{8-498.} TERMELÉS ÉS FOGYASZTÁS – A FOGYASZTÁS ELVEI

A parasztgazdaságok elsőrendűen az önellátásra termeltek, még azok is, amelyek nem rendelkeztek saját tulajdonú mezőgazdasági üzemmel, sőt gyakran azok számára is az önellátás volt a cél, a minta, akik a mezőgazdaságon kívül dolgoztak. Mindez a piac, a pénzgazdaság működésének a hiányát mutatja. Azonban ha megnézzük a termelés és a fogyasztás arányát, azt kell látnunk, hogy elsőrendű volt a termelés, „a fogyasztás csak a szükségszerű mértékre korlátozódik és mindig alatta marad fontosságban a termelésnek” (Erdei F. 1974). Mindemellett a fogyasztásnak meghatározó szerepe lehetett a gazdasági tőke felhalmozásában. Nevezetesen arról van szó, hogy a visszafogott, hiányos, szűkös fogyasztással pótolták a hiányzó gazdasági feltételeket. Ez a visszafogott fogyasztás volt a parasztgazdaság egyik lényeges ismérve, amely végigvonul teljes korszakunkon, de a társadalmi státust meghatározó gazdasági tényezők egyikéhez sem köthető. Úgy látszik, hogy a reprezentáció kivételével olyan tényezőként működött, mint az egyik választható stratégia a termelés szférájában.

Ugyan a szimbolikus szférába – a reprezentációba – tartozik a javak felhalmozása, mégis meg kell említenünk ezt a jelenséget, mivel éppen a halmozással éli fel gazdasági tőkéje egy részét a parasztgazdaság – ahelyett, hogy beruházna a gazdaságba –, így alakítva át azt olyan szimbolikus tőkévé, mely a gazdasági tőkével egyenrangú és csak részben váltható vissza, ugyanúgy, ahogyan a presztízs a házasságkötéskor. A halmozás – a szimbolikus tőke felhalmozása – gátolja, fékezi a gazdaság anyagi tőkefelhalmozását, egyszerűen szólva fejlődését, prosperitását (Hoffmann T. 1975).