A KUTATÁS TÖRTÉNETE

A születés szokásköre tartalmilag összetett, többféle nézőpontból közelíthető meg, így a népi kultúra különböző területeivel áll kapcsolatban. Tényszerű alapja biológiai, s mint minden vélt vagy valós egészségügyi elváltozással járó jelenségnek, folyamatnak van egy népi gyógyászati oldala. Ez önmagában is mutat egybeesést a néphittel. A néphitnek, népi tudásnak részét alkotják a születésről, gyermekről kialakult elképzelések, amelyeknek szempontunkból lényege egyrészt az, hogy már a gyermek világrajötte előtt, illetve közvetlenül születésekor eldőlnek adottságai, jövője, s e felfogás a mágikus előírások, tilalmak, jóslatok sorát vonta maga után. Másrészt a születés mint kezdet következtében tisztátalannak, védtelennek tartott anya és csecsemő eleve vonzza a természetfeletti erők, ártó hatalmak beavatkozását, s emiatt előtérbe került a mágikus megelőzés. Mindezt átszövik a kereszténység idevonatkozó tanításai, nemegyszer sajátos ötvözetet alkotva a korábbi képzetekkel, s a témát a vallási néprajz felé tágítják. Az újszülöttből megfelelő befogadó szertartások révén válik társadalmi lény, a család, a közösség s a keresztény egyház tagja. Ennek megünneplése alkalmul szolgál a rokoni, baráti kapcsolatok erősítéséhez s a közös szórakozáshoz. Társadalmi megközelítésben igen jelentős a szülők és keresztszülők között ekkor létrejövő műrokonsági viszony, s első szülés esetén az anya családon belüli státusában bekövetkező változás. Járulékosan ide kapcsolhatók a születés megünneplésének, a csecsemőgondozásnak a tárgyi tartozékai is (ünnepi ételek, edények, textíliák, csecsemőkelengye, gyermekbútorok).

A különböző szempontú közelítésekhez példák sorával szolgál a téma hazai kutatástörténete. A parasztélet iránti érdeklődés fellendülésével a múlt század közepétől megjelenő népleírásokból leginkább a keresztelő lefolyásáról, megünnepléséről kapunk adatokat (Garády 1853; Török 1867). Az önálló tudománnyá szerveződő néprajz előterében álló mitológiakutatásnak köszönhetjük Kálmány Lajos (1885; 1893b) témánkhoz is kapcsolódó tanulmányait a Boldogasszony kérdésköréről, valamint a gyermekijesztő és ún. gyermekrabló lényekről. E kutatási iránnyal függ össze, hogy a meginduló Ethnographia lapjain számos hiedelemközlés lát napvilágot, amelyekben az ország különböző vidékeiről, népcsoportjaitól találunk adatokat a születéskor, kisgyermekkor idején gyakorolt mágikus szokásokra, kapcsolódó hiedelmekre. Dörfler Fanny gyűjti egybe 1893-ban az addig közölt, elsősorban hiedelem megközelítésű anyagot Gyermek a magyar néphitben címmel. Ez felfogható úgy, mint a születés témakör önállósulása. Hasonló munkák jelennek meg Versényi György (1894), majd Bellosics Bálint (1903) tollából. A születés körüli szokások átfogóbb ismertetésével ebben az időben nem a népszokás-publikációk {7-10.} szolgálnak, hanem egyes tájmonográfiák: Békefy Remig (1884), Jankó János (1892; 1902), Istvánffy Gyula (1896; 1922), Kovács János (1901) munkái. Továbbá 1899-ben megjelenik Richter M. István A csecsemő Német-Prónán és vidékén c. tanulmánya, amely a téma első táji feldolgozása irodalmunkban. Ugyanebben az évben lát napvilágot a mindmáig alapvető kézikönyv, Temesváry Rezső Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyarországon c. munkája. Az orvos szerző szakképzettsége, egészségügyet javító szándéka révén új megközelítéssel (népi gyógyászati vonatkozások; a terhesség, gyermekágy, csecsemőgondozás kultuszmentes, gyakorlati oldala) gazdagodik a születés kérdésköre, anélkül, hogy a hiedelmek, mágikus szokások háttérbe szorulnának.

A kedvező indulás után századunk első felében csökken az érdeklődés a téma iránt. Vakarcs Kálmán (1908) a Torontál megyei németek körében, Kiss Lajos (1919) Hódmezővásárhelyen gyűjtött anyagát adja közre. Liszt Nándor (1906) Hajdú megye népi orvoslásáról írott munkájában fejezetet szentel a terhesség-szülés-gyermekágy témának. Leginkább Gönczi Ferenc munkássága méltó figyelemre. Már Göcsejről és Hetésről írott tájmonográfiájában (1914) is igen gazdag az idevonatkozó anyag, majd 1937-ben megjelenik Somogyi gyermek c. könyve, amely – mint a téma monografikus feldolgozása – alapvető mű a születés szokáskörével foglalkozók számára. A kötet tartalmazza mindazt, amit helyi recens anyaggyűjtés lehetővé tett. Gönczit elsősorban a hiedelmek, szokások érdeklik, de kitér a köznapi gyakorlati teendőkre, s alapossága esetenként elvezette a gazdasági, társadalmi háttér felvillantásához is. A feltárt eredmények átfogó ismeretében készíti el Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos a témakör összefoglalását A magyarság néprajzába (1937).

Bár ezt követően szolgálnak adatokkal átfogóbb témájú anyagközlések, hozzávetőlegesen a hatvanas évek végéig a szokáskutatás oldaláról figyelemre méltó előrelépés nem történt. Más irányú kutatások eredményeiből azonban sok minden hasznosítható. Már a népi társadalom kérdéseit ösztönösen közelítő munkák, másfelől a falukutatók mozgalma ráirányította a figyelmet a születés témakör gazdasági, társadalmi beágyazottságára. Majd a módszeres, helyszíni gyűjtésen alapuló társadalomnéprajzi vizsgálatok, elsősorban Fél Edit (1944; 1959) és Morvay Judit (1956) kutatásai, mind alaposabban tárják fel számunkra a meddő nő, a terhes asszony, a gyermekágyas, a gyermeket már szült menyecske, az újszülött családon, illetve tágabb közösségen belüli helyzetét, viszonyait. Morvay Juditnak a Magyar Néprajzi Atlasz eredményeit összegző áttekintésével (1967) megindul, avagy önállósul a komaság intézményének kutatása, s így szaporodnak a keresztszülők kiválasztására, születés körüli kötelezettségeire vonatkozó ismereteink. Társadalomnéprajzi indíttatású Kresz Máriának az 1940-es években folytatott nyárszói vizsgálata. Ebből a legfiatalabbak korcsoportjával foglalkozó – közel húsz év után megjelent – részlet a szerző sokoldalú kutatási módszere eredményeként egyben a születés, csecsemőkor monografikus bemutatását adja (Kresz 1960b).

A másik nagy tématerület, amelynek közelmúltbeli eredményei jelentősek számunkra, a néphit, népi gyógyászat. Vajkai Aurél (1943) a terhességet, szülést, csecsemőgondozást a népi orvoslás vizsgálati körébe vonja, s borsa-völgyi kutatásával példát ad feltárásukhoz. A hatvanas évektől napvilágot látó, azonos szempontok szerint készült néphitmonográfiák s más anyagfeltáró írások révén tovább gyarapodnak adataink a születés körüli mágikus szokásokról, képzetekről. Néhány munka témaválasztásával szorosabban is ide kapcsolódik. Erdős Kamill (1957) a magyarországi cigányok körében gyűjtötte {7-11.} a terhességhez, szüléshez, szoptatáshoz fűződő anyagot, vagy említhetjük Gémes Balázs A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében (1975) c. dolgozatát. Pócs Éva a nógrádsipeki hiedelemvilág funkcionális vizsgálatával módszertani szempontokat ad (Pócs 1980a).

Az 1970-es évektől megszaporodnak a szokásokkal foglalkozó publikációk. A születés hagyományköre része az egy-egy község, vidék, közösség népszokásait, az élet nagy fordulóihoz kapcsolódó hagyományokat bemutató, különböző szempontokból értékelő munkáknak. Továbbá egyre több szerző érdeklődése fordul immár kiemelten a születés szokásegyüttese felé. Tóth József Örményházán (1975), Szathmári Ibolya Berettyóújfalun (1978a), Lackovits Emőke Veszprém megyében (1980), Gazda Klára Esztelneken (1980), Kozár Mária a magyarországi délszlávok körében (1985), Markos Gyöngyi Makón (1986), Kapros Márta a nyugati palóc falvakban (1986) végzett kutatásokat. A szerzőknél érezhető az a törekvés, hogy a születés körüli hagyományokat mind szélesebb összefüggésbe ágyazva mutassák be, hasznosítván a néprajztudomány újabb elméleti, módszertani eredményeit. Egyre több utalást kapunk a szokások alakulásáról, a hiedelmek intenzitásának változásáról. Ugyanez jellemzi a helytörténeti-néprajzi falumonográfiák egy részének idevonatkozó fejezeteit. A szélesedő önkéntes gyűjtőmozgalom keretében is születtek a tárgykörből alapos leíró munkák, mint például Bellér Júlia szentsimoni (1972), Csetényi Mihályné csépai (1982) gyűjtése. Végezetül utalnunk kell arra, hogy a levéltári források feldolgozása révén gyarapodnak ismereteink főleg a keresztelői és névadási szokások múltbéli gyakorlatáról.