Preysz Móric 1829. július 23-án született Sopronban. Vegyészeti tanulmányait 1844-ben Pesten kezdte, majd 1845-ben a bécsi műegyetemen folytatta. 1853-ban Bécsben Anton Schrötter professzor (a vörösfoszfor felfedezője; 1845) mellett tanársegéd volt. Két év múlva hazajött, és az újonnan megnyíló, legelső magyar nyelvű pesti reáliskola (a mai Eötvös József Gimnázium jogelődje, Reáltanoda u. 7.) kémiatanára lett (1855). Már 1861-ben - négy évvel Pasteur eljárása előtt - kimutatta, hogy a bor utóerjedése meggátolható, ha zárt edényben 70-80 ^oC-ra melegítik, majd légmentesen elzárják. Vizsgálatait a Természettudományi Társulat ösztönzésére folytatta, a tokaji bor szállítása érdekében. E munkájáról 1865-ben írásban is beszámolt: A tokaji bor utóerjedésének meggátlásáról (Természettudományi Közlöny, 1865). Nagy kár, hogy 1861. évi eredményét csupán előadás keretében ismertette, eljárását még rövid tudósítás alakjában sem közölte nyomtatásban. Így hiába kísérelte meg prioritásának érvényesítését, elkésett. Az eljárás pasztőrözés néven terjedt el és vált világszerte ismertté.

Preysz Móricnak tevékeny része volt a gázvilágítás elterjesztésében is, vizsgálatai a gázminőség megjavítását célozták. Az 1861-ben elkezdett vízvizsgálatai és vízellátási kutatásai hozzájárultak, hogy a pesti vízvezeték 1868-ban megépült. Egyike volt a legelső középiskolai tanároknak, akiket a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választott. Preysz Móric akadémiai székfoglalóját A bor vegytana címmel 1863. december 21-én olvasta fel.

Budapesten hunyt el, 1877. március 24-én.

Vissza a tartalomjegyzékhez