Bél Mátyás 1684. március 24-én Ocsován született. Iskoláit Losoncon, Besztercebányán és Pozsonyban végezte. 1704-től 1707-ig Halléban tanult, 1707-ben Besztercebányán káplán, 1714-től 1719-ig a pozsonyi líceum igazgatója, utána evangélikus lelkész. Korának kiemelkedő, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezőgazdasággal. Leghíresebb, ma is forrásértékű munkája, a Notitia Hungariae novae historico-geographica (Bécs, 1735-42) tíz megye leírását tartalmazza Mikovény Sámuel térképeivel. Nevéhez fűződik az első rendszeresen megjelenő magyarországi hírlap, a Nova Posoniensis című latin nyelvű újság szerkesztése. Pozsonyban halt meg 1749. augusztus 29-én.

Fenti irodalomtörténetileg elismert munkássága mellett kevésbé tudott, hogy Bél Mátyást érdeklődése az alkímiába is bekapcsolta. Abban az időben Pozsony a titkos tudományok egyik hazai központja volt, ahol sok képzett alkimista (orvos, pap, tanár) lakott. Bél Mátyás tőlük - elsősorban Wallaszkay János orvostól - tanulta az alkímiát. 1738-ban fogott a tanuláshoz, elolvasta a külföldi szerzőket és így nyert alkimista ismereteit jegyzőkönyvbe foglalta. E munkája megtalálható az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában (Bél Mátyás: Script. chem. 92/Oct. lat.). Figyelmét különösen lekötötték az alkimisták robbanó elegyei (salétrom, kén és más anyagok). Vizsgálatukra különleges készüléket szerkesztett. Naplószerű jegyzeteiből megállapítható, hogy nyolc éven át foglalkozott alkímiával.

Vissza a tartalomjegyzékhez