Csűrös Zoltán 1901. február 6-án született Budapesten. 1919-ben Nagykikindán érettségizett, tanulmányait a budapesti műegyetemen folytatta. 1924-ben kitűnő minősítéssel vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Pályáját a Műegyetem Szerves Kémiai Intézetében Zemplén Géza magánasszisztenseként kezdte, ugyanott 1925-től tanársegéd, majd 1928-tól adjunktus volt. 1929-ben műszaki doktori oklevelet, 1936-ban magántanári képesítést szerzett "Lakkok és műanyagok" tárgykörből. Közben a Középiskolai Tanárképző Intézet megbízásából 1930-ig, öt éven át, heti két órában szerves kémiai előadásokat tartott.

A Műegyetemen a Goldberger-alapítványból újonnan létesített Textilkémiai Tanszék vezetőjeként 1939-ben nyilvános rendkívüli tanárrá, 1940-ben rendes tanárrá nevezték ki. Nagy érdeme, hogy hazánkban elsőként az egyetemi szintű képzésbe bevezette a műanyagok ma már természetesnek tűnő oktatását. Oktatómunkájával egyidejűleg irányította a tanszéket alapító textilipari vállalat kutató laboratóriumát is.

1943-44-ben a Gépész és Vegyészmérnöki Kar dékánja, 1946-49-ig és 1958-1961-ig az egyetem rektora volt. Szorgalmazta a vegyészmérnökök szakági képzését, professzortársaival együtt segítő módon működött közre a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanterveinek és oktatási programjának kialakításában. Közben, 1947-ben a Textilkémiai Tanszéket profil bővülése miatt Szerves Kémiai Technológiai Intézetté fejlesztették, amelynek vezetését is ellátta 1969-ig. Jelentős eredményeket ért el kutató munkájában, amelyet a katalizátorkutatás, katalitikus hidrogénezés, szénhidrátkémia, polimerkémia területén végzett.

A Magyar Tudományos Akadémia 1946-ban levelező, 1951-ben rendes tagjai sorába választotta. 1961-től vezette az Akadémia Szerves Kémiai Technológiai Kutató Csoportját is. Az Akadémia különböző tudományos bizottságaiban, több tudományos és ismeretterjesztő folyóirat szerkesztő bizottságában aktív munkát fejtett ki. 1953-ban Kossuth-díjat, a következő években négyszer a Munka Érdemrendet, kétszer az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést nyerte el.

Tudományos kutatói, oktatói munkásságát könyvei egészítették ki. Így: "Műanyagok" (1942), "Textilkémia" (1942), "Lakkok" (1942), és társszerzőként: "Műanyagok" (1956).

1979. október 28-án hunyt el hosszas betegség után Budapesten.