jutni - vallja a teológus költő. Egyik visszhangos alkotása: A szerzetes és a halál (Calugarul si moartea)

ÁTLÁTSZÓ DOLOG
(Acest lucru diafan)
 
Mondjam meg nektek mi a vers?
Lefogadom, hogy nem érdekel titeket,
de én mégis elmondom - az ördögbe is,
mit csináltam az utóbbi időben!
 
De, hogyan értitek majd meg, szeretteim,
hogyan fogjátok fel ezt a titokzatos, átlátszó, éteri dolgot,
ha nem ismeritek madame Clotilde-ot,
a szemben lakó szomszédasszonyt,
ha nem ismeritek frau Gilbertát,
a fenti szomszédasszonyt,
ha nem ismeritek Minouch kisasszonyt,
aki éppen most zuhanyozik!?
 
Jó, abbahagyom,
én csak el szerettem volna árulni nektek néhány dolgot,
de meggátolnak az agy hangyái:
ezek az ördögi szavak, zörejek
s a reuma égető tüze!
 
végül is igazatok van -
csak egy rövid időre haltok meg,
ha megmondom nektek mi is a vers!?
 


KÖRÜLMETÉLT VERS
(Poem circumcis)
 
Fehér papír
és virrasztás,
az Aranyborjú portréja az asztalon.
 
Huszonnégy órája
sült krumplit
okádunk
egymás fülébe.
 
Testvér, mi mintha ismernénk
egymást valahonnan:
minő furcsa egybeesés!
Véletlenül nem...
véletlenül nem is te vagy az,
aki nemrég
visszatért a túlvilágról.
 
Hmmm! Nekem úgy tűnt,
mert bűzlesz, mint egy
tejfölben fetrengett kísértet,
bocsáss meg, részeg vagyok
és a csontjaim puhák.
 
Fehér papír
firkálásra .
Takarodj vissza bűnös oda,
ahonnan világra jöttél!
 
 

UTOLSÓ DAL
(Ultima)
 
Óh, mennyire várom a telet!
Olyankor minden madár
visszatér agyamba,
hogy belülről melegítse a testem,
de selymes szárnyaikkal annyira csiklandoznak,
hogy az szinte kibírhatatlan.
 
Uraim, tényleg akarják látni
milyen a paradicsom!?
Fogjanak egy baltát és törjék fel a koponyámat!
Többet nem mondhatok.
 
 

A FÉLKEGYELMŰ LAPSZÉLÉRE ÍRTA AKIRO KUROSAWA
(Pe marginea Idiotului de Akiro Kurosawa)
 
A költészet a hülyeség állapotának tűnik nekem.
Olyan vagy, mint a mésszel befröcskölt akác
az út szélén, amire az esők rámossák az égbolt
zsigereit. Olyan vagy, mint egy angyalka,
aki a borsos tányérra zuhant az Utolsó Vacsorán.
Olyan vagy, mint a guillotinnal megnyírt francia király.
Vagy mint a bolygó Miskin a japán Szibériában.
 
 

ENYHE, TAVASZI SZELLŐ
(O boare blanda, primavaratica)
 
Amikor fiatal voltam, talán gyerek
én is ambíciózus voltam,
nagy ember szerettem volna lenni,
de ha mégse, legalább egy kissé költő!
 
És istenbizony, elkezdtem mozgatni
a könyökömet, a térdemet s a szárnyamat, mint az emberek!
majdnem ráborítottam az eget
angyalaival a földi vadakra.
 
Egy enyhe, tavaszi szellő
sodródott hirtelen homlokom köré
és beillatosította a lelkem,
aztán ölbevett és teljesen eltévelyített -
hét dombot másztam meg,
ajkammal egy pillanat alatt
hét tengerbe fúltam, de végül feltámadtam
egyetlen lélegzettől...
Lám, így múlt ki vers utáni vágyam!
(Mint egy nyitott ejtőernyő a földön)!
Hazudnék, ha azt mondanám,
egyáltalán nem bánom, s hogy már nem érzem
néha-néha azt a szúródást a bordáim alatt,
de ez az enyhe, tavaszi szellő, ami elámítva
fonja át a lelkem, úgy fojtogat min t még soha...

Goron Sándor fordításai