Putnoky László 1888. november 25-én született Felsőkázsmárkon (Abaúj-Torna vármegyében). 1906-ban a budapesti VI. ker. Állami Főreáliskolában érettségizett. Egyetemi tanulmányait a karlsruhei Fridericana Műegyetemen végezte. 1911-ben diplomát szerzett, majd a kor szokásainak megfelelően több külföldi (angol, francia) tudományos műhelyekben dolgozott.

1913-ban visszament Karlsruhéba, és a Műegyetemen vegyészmérnöki doktori szigorlatot tett. Hazatérése után a budapesti Műegyetem Elektrokémiai Tanszékén Szarvasy Imre tanársegéde lett. 1918-ban nyilvános rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki az Ilosvay Lajos által vezetett Általános Kémiai Tanszékre és megbízták külön Szervetlen Kémiai Csoport megalakításával. Putnokyt 1921-ben nyilvános rendes tanárrá nevezték ki az általa megszervezett Szervetlen Kémia Tanszékre, amelyet 27 éven át vezetett.

Legjelentősebb tudományos eredményei az üvegféleségek előállítása, a zománcok kémiai vizsgálata és az üveggyártási problémák megoldása területén születtek. Az üvegipar európai szaktekintélye volt. Foglalkozott a bauxitok feltárásával és permangánsav előállításával is. Technikatörténeti munkája a tellúr felfedezés-történetének összeállítása, amelyet Pietsch, a Gmelins Handbuch főszerkesztője kérésére végzett el.

Tudományos munkássága mellett Putnoky professzor a tanítást tartotta elsőrendű feladatának. A különböző tantervi reformok készítésében 1926-1928-ban, mint a vegyészmérnöki kar dékánja, aktívan részt vett. Mint több külföldi tudományos egyesület tagja, a nagyhírű egyetemek tantervi reformjait akarta itthon is meghonosítani. Vallotta, hogy a Műegyetem adjon kiváló általános vegyészmérnöki tudást. A specializálódást minden mérnök maga végezze egyéni képessége és érdeklődési köre szerint, a Műegyetem által megszervezendő posztgraduális mérnöktovábbképzés keretében. A Putnoky által oktatott tárgyak - Kémia I, Kémia II, és a Kémiai analízis - jelentették a vegyészmérnök hallgatók elméleti és gyakorlati alapképzését. Elkészítette előadásai jegyzeteit, a többi részből álló "Vezérfonalak"-at. Szemináriumot és évközi beszámolókat tartott, ami abban az időben nem volt szokásos. Mint tanár a legszigorúbb mértékkel mért, biztos tudást, a laboratóriumi munkában pontosságot követelt. Nagy pedagógiai érzékkel és igazságérzettel vizsgáztatott, és ezzel világszerte elismert, magas színvonalú oktatás lehetőségét teremtette meg a budapesti Műegyetemen.

A második világháború alatti években "A technika haladásával kapcsolatos időszerű feladatok és azok megoldásai" címmel, a hulladékanyagok feldolgozásáról tartott magántanári előadássorozatot. Tagja volt a Műegyetem fejlesztésével foglalkozó bizottságnak, a háború után az újjáépítési bizottságban vezető szerepet töltött be. 1930-tól haláláig a legfelső bíróság vegyipari szakértője volt. 1947-ben Putnokyt a Miniszterelnökség határozatával "szakszerűtlenség és szakértelem hiánya" miatt elbocsátották állásából, majd a Műegyetem erélyes tiltakozására a határozatot nyugdíjazásra változtatták. 1948. szeptember 9-én, 60 éves korában hunyt el.

Vissza a tartalomjegyzékhez