{6-182.} A HASZNÁLT JELEK ÉS SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

ABCD = minden sorában újat tartalmazó négysoros dallam

ABBA = két különböző tartalmú sorból álló dallam

A5B5 = az A B sor kvinttel magasabban megismételve

A5B5 = az A B sor kvinttel mélyebben megismételve

A2 A3 A6 stb. = az A sor szekunddal, terccel, szexttel mélyebben megismételve

a1 + a2 = az A sort összetevő két motívum

Ak = az A sortól csak kadenciájában – vagyis záróhangjában, illetve zárómotívumában – eltérő dallamsor

Av= az A sor variánsa

Ak1 Ak2 = az A sor különféle kadenciaeltérései

A1 Av2 = az A sor különbözőképp variált formái

A hangterjedelem jelölésében és a kadenciahangok jelzésében a záróhang alatti oktávot római számokkal jelöljük, felette pedig arab számokkal: I–VII + 1–8 stb. (9) 8–1(VII) például olyan hangterjedelmet jelöl, amely általában az alaphang fölötti oktávot használja, ritkán vagy díszítőhanggal érinti a nónát és a záróhang alatti szeptimát is. VII–5: záróhang alatti szeptimától az ötödik fokig terjedő dallam; 1–6–1: az alapról induló, a hatodik fokig emelkedő és az alapra visszaereszkedő dallam; 8–3 + 1 az oktávtól a harmadik fokig és a második fok kihagyásával az alapra ereszkedő dallam. 4 |5| VII olyan négysoros dallam, amelynek első sora a 4. fokon zárul, a második az 5.-en, a harmadik pedig a záróhang alatti szeptimen. (A negyedik természetesen mindig az 1.-n, azért nem írjuk ki. Ha kivételesen más fokra transzponáljuk a dallamot, akkor azt is kiírjuk, például: 4 |b3| 1 (VII)). Ezzel azt jelezzük, hogy a dallam a magyar dalok túlnyomó többségéhez képest egy hanggal lejjebb zárul az ötfokú skálában

chord (bichord, trichord, tetrachord) = a diatonikus skálák két-, három-, négyhangból álló részeit jelenti a pentachord-hexachord mintájára

ton (biton, triton stb.) = ezzel jelöljük a pentaton mintájára az olyan hangcsoportokat, amelyek nemcsak egymás melletti fokokból építkeznek, tehát nem diatonikusan

A pentatónia különböző modusait a következőképp említjük (alulról fölfelé haladva): szo-ötfokú = szo–la–do–re–mi (+ szo’–la’ stb.) (A dőlt betűs hang a záróhang); la-ötfokú = la–do–re–mi–szo (+ la’–do’ stb.); do-ötfokú = do–re–mi–szo–la (+do’–re’stb.); re-ötfokú = re–mi–szo–la–do (re’–mi’ stb.); mi-ötfokú = mi–szo–la–do–re (+ mi’–szo’ stb.)

{6-183.} Félhangos ötfokúság: szo-ti-do-re-mi (+ szo’ stb.)

aszimmetrikus ritmus = páratlan egységekből épül, 5/8, 7/8, 9/16

autentikus dallam = az egész dallam a záróhang fölött mozog

bipódia = két ütemből épülő sorok

diatónia = azoknak a hétfokú skáláknak az összefoglaló neve, amelyekben három egészhang-lépés után következik egy félhanglépés, majd kettő után ismét egy (A zongora fehér billentyűin c–c’ ion vagy dúr, d–d’ dór, e–e’ fríg, f–f líd, g–g’ mixolíd, a–a’ eol vagy természetes moll, h–h’ lokriszi)

funkciós dúr, moll = minden foknak harmóniai jelentősége van

giusto ritmus = kötött, feszes, táncszerű ritmus

hajlítás = egy szótagra énekelt több hang

heterometrikus forma = a sorok szótagszáma különböző

hypo-skála = a hangkészlet egészéhez képest a záróhang egy kvarttal mélyebben van

ion = a dúrnak nem funkciós, korábbi (diatonális) formája izometrikus = azonos szótagszámú sorokból álló dallam

kadencia = sorzáró hang vagy motívum (A klasszikus zenében más formatani jelentése van)

kromatikus félhang = olyan fokok közti félhanglépés, amely nem szerepel a diatonikus skálában (Pl. C-dúrban d-disz vagy g-gisz. Ugyanakkor e–f vagy h–c nem kromatikus, hanem diatonikus félhanglépés)

melizma = egy szótagra énekelt több hang (hajlítás)

modális = a diatonikus rendszer skálái, amelyek tehát nem funkciósak

modulál = hangnemet vált, egyik hangnemből a másikba megy át

parlando = beszédszerűen szabad ritmusú előadás

pentatónia = öt hangból álló hangsor nagymásodokból és tercekből fölépítve

periódus = két összetartozó sorból álló forma, ahol vagy egyetlen sor ismétlődik meg kétszer, esetleg kétféle zárlattal, vagy két sor kérdés és feleletként

plagális = olyan dallam, amely a záróhang körül, alatta és fölötte helyezkedik el

proporció = 16–17. századi zenében (és táncban) alkalmazott ritmusváltás: páros után

páratlan – esetleg aszimmetrikus – ritmusban hangzik el ugyanaz a dallam, vagy lassú ritmus után gyorsan aprózva

recitálás = beszédszerűen elénekelt dallam, többnyire egyetlen hangon

rubato = szabad, kötetlen ritmus

szillabikus = szótagoló éneklés

sztichikus forma = egyetlen sort változatlanul vagy variálva ismétlő forma

tetrapódia = négy ütemből épülő sorok

tetraton = négy hangból álló, szekundból és tercből építkező dallam

tripódia = három ütemből álló sorok