Mányoki valószínűleg 1708-ban festette első Rákóczi-portréját (Magyar Nemzeti Múzeum),	A MŰ SZÜLETÉSE
	Vadas József: A magyar festészet remekei c. könyvéből
	Rákóczi Lengyelországban (1711-1713)
	Rákóczi ábrázolások a sárospataki Rákóczi Múzeumban
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Mányoki már ismert és megbecsült festő volt, amikor 1707-ben elfogadta az akkor Berlinben tartózkodó Rákócziné felkérését, hogy legyen a fejedelem udvari festője 900 rajnai forint évi járandóság fejében. Hogy mennyire látta világosan, miszerint a német fejedelmi udvarok elsősorban a francia vagy francia tanultságú mestereket részesítik előnyben, illetve mekkora szerepe volt a feladat vállalásában a szép summa vonzerejének, nem tudhatjuk, de az valószínű, hogy nem a honfiúi szív dobbant meg benne, amikor a fejedelem asszonyának, Charlotte Amalie hessen-rheinfelsi hercegnőnek igent mondott, akiről egyébként hamarosan egy megnyerő arcképet festett. Ebben az időben a művész mesterembernek számított, aki ott és annak dolgozott, ahová hívták; így kerül a 18. században Magyarországra számos olasz, osztrák művész. Az ugyancsak tény, hogy az európai uralkodókkal a szabadságharc sikere érdekében kapcsolatot kereső Rákóczinak szüksége volt a maga rangjának az övékével összemérhető reprezentációjára. Ezért készíttetett érmet Daniel Warouval, illetve a Hollandiából Berlinbe visszatérő Mányoki személyes közbenjárásával egy ottani műhelyben sokszorosított grafikai lapot, amely őt hadvezérként ábrázolja. Nem ezeken múlt, hogy a szabadságharc elbukott; Rákóczi ekkor Gdanskba megy, s oda hívatja Mányokit, aki ott készítette (valószínűleg ajándékként II. Ágost számára) ezt az utóbb híressé vált nevezetes portrét, amely a festő legjobb erényeit mutatja. Noha a hivatalos arcmás minden kellékével rendelkezik (magabiztos testtartás, tekintélyes arckifejezés, díszöltözet, kitüntetés), lélektanilag hiteles-meggyőző ábrázolása egy kiemelkedő államférfinak. Kvalitásában a modell ismerete mellett szerepe lehet a nem sokkal korábbi holland tanulmányútnak is: az ott tapasztaltak alkalmazása (a sötét tónusok egységesen kezelt hátterében finoman részletezett arc) révén válhatott az életmű egyik legjelentősebb darabjává, amely mintegy kétszáz éven át a szász udvar gyűjteményét gyarapította. A magyar közvéleménynek nem is volt tudomása a létezéséről (még Mányoki és II. Rákóczi Ferenc kapcsolatára is csak a 19. század végén derült fény); a kép majd egy 1914-es darmstadti barokk kiállításon bukkan fel, s a neves műgyűjtő, Nemes Marcell ajándékaként került 1925-ben országos ünneplés közepette magyarországi köztulajdonba.

Forrás: Vadas József: A magyar festészet remekei, Corvina Kiadó, 2003, 42. oldal

Rákóczi Lengyelországban (1711-1713)

A fejedelem I. Péter orosz cártól kért segítséget. A cár a szatmári béke hírével egyidőben érkezett Lengyelországba. 1711. július 8-án a Prut menti csatában a török sereg győzelmet aratott az oroszok felett. Ezzel I. Péter Rákóczinak tett ígéretei teljesíthetetlenné váltak.

Mányoki Ádám 1707-től 1709-ig Magyarországon, Rákóczi udvari festőjeként dolgozott, aki egy hollandiai küldetéssel a festői továbbélést is lehetővé tette számára. A holland portréfestésből leszűrt tanulságokat a lengyel emigrációban festett közismert Rákóczi-portré összegzi. Mányoki Ádám festménye 1712-ben, Rákóczi danckai tartózkodása idején készült.

"Rákóczi herceg... magas, jó alakú, fenséges tartású, szép arcú... Bár sötétségben neveltették, azt mondhatom, hogy sok dolgot tud, és azokat jól tudja: hat nyelven beszél és ír: magyarul, latinul, franciául, olaszul, németül és lengyelül. Erényes, dolgos, barátságos, nemes lelkű, jótékony fejedelem." (Des Alleurs)

Forrás: http://www.sk-szeged.hu/kiallitas/rakoczi/bujdoso.html

Vámosi Katalin
Rákóczi ábrázolások a sárospataki Rákóczi Múzeumban
(részlet)

Mányoki Ádám portréfestészete a fejedelmi reprezentációt szolgálta. Mányoki 1712-ben, Gdanskban festette meg a fejedelmi-modellről a legismertebb II. Rákóczi Ferenc portrét, ami teljesen összefonódott a fejedelem alakjával. Mányoki 1707-es első olajportréját követően, a fejedelem utasítására 1711-ben Berlinben, máig ismeretlen metszőműhelyben készítette el II. Rákóczi Ferenc metszetportréját. A metszetet Galavics Géza művészettörténész a "Franciscus II. S. R. Imp. Princeps Ragoczi" feliratú, jelzetlen mezzotinta lappal azonosítja.

Forrás: Zempléni Múzsa III. évfolyam 3. (11.) szám
http://www.spnf.hu/zmuzsa/03_3/vamosi.htm