Donáth Ferenc és Losonczy Géza levele az MDP KV-hez

1956. október 24.

Tisztelt Központi Vezetőség!

A Központi Vezetőségbe való kooptálásunkat mint az elvtársak részéről megnyilvánuló bizalom kifejezését, köszönettel fogadjuk. Abban a rendkívül súlyos helyzetben, melyet pártunk átél, kötelességünknek tartjuk, hogy minden erőnkkel népünk, pártunk, a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit szolgáljuk. Azt tartjuk, hogy ma minden kommunista legszentebb kötelessége teljes erejével szolgálni azt az ügyet, amelyért mi kora ifjúságunktól kezdve éltünk és képességeinktől telhetően harcoltunk. Népünk és a szocializmus nagy ügye iránti felelősségérzet azonban arra kötelez bennünket, hogy őszintén megmondjuk véleményünket azokról a szervezeti intézkedésekről, amelyeket a Központi Vezetőség legutóbbi ülése nélkülünk, távollétünkben elhatározott.

A mostani tragikus események közepette népünk és pártunk azt várja, hogy gyökeresen és végérvényesen, személyekre való tekintet nélkül szakítsunk azzal a politikával, amely ezekre a tragikus eseményekre vezetett. Szakítani kell azzal az antidemokratizmussal, amely a múltban párt- és állami vezetésünket jellemezte. Szakítani kell azzal, hogy a vezetés nem vette figyelembe a párttagság és a dolgozó nép véleményét az ország vezetésében. Szakítani kell azzal a hibás gazdaságpolitikával, amely népünk teherbírását, országunk sajátosságait nem vette figyelembe.

Ennek a gazdaságpolitikának következményeként olyan terheket raktunk mindenekelőtt munkásosztályunk vállára, amelynek következtében a szocializmus építésének értelmébe vetett hitüket ingattuk meg. Ennek a gazdaságpolitikának következtében végzetesen meggyengítettük a falun a proletárdiktatúra alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, és a mezőgazdasági termelés fejlődése szempontjából kritikus körülményeket teremtettünk.

Szakítani kell azzal a politikával, amely sok tekintetben érzéketlenséget és közönyt mutatott a nemzeti érzés iránt. A magyar dolgozó tömegek nemzeti érzésükben sértve érezték magukat amiatt, hogy a szocializmus építésénél a Szovjetunió példáját szolgaian másoltuk, figyelmen kívül hagyva hazai adottságainkat, népünk szellemét és hagyományait, nemcsak gazdasági és politikai berendezkedés, hanem még olyan dolgok tekintetében is, mint a címer, egyenruha stb. Nem adtuk nyilvános tanújelét annak, hogy fáj nekünk, hogy egyes szomszédos országokban élő magyar kisebbségekkel szemben olyan intézkedések történtek, amelyek nem a lenini proletár internacionalizmus szellemében fogantak. Népünk nemzeti érzését sértettük, és ugyanakkor súlyosan ártottunk a magyar-szovjet barátság nagy és egész népünk szempontjából alapvető jelentőségű ügyének, amikor mindmáig nem beszéltünk az egész nép előtt nyíltan és őszintén a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról, és ezzel szabad teret engedtünk annak az ellenséges uszításnak, amely a saját gazdaságpolitikánkból eredő bajokért részben a Szovjetunióra hárította a felelősséget. Súlyosan vétett a magyar-szovjet barátság nagy ügye ellen és sértette népünk nemzeti érzését vezetőségünknek az a magatartása, amely nemcsak nem hívta fel a szovjet elvtársak, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek figyelmét arra, hogy a magyar párt belügyeibe való, gyakran nyilvános állásfoglalásuk árt a magyar-szovjet barátság ügyének, sőt maga is szorgalmazott ilyen állásfoglalást.

Annak érdekében, hogy a nyugalom és a rend, valamint a néptömegek bizalma az állam- és pártvezetés iránt mielőbb helyreálljon, elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a Minisztertanács elnöke részéről késedelem nélkül nyilatkozat történjék: a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról a Szovjetunió kormányával, a magyar-szovjet barátság és a szocialista országok közötti egyenjogúság alapján. Meggyőződésünk, hogy az említett kérdésekben a múlt hibáival és bűneivel való gyökeres szakítás és a szocializmus építésének lenini útján való előrehaladásunk alapvető föltétele a párttagság és a nép teljes bizalmának megszerzése. A bizalom megszerzésének egyik nagyon fontos feltétele, hogy a párt Politikai Bizottságának személyi összetétele is kifejezésre juttassa a pártvezetés szilárd elhatározását, hogy szakít a múlt hibás politikájával.

Ugyanezt a szempontot kell szem előtt tartani a Minisztertanács személyi összetételénél, amelyben kommunista vezetés mellett olyan személyeknek is helyet kell kapniuk, akiknek részvétele kifejezésre juttatja, hogy a legszélesebb nemzeti erőkkel együtt kívánjuk építeni a szocializmust.

Mindenekelőtt azt kifogásoljuk, hogy a Központi Vezetőség legutóbbi ülése elmulasztotta kizárni Rákosi Mátyás elvtársat a Központi Vezetőségből, akit elsősorban terhel felelősség a bekövetkezett tragikus eseményekért.

A Központi Vezetőség szervezeti határozata a Politikai Bizottság és a Központi Vezetőség Titkárságának összetételéről, mindenekelőtt Gerő Ernő elvtárs első titkári tisztségben való megerősítéséről azt juttatja kifejezésre, hogy a pártvezetőség nem tudta elhatározni magát szocialista jövőnk szempontjából elengedhetetlenül szükséges lépésekre.

Ezért központi vezetőségi tagságunkról és egyéb pártmegbízatásunkról, központi vezetőségi titkári, politikai bizottsági póttagsági [tisztségünkről] lemondunk, és kérjük felmentésünket. Kérjük a Titkárságot, hogy jelen levelünket a Központi Vezetőség tagjainak megküldeni, illetve a Központi Vezetőség előtt ismertetni és a pártsajtóban mielőbb nyilvánosságra hozni szíveskedjék.

Azzal a kéréssel zárjuk levelünket, hogy a Központi Vezetőség ne a mostani túlfeszített légkörtől befolyásoltan, hanem a párt és a tömegek közötti jövőbeni viszonyát szem előtt tartva hozza meg döntéseit, és hasson oda, hogy az ellenforradalmi felbujtók megbüntetése mellett ne sújtsa az igazságszolgáltatás keze azokat a fiatalokat, katonákat és munkásokat, akik éppen a párt- és az állami vezetés hibái következtében sodródtak bele a népünk szocialista jövője szempontjából oly tragikus eseményekbe.

Budapest, 1956. október 24-én

Elvtársi üdvözlettel

Donáth Ferenc, Losonczy Géza

(Megjelent: Donáth Ferenc: A Márciusi Fronttól Monorig. Vál.: Valuch Tibor. Budapest, 1992. 96-98.l.)