Vissza a kezdőlapra


Zöld gyepen (vázlat), 23x29 cm, 1873

A MŰ SZÜLETÉSE
Végvári Lajos
"Szinyei Merse Pál" c. könyvéből
A jernyei kúria
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




Felesége arcképe sárga ruhában, 1874, Olaj, vászon, 98,5 x 76,5 cm Böcklin hatása alatt formálódó korszakának legjelentősebb műve a Lilaruhás nő című igen népszerű alkotás. Később is több ízben hozzáfogott, hogy a szép Probstner Zsófiát lefesse, de minden alkalommal elégedetlen volt az eredménnyel. A két jelentősebb, befejezetlenül maradt portré a Sárga ruhás majd a Vörös ruhás arckép. Mindkettő friss, áttetsző színekkel festett portré. Talán amiatt hagyta őket befejezetlenül Szinyei, mert nem érezte elég meggyőzőnek a környezetet, illetve a figura szituációját. A körülmények sem voltak megfelelők: mivel a jernyei tartózkodást ideiglenesnek gondolta, apja kastélyában, a szalon egy paravánnal elkerített részében festett délutánonként.

Nem is merült bele a munkába, mert a napi mezőgazdasági tevékenység mellett egyetlen dolog foglalkoztatta, a csomagolás és költözés. Először Párizsba, majd Münchenbe, végül Böcklin hívását követve Firenzébe akart utazni és ott letelepedni. Már 25 ládába csomagolva szállításra készen állt a fiatal házaspár holmija, midőn az apa kérésére Jernyén maradtak. A zárkózott és zord szívűnek mutatkozó idősebb Szinyei betegségére hivatkozott, majd amiatt kérlelte fiát, hogy láthassa még születendő unokáját.

Apja, aki annyiszor beleavatkozott fia életébe, most egy életre szóló nehéz döntésre késztette. A festő kicsomagolt és folytatta a jernyei életet.

1874-ben megfestette legjobb korszakának másik főművét a Lilaruhás nőt, és ezzel jó időre búcsút mondott a rendszeres munkának. A Lilaruhás nő felemás alkotás. Nemcsak a francia festészethez közelítő felfogásától tér el, de egyben a böcklini művészet veszélyes vonzerejének hatása alá került. A Lilaruhás nő első ötletéből, a már említett Zöld gyepen című kép sokatígérő vázlatából csupán a lila ruhát hagyta meg, de ezt is sötétebbre festette, mint a vázlaton. Ennek megfelelően a zöld színű részeknek is sötétebb tónust adott, ezt a ruha színe kívánta meg. A tájat részben emlékezetből alkotta meg. A műteremmé alakított szalonban dolgozott - ezzel magyarázható az árnyék sajátos jellege -, amelyet az akkor éppen Párizsból hazaérkezett Mednyánszky László erősen megkritizált. Szinyei Merse azonban nem fogadta el a plein air festésre vonatkozó tanácsokat, mert Böcklin alkonyati, vagyis árnyéktalan festési módszerét tartotta példájának. Még a kép felépítésében is Böcklint követte: feltételezhető, hogy a Lilaruhás nő az 1872-ben Münchenben festett Euterpé című Böcklin-festmény rokona. Meller Simon találó megállapítása szerint Szinyei festése csakugyan nem egyezett a párizsi plein air festés elveivel: "ő egészen más úton jutott rokon eredményhez, a színek világos ragyogásához, a levegő és a fény rezgésének visszaadásához".

Forrás: Végvári Lajos: Szinyei Merse Pál 1845-1920, Képzőművészeti Kiadó, 1986, 68. oldal



"...a birtokára visszavonulva ha ritkábban is vette kezébe az ecsetet,
olyankor megkapó műveket alkotott."


Szinyei Merse Pál: A jernyei kúria (1911) A jernyei kúria az 1910-es években



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére