1.

JÁNOS KIRÁLY HISTÓRIÁJÁNAK DALLAMA
Illyés István: Sóltári Énekek, 1693. 46–47. l.

XXXIX. SOLTAR

Exaltabo te Domine quoniam etc. 46–47. l.

Hálá-adás, hogy a’ haláltól megszabadúlt; a’ testitől Dávid; a’ lelkitől az igaz.

1) DAvid Profetának imádkozásából
[Tinódi: Sok bölcsek írtanak az meglött dolgokról
Magasztallyuk Istent irgalmasságáról:
Jelesben Trójának ű nagy romlásáról,
El ne feletkezzünk az ő jóvóltáról.
(Én is) szólok romlásának fundamentomáról,
Vegyünk tanúságot Sz: Dávid királytól.
Hogy kétség ne légyen ennyi sok írásról.]
1) ered. végig 2) 1721 stb.

{62.} (Illyés Sóltári Énekeink későbbi kiadásaiban: 1721. 46–47. l. 1749, 1781. 45. l. stb.) Az ének itt közölt szövege Szegedi Gergelytől való s megvan már az 1566-iki váradi és az 1569-iki debreceni énekeskönyvben (l. Régi Magyar Költők Tára VI. 222. 374.). Ennek a szövegnek nótajelzése Szegedi 1569-iki é. k.-ében (19. l.) és az 1593-iki bártfai é. k.-ben (180. l.) „Ad notam Jasonis”, illetve „Az Iason énekének notaiara” utal; kétségkívül Tinódi János „Jason király”-áról van szó, mely Dézsi Lajos szerint (Tinódi Sebestyén, 1912. 19.) „Tinódinak valószínűen első munkája” s mely 1537–38 körül vagy még előbb keletkezett Dombóváron. (L. még Kodály Zoltán: Árgirus nótája, 1921. 13.) Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy az Illyés-közölte melódiában Tinódi Jázonának autentikus dallama maradt ránk. A Jázon-dallamra utal még Tar Benedek „Házasságról való dícséret”-e (1541. RMKT. II. 153. l.) – A melódiának már a XVI. századból ismerjük egy variánsát a Hofgreff-gyűjteményből (vsz. 1552–53):

AZ IFFIV TOBIASNAC HAZASSAGAROL VAlo Historia énekbe ßerzetet.
Dési András 1550.

Hofgreff-gyűjt. q 4 (sztlan) a) [253. l.]

Minden embert erre ßűuem ßerint intec, hogy az mely ßent iget Istentől vőttetet,
mint egy draga kőuet vgyan őryzzetec, mert ha el veßtitec meg sem lelhetitec.

(Régi Magyar Költők Tára V. 58. Mátray Gábor. Történeti, bibliai és gúnyoros magyar énekek dallamai a XVI. sz.-ból. 1859. 34.–5.)

Talán ide utal Bornemisza Péter 1582-iki é. k-ének (Énekek három rendben) CCXXXV. lapján, a „Szent Ianosnal Christus azt fogadgya nekünc” kezd. ének nótajelzése („Tobias enekere”); szövegének kezdősorával idézi Bogáti Fazekas Miklós 112. zsoltára („Az a’ boldog ember az ki Istent feli”) nótajelzésül. – A „Dávid Prófétának” kezdetű ének dallamára utal többek közt Bogáti Fazekas 138. zsoltára („Vram szivem szerent dichirlek”), a Lugossy-cod. 70a)–72b) lapjára másolt „Historia Prophetae Ionae” (Batizi András Jónás prófétáról szóló éneke, 1541. RMKT. II. 89.). – A melódia előfordul a XVIII. század református énekeskönyveiben is (1751-iki kolozsv. é. k. 124–25. l. 1761: 140. l. 1778-iki debr. é. k. 146. l.) „Irgalmazz UR ISTEN! immárom énnékem” szöveggel. Ez a szöveg (István deáké) szintén a XVI. századból való (Szegedi 1569-iki é. k.-ében 45. l. stb. RMKT. VIII. 4.) és Bornemisza 1582-iki é. k.-ében (CVI. b) ez a nótajelzése: „A Cyrus eneke Notaiara”. Kákonyi Péter Cirusa, melyre ez a nótajelzés mutat („Historia Astiagis regis et Cyri potentissimi Monarchie”) 1549-ben keletkezett s először 1574-ben jelent meg. 1628-iki lőcsei kiadásában („Igen szep historia CIRVS KIRALYROL”) Nagybánkai Mátyás „Jacob partiarcha fiarol Josephről” szóló (1556-ban írt) históriájának („Josephnek meg mondom az ő Cronikayát”) dallamát jelöli meg nótájául, talán tévesen, mert ez utóbbi szöveg strófái 3 12-es és egy 13-as sorból, tehát a Kákonyi énekétől eltérően alakulnak. Lehetséges azonban, hogy a Jázon-, Cirus- és József-dallam valamilyen {63.} kapcsolatban állottak egymással. Mindháromra több XVI–XVII. századi egyházi és világi énekszöveg utal. Az „Irgalmazz Ur Isten” kezd. éneket idézik nótajelzésül többek közt a következők: „Seregöknek Wra és erős Istene” (bártfai é. k. 1593. 81–82.), „Hatalmas Wr Isten rolad emlekézünk” (uo. 363.), Rimay: „A’ jó hitű ember szelíd e’ világon” (Illyés, Sólt. Én. 1693. 110.), „Minden állat dicsir Ur Isten tégedet” (uo. 139.; ugyanez a bártfai é. k. 283. lapján a „Cyrus éneke notaiara” hivatkozik; magát ezt a szöveget viszont Balassi több verse idézi nótajelzésében: l. Dézsi Balassi-kiad. I. 24. 128. 134.), továbbá Thordai János nyolc zsoltára (7., 16., 64., 66., 94., 106., 111., 139.), az 1751-iki kolozs. ref. é. k. 50. dícsérete („Hogy panaszkodik az hatalmas Isten”), 65. dícsérete (Sztáray: „Sok jótéteményin nagyon tsudálkozván”) stb. – A „Dávid Prófétának” és az „Irgalmazz Ur Isten” kezd. szövegekről l. Jénáki Ferenc: Kájoni J. énekeskönyve és forrásai, Kolozsv. 1914. 97. l. 34., ill. 106. l. 69.

{64.} A „CRONICA” (KOLOZSVÁR 1554) DALLAMAI