{7-50.} TÁRGYAK A HÁZASSÁGKÖTÉS SZOKÁSKÖRÉBEN

A szokáskör végrehajtásához szükséges tárgyak egy része hétköznapi használati tárgy. Ilyenek az ételek elkészítéséhez szükséges munkaeszközök, a lakodalmi sátor felállításához szükséges szerszámok. Más részük ünnepi alkalmakkal kapcsolatos tárgy: az ünnepi viseletek, a lakás díszítésének egy része. E helyt a házasságkötés szokásköréhez tartozó tárgyakkal – amelyek csak ez alkalommal szerepeltek, erre az alkalomra készültek – foglalkozunk. A tisztségviselők jelvényei között bokréták, vállra, mellre kötött kendők, szalagok említendők, ezek a jelei annak, hogy a lakodalomhoz tartoznak, annak képviseletében jelennek meg. E jelvények kisebb méretű változatai díszeleghettek valamennyi vendégen is. Különleges dísz a menyasszonyi koszorú, amely élő és művirágokból készülhetett, a kettő kombinációjából is. A koszorú a menyasszony szüzessége jelképének számított, nevezték szűzkoszorúnak is, s valóban, a nem szűz menyasszony fején az eskető papok, de a falusi közvélemény se tűrte meg. Hasonló szerepe volt a kalap mellett vagy a mellen viselt vőlegényi bokrétának is. Rajtuk kívül a vőfély rendelkezett különleges díszekkel. A kalap- és/vagy mellbokréta mellett főleg az alföldi vidéken felvirágozott-kendőzött-szalagozott kulacsot vitt a vőfély, elsősorban a vendéghíváskor; e kulacsból kínálás elfogadása a lakodalomra meghívás elfogadását is jelentette. A vőfélynek díszes botja is volt, a vőfélybot. A bot dísze lehetett néhány szalagtól kezdve változatos növényeken át (pattogatottkukorica-füzér, tök, alma, virág, örökzöld) a kendőig sokféle.

A vőfélybot is a vőfély lakodalmas házhoz tartozását jelentette. A meghívandó előtt igazolta a meghívás hitelességét. A bot a vőfély tekintélyének fontos kifejezője volt: a bottal való koppantás csendet és figyelmet parancsolt.

A lakodalmi zászló egyrészt a lakodalmas menet jele volt a vonulás, hozományvitel alkalmával, másrészt a menyasszonyt jelképezte: a menyasszonyos háznál készítették el, s ott őrizték. Akkor engedték kivinni a házból, amikor magát a menyasszonyt is kiadták. A kelengyevivő szekeret díszítette, illetve igazolta, kifejezte, hogy az kihez tartozik.

A lakodalmi sütemények közül különleges gonddal készült a menyasszonykalács, násznagykalács, örömkalács. Tésztájába élő vesszőket szúrtak, utóbbiakon gyümölcsök, gyertyák, sőt mézeskalács vagy más tészta volt. A házasság beteljesülése után, a menyasszony hozzátartozói hozták a vőlegényes házhoz, ott valamennyi vendéget megkínálták vele, sőt, még az otthon maradottaknak is küldtek belőle, ezzel is megerősítvén a házasságkötés megtörténtének tényét.

Lehetetlen valamennyi lakodalmi ételt felsorolnunk, hiszen változataik igen sokfélék. Voltak azonban olyan ételek, amelyek tréfás célzásként kerültek a vőlegény és menyasszony elé, mint a sárgarépa és a szilva, vagy a nagy töltöttkáposztában sok apró töltelék. Ezek és hasonlók a nemi szervekre, a szaporodás tényére emlékeztettek, talán mágikus hatást is tulajdonítottak nekik.

Ugyancsak a párzásra és szaporodásra utaltak a lakodalmon a tyúkok, illetve kakasok, akár elevenen szerepeltették őket, esetleg feldíszítve is, akár csak ételként tálalták fel őket. Erre utalt a lakodalmi vacsorán előadott kakasének is.

A lakodalmas porta, ház díszítésében is találunk máskor elő nem forduló sajátosságokat. A kapuk ágakkal, élőfával való feldíszítése érdemel figyelmet. A feliratok – például „Isten hozott kedves vendég” – az utóbbi évtizedekben jöttek csak divatba. Fejedelmi és történelmi házasságkötések emlékét idézi a bukovinai székelyek szokása: ún. festékest, többszínű, házi szőttes gyapjúszőnyeget akasztottak a falra a fiatal pár háta mögé.