TUDOR ARGHEZI
 
  

Sz. 1880-ban, az olténiai Carbunesti községben, oltyán szülőktől. Megh. 1966-ban. Iskolai tanulmányait Bukarestben végezte. Cukorgyárban dolgozik laboránsként, majd kolostorba vonul, később tanügyi előadó a tisztiiskolában. Svájcba megy a katolikus egyetemre, majd onnan Párizsba, mindinkább az újságíráshoz, lapszerkesztéshez vonzódik. Két évi börtönre ítélik haditudósításai miatt. 47 évesen jelenik meg első verskötete. A román hagyományos és avangard költészet határmezsgyéjén álló, nagyhatású klasszikus román költő.

 
 

ELTŰNT HALOTT

Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb, emeld meg ágadat, bokor.

Azóta láttam bús évet, sokat.
Glicínia, szórd, szórd a szirmokat.

Jött ő azóta, dús nyárfák, közétek,
Hallgatni, mit suttogtok, mit beszéltek?

Most is nyugatra hajlik ágatok,
S fölfelé nő mindig sudárotok.

Nem látjátok őt, csúcsról nézve fent?
Tudjátok, a "tegnap" szó mit jelent?

A kapunál tölgy, ismerem a fát,
Megkérem a kertészt és bebocsát.

Folyik a kút, mint akkor, szabadon.
Te kút-ér, ott folysz át a múltamon.

Ahogy ismertem, minden úgy maradt,
Nem változott meg annyi év alatt.

S szóltam: A kertnek itt egy sírja van,
Én ástam azt dalolva, rég, magam.

Kertemben nincsen sír - így válaszolt.
Igaz. Hiszen a senki sírja volt.

Áprily Lajos fordítása
 
 

PENÉSZVIRÁGOK

E sorokat körmöm karcolta falra.
Üres habarcson siklott jobbra-balra.
Írtam magamban, vaksötétben
És nem segélt meg semmiképpen
Sem a bika, sem a sas, sem oroszlán,
Melyek Lukács, János, de aztán
Márk körül is hevertek.
Időtlenek e versek,
Gödrök, vizek
Szomja sziszeg;
Éhség s korom:
Ez mindenik sorom.
Angyal-körmöm amidőn elkopott,
Hagytam, hadd nőjön ki legott,
De mégse nőtt meg -
Vagy nem ismertem őt meg.

Éj volt. Zápor zúgott ott kint az ugaron,
S jobbom sajgott, mint bús karom,
Melyet behúzni nem is tud az ember.
Megpróbáltam körmölni hát a bal kezemmel.

Szemlér Ferenc fordítása
 
 
 

AJTÓ FÖLÉ

Ha mész, társul úgy vidd a jószerencsét,
Akár gyémántos gyűrűd ujjadon.
Ne állj, ne félj, ne bánd a bút, ha nyom,
Lépj ki, s tekints a vészben győztesen szét.

Ha jössz, a szád a dalt ragyogva mondja,
S küszöbre rakd szíved búját-baját.
Ki itt lakoz, mind kedves jó barát,
És szent a ház, hová belépsz naponta.

Szemlér Ferenc fordítása
 
 
 

AZ ÁRNYÉK

Követlek az időben évezredek homályán,
Mióta hátgerinced mancsodra görbitéd,
Midőn a látomások közt csúszva-mászva, árván,
Ételt s vackot keresve bolyongtál szerteszét.

Halk, szótalan kísérőd mozgásban, pihenésben,
Hasonmásom, szakasztott társam, te rám szabott,
Egymás mellett szorongtunk borzongó figyelésben,
Lesvén bozótba járó, éhes vadállatot.

Odúkban, üregekben mellettem bujdokolva
Nem tudtad, hogy a kettőnk egysége már örök,
Két idegen fonálbúl örökre összefonva
A gyenge levegő-szál által, mely összeköt.

Vagyok elválhatatlan ember-árnyad örökre,
Azonos körvonallal rajzolt s karcolgatott
A sistergő homokra s kopott kovakövekre,
Akár egy körülötted járó, fekete pók.

Az éjnek egy darabja, mit kaptál megszületve,
Belőled ki-bejárok hajnalban s alkonyon.
Belőlem lépsz ki, s újra belém szállsz vissza estve,
Embertársakra s tűnő napokra oszthatón.

A sors belém van írva nem látható betűkkel.
Fejtsd meg, ha bírod, vemhes, meddő-e a tied.
Sarkai ajtainknak forognak zajt sem ütve,
S jelképül kibocsátva egy-egy füstfelleget.

Jékely Zoltán fordítása
 
 
 

JÓ BARÁTOM

Így, Urszom, így.
Az orrod ide, térdemre tedd,
S jóságosan nézz a szemembe.
Testvéré, szép kutyám, mert testvér vagy velem te.
Látom, bízol bennem, ha nézlek,
És jó neked, ha hanggal s kézzel elbecézlek.
Szilaj csobán-kutyám, bennem érzed hazádat,
A sziklás Gorzst, az esztrengát s az esztenádat,
Orrodban bocskor s pásztorbunda szagja.
Kócos szőrödnek selymes-lágy a gyapja.
A lábad izmos, jó ebem,
Mint kalusárok botja, kik elküldtek nekem.
Szelíd marást érez kezem a szádban,
Vas szemfogad úgy fogja játszva, lágyan,
Azt, hogy szeretsz, így mutatod.
Ruhám, hogy elhúzz, vadként rángatod.
Elhalmozol dédelgetéssel.
Úton arcomig lendülsz egy szökéssel
S hideg orroddal bajuszomig érsz fel.
Enyém vagy s én tiéd, tudod s tudom.
"Harapós kutya", ez van kapumon.

Áprily Lajos fordítása
 
 

CERUZÁVAL

Lelkem, csöppé zsugorodj,
Lábujjhegyen lopakodj
Tengeri közt, csövek között,
Hogy ne felejtsd az örömöt.

Hagyd a szókat, a pennádat,
Könyveid is adnád másnak,
Jöjjön az új kisdiák,
Hadd kínlódjék ő tovább.

Többé a gond nem csal vissza
Kerek berekbe, csalitba,
Visszhangozhat bűvös szótól,
Csak felesel s meghazudtol.

Ha bánatod fájna mégis,
Feledd el az értelmét is.

Páskándi Géza fordítása