VII. | TARTALOM | A XIX. SZÁZAD MAGYAR ROMANTIKUS ZENÉJE |
123-1
Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje, 1934. 910; Magyar népzene, 1935. (Válog. írásai, 1948. 31.); továbbá A magyar népdal, 1924. XXXV s köv., ill. Válogatott írásai, 1956. 3846. és 5356. (1933-ból).
124-2
Bartók Béla: A magyar népdal, 1924. XLV.
125-3
Kodály Zoltán: A magyar népzene, 3. kiad. 1952. 2728.
126-4
A magyar népdal, 1924. XXXVIIXXXVIII.
126-5
Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében, 1935.
126-6
A magyar népzene, 3. kiad. 1952. 2527., 48.
126-7
W. Danckert: Grundriss der Volksliedkunde, Berlin 1939. 8788. W. Wiora szerint (Europäischer Volksgesang, Köln 1952. 5.) az idevágó formatípus a középkor vége óta Nyugat-Európában mindenütt kimutatható, de a magyar népzene sajátos gazdagsággal fejlesztette ki. L. még u.-attól: Europäischer Volksgesang und abendländische Tonkunst, Kassel 1957. 112113., 168., 185. Ezt erősítik meg a Rajeczky B. által (Melodiarium Hungariae Medii Aevi I. 1956. 324., 338.) kimutatott kapcsolatok a gregorián szekvenciák egy csoportjával, mely a XIII. század óta növekszik.
127-8
F. Liuzzi: La lauda e i primordi della melodia italiana, Roma 1935. II. LXXXV. sz.; Szabolcsi: A melódia története, 1950. 30.
128-9
Könyvtári jelzete 1925-ben, amikor használhattam, K5 I. 7. volt; a dallam a graduál 220/b levelén található „Kdyŀ yasna Demce wzchody” kezdetű szöveggel. A kéziratról I. J. Macurek: Prameny k dĕjinám československým v archivech a knihovnách sedmihradských Zvlaštni otisk z Vĕstniku Král. Čes. Společ. Nauk. Tŕ. I. Roč. 1924. 5666.
130-10
Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje, 1934. 19. Úgy látszik különben, hogy az orosz népies dal és társas dal („kant”) területén is főleg a XVIIXVIII. század volt e ritmusforma elterjesztője. Lásd T. Livanova „Ruszkaja muzikalnaja kultura XVIII. vjeka I.” c. művének (Moszkva 1952) hangjegymellékletét.
130-11
Magyar Századok, 1948. 89., 9496. (Németh Gyula: Balassa Bálint és a török költészet.)
130-12
Lehet, hogy több ilyentípusú, „új” népdalunk valóban középkori vagáns-dalok változatának bizonyul majd, ahogyan azt szövegek tekintetében Kardos Tibor valószínűvé tette (Deák-műveltség és magyar renaissance, 1939. 6971.). L. például R. Haas, Aufführungspraxis der Musik, 1931. 63. s hozzá Bartók, A magyar népdal, 1924. 256. sz. (Magyar Népzene Tára IV. 1959. 665. sz.) Hozzá Kardos Tibor, Adatok és szempontok a magyar dráma kezdeteihez, Filológiai Közlöny 1957. 320.; Szabolcsi Bence, Vers és dallam 1959. 54.
*)A dallamrész megismétlésekor: b1
131-13
A XVI. század magyar históriás zenéje, 1931, dallamfüggelék 15. sz.; l. jelen munka I. kötetének 150. lapján is. Az új stílus XVI. századi előzményeiről l. újabban Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai, 1958. 181197.
132-14
Patyolat a kuruc (Csinom Palkó), Nosza gyertek legények (Tyukodi-nóta), Nosza hajdu fürge varjú (Telekes bocskor), Fennen tartod a nagy orrod, Hallgassátok meg magyarok (Rákóczi-nóta), stb.
132-15
Kodály Zoltán: A magyar népzene, 3. kiad. 1952. 72. l. 30. jegyzet.
133-16
Szabolcsi B.: A magyar zenetörténet kézikönyve, 1947. példatár 70. A dallamot állítólag Erdélyi János „fogta rá” Petőfi szövegére 1845-ben. L. Major Ervin: A népies magyar műzene és a népzene kapcsolatai, Budapest 1930. 16.
{149.} 133-17
Kótás | DALLOS KÖNYV | a’ víg Társaságokban | való Haszon vételre | öszve szedte, rész szerint magyarra fordította, | kótára tette, és le írta | Szalontai Madass Sándor. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum kézirattára 1931. sz. (1925-ben használhattam.)
134-18
A magyar népdal, 1924. XXXVIII. és XLV.
135-19
Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje, 9.
136-20
Járdányi Pál: A kidei magyarság világi zenéje, Kolozsvár 1943. 14.
136-21
U.o. 33.
136-22
Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete, Budapest 1941. 5861.; Halmos István: A zene Kérsemjénben, Budapest 1959. 9., 12.
136-23
Vargyas i. m. 9.
136-24
U. o. 1116. V. ö. Halmos i. m. 78., 12.
136-25
Járdányi i. m. 43.
136-26
Vargyas i. m. 16.
137-27
U. o. 93.
137-28
Kodály: A magyar népzene, 3. kiad. 1952. 34.
137-29
Járdányi i. m. 1314.
138-30
Tagányi Károly: Jobbágyok költözése és szökése, Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1895. 246; idézi P. Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. Századok 1948. 14. sz. (1949) 23.
138-31
Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből, 1948. 144.
138-32
Szabó István: A magyarság életrajza, 1941. 135.
139-33
Grünwald Béla: A régi Magyarország, 3. kiadás 1910. 267.
139-34
Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története, 1908. 353.
139-35
U. o. 358.
139-36
Grünwald i. m. 143.
139-37
Acsády i. m. 34546.
139-38
Szabó István: A magyarság életrajza, 130.
139-39
Acsády i. m. 349.
139-40
Szabó i. m. 13031.
139-41
Acsády i. m. 346, Szabó i. m. 131.
140-42
Szabó i. m. 131.
140-43
Acsády i. m. 360.
140-44
Szabó i. m. 13234.
140-45
Acsády i. m. 463.
140-46
Szabó i. m. 136154.
140-47
L. Varga János tanulmányának (A parasztság állami kizsákmányolása a XVIII. század első felében) idevágó adatait: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 17111790, Bpest 1952. 7073.
141-48
Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 17901848, Budapest 1948. 18283.
141-49
U. o. 138.
142-50
P. Zsigmond Pál i. m. 4347. A külföldi fejlődés analóg folyamatáról l. J. Kuczynski: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte, Berlin 1949. 17174. 18588, 2037.
142-51
Mérei i. m. 17475.
142-52
U. o. 13234.
142-53
Acsády i. m. 399.
142-54
P. Zsigmond P. i. m. 59.
142-55
Szabó István: A magyarság életrajza 141. 123.
143-56
Erdei Ferenc: A paraszti társadalom, Bartucz L. „A magyar nép” c. kötetében, 1943. 119120. A majorsági gazdálkodásról újabban Szántó Imre írt beható tanulmányt: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú kisajátításának kezdetei. (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 17111790, bp. 1952. 221298.)
{150.} 143-57
Mód Aladár: 1848 értékelése és a marxizmus alkalmazása történetírásunkban. Társadalmi Szemle 1950. 315.
144-58
Mérei i. m. 169. „Kétségtelen, hogy a XVIII. század végén, a XIX. század elején gyarmati helyzetünk ellenére is megindult bizonyos átmenet a tőkés gazdálkodásra a fejlettebb nagybirtokon, gyarmati helyzetünk azonban akadályozta ezt a fejlődést.” (Szántó Imre i. m. 298.)
144-59
Mérei i. m. 184.
144-60
U. o. 17071, 180.
144-61
Idézi Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában, I. kötet 2. kiadás 1885. 258. Az olvasásról v. ö. Trenck Frigyes 1790-i „Mérőserpenyő”-jének idevágó passzusával: „Akinek szeme van a látásra, az meg vagyon győzettetve, hogy mihelyt valamely nemzetnek olvasni szabad és gondolkodni, annak azonnal szükséges megvilágosodni. De éppen ezáltal ki is dűlnek a római mindenhatóságnak azok az oszlopai, melyek által mindenütt… a köznépet a temérdek tudatlanságban és a maga bilincseiben megtarthatná.”
144-62
L. Zenei Szemle 1929. 150.
145-63
Acsády i. m. 43132.
145-64
L. Irodalomtört. Közlemények 1948. 5073., ill. Régi Magyar Vígjátékok, 1954. 225280.
VII. | TARTALOM | A XIX. SZÁZAD MAGYAR ROMANTIKUS ZENÉJE |