9.

A Wahrheitsgeige 8. pontja röviden megemlíti a zenekari játék színhelyét is: „… sitzen nicht nieder / sondern stehen auff eine Banck in die Höhe oder ihrem Herrn vors Angesicht”. Az udvari muzsikusoknak, eredetileg tisztán a trombitásoknak ez az emelvénye, emporiuma a külföldi rezidenciális és városi zenében jól ismert „Pfeiferstuhl”229-37 és eredete talán arra az időre nyúlik vissza, mikor a trombitás a rezidencián elsősorban a toronyőr hivatását töltötte be s feladata a jelző és köszöntő szignálok megszólaltatása volt.229-38 Később talán a trombitások megkülönböztetett, kiváltságos helyzetének jelzésére szolgált,229-39 de lehettek egyszerűen akusztikus okai is: a trombiták éles hangját mérsékelhette, ha udvaron vagy teremben magas karzatról szólottak, elkülönítetten a többi muzsikustól. Végül pedig utolsó nyoma lehetett annak a régi zenekari gyakorlatnak, mely a fúvós és vonós hangszereket még nem tekintette egyetlen organizmus részeinek, hanem külön természetű, külön anyagú, egymástól messze eső szerveknek s ezért, mikor az újabb, valószínűleg Olaszországban kezdeményezett, színeket kombináló zenekari gyakorlat általános érvényűvé lett, később is ragaszkodott hozzá, hogy a zenekar váltakozó csoportokra oszoljék. Ezzel már, sajátságos módon, az új stílus egyik későbbi stádiumához, a csoportos koncertálás gondolatához közeledett.

A zenészek emporiumát más források is megemlítik. Az Ungarischer Simplicissimus még mint trombitás-emelvényt szerepelteti (24. fejezet):229-40

Einmals als bey die 20. Trompeter auf einem Hoch-Adelichen Beylager zusammen kamen / und wir im Hoff auf einem sonderbaren Theatro stunden und bliesen / …

{230.} De Kőszeghy Pál Bercsényi házasságá-ban már általában „muzsikák trónusá”-ról beszél (VI. rész 96. és 97. strófa):230-41

Az muzsikák magas trónusa is bomlott…

és később:

Mit mívelsz? Ne bántsd az muzsika trónussát:

Bercsényi is tartja mert a tánchoz jussát!…

Apor (a lakodalmak leírásában) már két zenekari emelvényt említ, de ez a zenekarokra való csoportosítás nem hangszerfajok szerint történt:230-42

Volt pedig az színben két muzsikáló-szék magosan felcsinálva, az egyikben muzsikáltak az vőlegény muzsikási, az másikban az örömatyáé.

Itt kétségkívül nem szabad a két zenekarnak nyugati értelemben vett koncertálására gondolnunk, talán közös játékukra sem; valószínűleg táncdarabok szerint való váltakozásról, egymás felváltásáról, egyszerű fényűzésről volt csak szó. De ez a két zenekar már meglepően széles keretekbe-foglalását jelenti az apparátusnak, ha a megnagyobbodott instrumentum művészi felhasználására nem is került sor.