Korach Mór humanista polihisztor volt: tudománypolitikus, mérnök, író és festőművész is egy személyben. Tudósként a műszaki kémiában, s különösen a szilikátkémiai technológiában ért el kiemelkedő eredményeket. Képezte, tanította a jövő mérnökeit, tudományos dolgozóit, nevelte az egyetemi oktatókat és a kutató intézetek munkatársait. Nemcsak szakmára, hanem világnézetre, kutatói etikára is tanított.

1888. február 8-án született Miskolcon. Középiskoláit Fiuméban, felsőfokú tanulmányait Budapesten, a József Nádor Műegyetemen végezte, ahol 1911-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett.

1912 végén kivándorolt Olaszországba. Először a páduai egyetemen dolgozott, majd Faenzába került, az első magasabb olasz kerámiai szakiskola megszervezésére. 1925-ben meghívták a bolognai egyetemre, az akkor megalakított vegyipari gépészeti főiskolai karra, ahol elkezdte a műszaki kémia elméleti alapjainak kidolgozását. A második világháború idején részt vett az ellenállási mozgalomban, működését felfedezték, bebörtönözték.

Negyvenévi távollét után, a magyar kormány meghívására 1952-ben hazatért. Megszervezte és 1957-ig igazgatta az Építőanyagipari Központ Kutató Intézetét. Ezt követően 1957-től 1963-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen a Vegyészmérnöki Kar Kémiai Technológiai Tanszékét vezette, munkálkodott a vegyészmérnökképzés korszerűsítésén, a félüzemi laboratóriumi oktatás vezetésén. Eredményes professzori működése mellett megszervezte 1960-ban Közép-Európa első Műszaki Kémiai Kutató Intézetét.

1963-ban nyugállományba vonult, de továbbra is vezette az akadémiai kutatóintézetet 1968-ig, amelynek tudományos tanácsadója volt haláláig. Széles látókörével és nemzetközi tapasztalataival fáradozott a vegyipar és a szilikátipar fejlesztésén, sok meg nem értés ellenére harcolt az új technológiák bevezetéséért. Korát megelőzve az első között volt, akik felismerték a környezet elszennyeződésének a veszélyét ,,és sürgette a környezetvédelem megszervezését.

Korach Mórnak a tudományos világ és a társadalom sokszor fejezte ki megbecsülését. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban levelező, 1958-ban rendes tagjává választotta, a kormány Kossuth-díjjal tüntette ki. Számos külföldi tudományos intézmény tagjává választotta és tiszteletbeli doktorrá avatta. Korach professzor 1975. november 29-én, 88. életévében Budapesten halt meg.

Vissza a tartalomjegyzékhez