Román költők

 


  YOSSEF ABRAHAM
 

A szerző magáról a www.asymetria.org  internetes folyóiratban:

"1948-ban születtem, egy pártaktivista családjában, Abramovici Iosif néven (a Iosif - Sztálin atyuska nyomán). Spanyol nyelvet végeztem Bukarestben. Természetesen, már nem hiszek Sztálin atyánkban, s jelenleg hithű zsidó vagyok, tartom a szombatot, kóser ételt veszek magamhoz stb. 1972-től Izraelben élek, s mindent végigcsináltam már, ahogy Eminescu írta: megjártam a börtönt és a tébolydát is. Pozitívabb dolgaim: dolgoztam számítógép programozóként és héber irodalmi tanulmányokat folytattam. Jelenleg adjunktus vagyok (számítógépes alkalmazások az irodalomban) a Bar-Ilan-i egyetemen (Ramat Gam, Izrael)". Szokatlan, erőteljes nyelvi hatásokra épülő verseit románul írja. Figyelemreméltóak esztétikai tanulmányai is.

 

 
MOTYOGÁSOK
(BOSCORODELI)
 
1. számú motyogás

Megjött egy sereg trampli nő kezükben laskasirítő
Rögtön utánuk kajla lábakon néhány göthös szajha
Meg egy malom köve madzaggal átkötve három nagyobbacska hű de szagos kapca
Anyám csak néz görbe szemmel a kapcákra agyagot ken fel vedd fel
Sokan nem tudják ki itt a legény csókold meg ott ahol én szeretném
Nehéz elérni kézzel a holdat hogy lábad közben a napba lógasd
S az Úr szavát ragozni
A földre lehozni
 
2. számú motyogás

Na mondd pajtikám mondd babám cicám tökfilkóm ostobám mit nem szeretsz te anyukán
Szájából csurog a nyál
Mikor az égi csillagot rázza s a macska farkát tépázza vénasszony készül a halálra
Csak hever ott meredt szemmel
Kot kot kot kotyog a tyúk srul srul srul a liszt pirul
A serpenyőben
Zabigyerek bömböl a tekenőben
 
3. számú motyogás

Holdfény a fákon bolondok rakáson
 
Nosza bolondja
Maga csak mondja
Hogy szól fenekeden a nóta
 
Mikor a hold beles csattan a nyakleves
Náspágol a szülém felvágott nyelvével két csipás szemével
Pofon vág elcsépel meggyapál felnégyel
Ha a nappal múlik ha az éjjel nyúlik
A nagy ládát rámcsapja befér abba egy csorda szép lány ül a farkomra
 
Nosza bolond merre hova
Dió lesz a lakoma
Takonyba forgatva
 
4. számú motyogás

Dömötör most éppen nyár van este legyél a posta utcában
ott van két repedt sarkú tanyája cuccot fel cuccot le gyerünk az ágyba
addig addig hogy most apád fűt be nekik közben anyádat hergelik
s tudd meg a sarok mögött egy vágott szájú rád vár nem kiabál
éles kés rezeg acélos kéken a szívében
 
5. számú motyogás

nézzenek oda hogy jár a csőre kész unalom akár egy rossz malom
mondja mind csak mondja nincs egyéb gondja agyad szétnyomja
már csak ez hiányzott van kinek átok másoknak áldás bolond az öreganyátok
az utakon lófrál zsírba mártott meszelőt lóbál
az idő letelt a pohár betelt
a nappal gyorsan múlik gyerek a hasból kibújik
vigyázz a fejed végül megtelik mindenféle bogárral
legény hancúrozik éjszaka a lánnyal
 
6. számú motyogás

a vízparton a szomorúfűz csutakjában él egy vasorrú bába ki fiatal volt hajdanába'
messze kerüld mert bűzlik a teste

te pajeszos
még egy kört fizetek
kocsma a tóparton benne legények szemük meresztik fülelnek szegények
nőci jön a vízen át jól feltűrte szoknyáját
szívja vérét sok pióca
 
7. számú motyogás

öt atyafi fát ültet ki
mint különvélemény feltűnt egy hölgyemény
odanézz
hátha idelép s beáll a táncba
hadd lássuk mi a mozgás mitől oly pirospozsgás
egyen puliszkát s hagymát hozzá egy kancsó vizet zúdítson rá
kenj már le neki egyet hadd fújja az egyszeregyet
szoknyája illatos a lány akkor csinos ha a kapun kilép vonít a kutyanép
 
8. számú motyogás

egy férfi meg egy asszony tépi egymást a placcon
a macska ugat a kutya vernyog sertés röfög egér zörög
a vénasszony fon orsója pörög a holtat elviszik az ördögök
a szellőzőlyukban döglött patkány hever vadbarmok mi bajotok velem
 
 
9. számú motyogás

Hallod-e János nyitom reggel a csapot s valami ronda sárga onnan kicsurog jó hogy anyád nem látta
Mért mondod hogy nincsen rád gondom minden ruhád kimostam zsaru jön a dombon
Hogy elvigyen téged a lerbe odabent ki ölel meg
Csókolnád meg a csókolnivalómat ez az egész hidegen hagy
Hogy került méreg a vízbe te János
Maghioaro rozsdát mos
 
10. számú motyogás

Mindegy szálig kigyűltek a lányok bámulják hogy feszítenek az utcán a betyárok
Mint megannyi dölyfös gyapjas bakszamár ostobán kiabál
Szutykos bőrből a gúnyájuk szeggel kivert derékszíjuk csizmájuk
A kocsmában jól beisznak utána árokba esnek halat rágcsálnak sóstúrót esznek
Mondja csak néne mit csinál a fia
Az utakat járja s mocskos a szája
 
11. számú motyogás

Mi jut eszedbe Vaszi te faszi csak neked hozott apád tranzitos masinát?
Nézz magadon végig ruhád csak úgy bűzlik
Ténferegsz az utakon befekszel minden árokba
Ujjad ha a vízbe dugod teli lesz békalencsével
Ami apádat illeti pár szóban a helyzet:
Nem mond neked igazat s jön a fúróval hátulról
Csúnyán áltat becsap téged segge lyuka nagyot szól
 
12. számú motyogás

Két három méter mélyen az árok feneke gheorghe köveket hajigál bele
Tátongó szakadék szarral teli Vaszi a húgát döfödi hergeli
Magas hegy rajta tüske terem vernyog a macska mindjárt agyonverem
Sötét erdő mélyén gané szanaszét lángol a sok fa csupa fényesség
 
13. számú motyogás

Jösszte Ilus a peronra ott lesznek a katonák csuda bunkó figurák
Kettesével hármasával talpfát sínt cepelnek izzadnak vedelnek
Mennek jönnek a vágány közt porban degenyében fagyban napsütésben
De ha végre kimenőt kapnak egymást leverve hozzánk rohannak
 
14. számú motyogás

A Nadrágszíjhoz címzett bárba puccos ficsúrnépség jár ma meg csupa kicsípett dáma
Sör bor gin konyak bőven folyik s mindezt kávéval öntözik
Csak egy éhenkórász ül magában s zabál mint egy állat
A vastag füstben ráadásul kiabálnak
 
15. számú motyogás

Sétálni indultunk anyukával és eleredt az eső.
Az eső igen vizes volt és anyuka megvizült. Hát kiteregettem a szárítókötélre. Anyuka gyorsan megszáradt, csak úgy ropogott belé. Akkor leakasztottam a kötélről Mussolinit, akit még a tavaly lógattunk fel oda, s játszani kezdtem vele.
Majd odébb álltam. Boldog voltam, hogy egyedül lehettem, csak attól féltem, nehogy anyuka lemásszon a kötélről és utolérjen.
 
16. számú motyogás és az utolsó

Én is jártam a városban amely hat agyagdombon áll
Ott folyik egy folyócska amely egy másikba ömlik és a Prutig meg sem áll
Vadmacska nevét adtátok neki úgy mulattatok
Váljék egészségetekre csak nevessetek mert én szörnyen zokogtam
 
 

CEAUSESCU EMLÉKÉRE

Az Isten az eget kék ecsettel mázolta be
 
Egy mélyedésben fekszem és nézem hogy dagad a tenger
 
A tengerben úszik egy harcsa
A harcsában úszik egy láda
A ládában fekszik egy hulla
A hullában mászik egy bogár
 
Üsd agyon a bogarat az ördög is elszalad
 
(Cseke Gábor fordításai)


  
Román költők