A vizek védelme

A vizek védelme mennyiségi és minőségi vonatkozásban szükséges. A fejlődés folyamán először a mennyiségi védelem jelentkezett. Erre már a 19–20. század fordulóján felhívták a szakemberek a figyelmet. Az 1950-es évek elejétől megindult iparosítás hatására jelentkező szennyezések észlelése és kártételeik felismerése után indult meg felszíni és felszín alatti vizeink minőségi védelme.

A felszíni vizek és a feltárt felszín alatti vizek minőségét és ivóvízre való alkalmasságát az Országos Közegészségügyi Intézet, majd az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei szervezetei vizsgálják és minősítik. Az ivóvíz járványterjesztő szerepével a hazai orvostársadalom már a 19. századtól kiemelten foglalkozik. Sokat tett a járványok megszüntetése érdekében Páter János, aki 1949-től behatóan vizsgálta az enterális bakteriofágok vízegészségügyi vonatkozásait. A felszíni vizek általános jellegű kémiai vizsgálatára Illés György már 1961-ben hozzákezdett a vízminőség-védelem feltételeinek megteremtéséhez. Ennek keretében az egész országra kiterjedő feladattal vízminőségi laboratóriumokat hozott létre. Ezek vizsgálata alapján minősítik ma a felszíni vizeket és egyeztetik a vízfolyások határ menti szelvényeinek vízminőségét. A felszíni vizek meg nem engedhető elszennyeződésének elkerülésére Illés István felállított egy olyan összefüggést, amelyben az addigi eljárásoknál pontosabb és könnyebben kezelhető számításokat ad a felszíni vizeknek, mint befogadóknak a megengedhető maximális szennyezhetőségéről.

A felszín alatti vizek védelme először az 1964. évi vízügyi törvénybe került be Juhász József javaslata alapján. A „védőidom” egy földtani test, amely a vízbázis mennyiségi és minőségi védelmére szolgál. A törvény nyomán a hazai felszín alatti vízkészlet védelme Európa élvonalában van. Máig igen sok vízbázis védelme készült el, megőrizve a felszín alatti víz minőségét és mennyiségét a romlástól, illetve csökkenéstől. Az ásvány- és gyógyvizek, valamint a források védelméért harcolt Papp Ferenc, aki ellenezte a gyógyvizek más célokra való felhasználását. Az 1994. évi vízügyi törvény megerősítette igazát.