Varga József 1891. február 8-án született Budapesten, tanulmányait a Műegyetemen végezte. 1913-ban az elektrokémiai tanszéken lett tanársegéd. 1915-ben adjunktus, 1920-ban magántanár, 1923-ban kinevezték a Kémiai Technológiai Tanszék professzorává. A metán klórozására és a metil klorid nyomás alatti elszappanosítására végzett eredményes kísérletei már fiatalon nevet szereztek neki. A nyomás alatti kémiai reakciók területe Vargának később is fő kutatási iránya maradt. Mint professzor elsősorban a szén és szénlepárlási termékek vizsgálatával foglalkozott, majd a szénből hidrogénezéssel előállítható motorhajtó anyagok felé fordult a figyelme. Ennek során megállapította a kén szerepének fontosságát a folyamatban. Eljárása alapján 1935-ben Péten barnaszén-hidrogénező üzem indult meg. A hazai kőolajmezők feltárása után a kőolajpárlatok nagynyomású hidrogénezésének kérdéseit vizsgálta.

1939-ben iparügyi miniszterré nevezték ki, később átvette a kereskedelemügyi tárca vezetését is. Miniszteri működése alatt a magyar vegyipar erősen fejlődött. Ellenezte az országnak a világháborúba való fegyveres beavatkozását és az efölött döntő Koronatanácsban a hadüzenet ellen szavazott. 1943-ban kivált a kormányból, és a Műegyetemen folytatta oktató és tudományos munkásságát.

A háború után dolgozta ki korábbi kísérletei folytatásaképpen a kőolajok és barnaszénkátrányok ún. hidrokrakkolásos eljárását, amely több fehéráru termelését teszi lehetővé a kőolaj feldolgozása terén. 1951-ben a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben választotta tagjává. 1950-ben 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Varga József 1956. december 28-án hunyt el.

Vissza a tartalomjegyzékhez