NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET
IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS KORA – AZ ISZLÁM
IV. RÉSZ: GERMÁNOK
II. SZAKASZ: GERMÁN ÁLLAMALAKULÁSOK
XVI. A keleti gótok országa           XVIII. A longobárdok országa

XVII. FEJEZET.
A burgundok országa.

A Rajna mellékén tanyázó burgundoknak Atius, miután Uptar hunnjai összetörték őket, 443-ban lakóhelyül Sabaudiát jelölte ki, hová ezek két királyuk, Gundiok és Hilperik vezetése alatt be is költözködtek. Sabaudia a mai Savoya volt, csakhogy határai északon és nyugaton kijebb terjedtek. Határfolyói a Saone és Rhone voltak s vogesi hegyektől az Alpokig és a marseille-i tengerig ért le a burgundok új hazája. Gundiok Ricimer nővérét vevén feleségül, sógorságba jutott a nyugati gótok királyával, Walliával. Mind a két király jó viszonyban volt a birodalommal, úgy hogy Hilperik megkapta a patricius, Gundiok pedig a magister militum czímét. Alattok az ország megállandósult s határai is szélesedtek.

Utánok a Gundiok három fia közt oszlott meg az ország. Az egyik, Gundobad (474–516) Vienne-be tette át székhelyét, a másik, Godegisel megmaradt Genfben, a harmadik, Hilperik pedig Lyonban tartotta udvarát. Az ország feldarabolt volta s a belviszályok megakadályozták a burgundokat abban, hogy hatalmuknak kifelé súlyt adhattak volna; sőt a keleti gót Theodorich jóindulatát csak úgy tudták biztosítani maguknak, hogy számos itáliai hadifoglyot adtak ki neki. E barátságnak volt azután az eredménye, hogy Theodorich egyik leányát férjhez adta Gundobad legidősb fiához, Sigismundhoz, ki ekként rokonságba jutott a nyugati gótok királyával, II. Alarichhal.

Atyafiság kötelékével óhajtotta Gundobad, ki a monda szerint legkisebb öcscsét, Hilperiket és egész családját kivégeztette, a mindinkább erősödő frankok barátságát is tartóssá tenni. Unokahugát, Chrotichildét vagy másként Chlotildot a vitéz Chlodovig jegyezte el s ez a nő lett idővel a burgundok országának megrontója. Férjét katholikussá tette s oly fiakat nevelt, kik egykori hazájának a kegyelemdöfést voltak megadandók. Az ellentét a katholikus frankok és az ariánus burgundok közt napról-napra élesedett. S mikor a Hilperik örökségén a két testvér, Gundobad és Godegisel összekapott, ez utóbbi Chlodovigtól kért és nyert segítséget. Az 500. évben Dijon mellett ütköztek meg egymással s Gundobad súlyos vereséget szenvedett. Avignonba menekült s csak évi adófizetés föltétele alatt tarthatta meg koronáját. Godegisel újabb székvárosába, Vienne-be is frank őrség vonult be. De Chlodovig távozása után a burgundok önérzete feltámadt az áruló Godegisel ellen; Gundobadhoz szegődtek, elfoglalták Vienne-t s agyonverték az árulót. A győztes király a frank őrséget Toulouse-ba küldte a nyugati gót királyhoz s vele erős szövetségre lépett. Ez a szövetség kényszeríthette Chlodovigot, hogy a bosszúállást jobb időkre halassza.

Gundobad népét azzal is igyekezett magához közelebb fűzni, hogy igazságos törvényeket alkotott. A még meglevő s róla elnevezett burgund-római törvénykönyv szabályozta a burgundok és rómaiak viszonyát, az ország alkotmányát aristokratikus alapokra helyezte s a trónöröklés és az uralom egységének megállapításával elejét vette a belső visszavonásnak. A hadi és polgári közigazgatást nagyban elősegítette, hogy az országot városi megyékre (gauok) osztotta fel, melyek élén a királytól kinevezett grófok állottak, kik az igazságszolgáltatás és a hadügy dolgát intézték. Egyházi téren is állandóságot akart Gundobad létrehozni. Ő maga ugyan mindvégig ariánus maradt, de ismerte és becsülte a másik felekezet tanait s fiait is katholikusokká neveltette. A püspököket kilátásba helyezett, de soha be nem következett áttérésével iparkodott megnyerni s okos politikájával sikerült neki az ország bukását elodázni. Különösen a vienne-i püspök, Avitus megnyerése használt neki sokat, kire azután fia nevelését is rábízta.

A frankoknak a nyugati gótok elleni hadjáratában a burgundok is résztvettek. Gundobad elfoglalta Narbonne-t s hadaival segített Arles-t ostromolni. De a keleti gótok segédhadai 509-ben fölmentették a várost, feldulták Burgundiát és a Provence-ot, ugy hogy a hadjáratból Gundobadnak inkább kára lett, mint haszna. Negyvenéves uralkodás után az agg burgund király meghalt 516. márczius 8-án.

Utódja fia, a már katholikus Sigismund lett (516–523). Alatta a katholikus egyház nagy hatalomra tett szert s hatalmát magával a királyi házzal is éreztette. Az uralkodó helyzete igen válságossá lőn; az ariánus burgundok elidegenedtek tőle, a frankok meg mindinkább ellenségesen léptek föl ellene. Sigismund a byzanczi császárnál keresett segítséget, ki már trónörökös korában patriciussá tette. De az arián Theodorich meghiusította ezt a kisérletét, mi a két germán uralkodó közti hideg viszonyt még inkább kiélesítette. Sigismund bukását családi körülményei is siettették. Első felesége Theodorich leánya volt, kitől egy Sigerich nevű fia született. Ez a fiu volt a trón örököse s ereiben az Amálok vére csörgedezvén, lenézte s egy ízben vérig sértette mostoha anyját. A megsértett mostoha elhitette Sigismunddal, hogy fia életére tör s a gyenge uralkodó eltökélte, hogy fiát elteszi láb alól. A királyfit azután álmában megfojtották. De az apa mindjárt megbánta borzasztó tettét; fia élettelen tetemére borult s keservesen siratta. Majd az újonnan alapított agaunumi (St. Maurice en Valais) kolostorba vonult vissza s itt buzgó imádság közepett kérlelte az ég irgalmát. Együtt énekelték vele a szerzetesek is a szent énekeket és ez lett az alapja a később általánossá lett karbeli éneklésnek. De az imádsággal nem hozhatta helyre hibáját Sigismund, s mi még nagyobb csapás volt reá, népének szeretete is elfordult tőle, épen a legválságosabb időpontban, mikor a frankok részéről végpusztulás fenyegette országát.

A burgundi Chlothild feledni nem tudó fiai 523-ban fegyvert ragadtak s erős tusa után győzelmet vettek Sigismundon, ki barátcsuhát öltve rejtőzött el üldözői elől, de ezek a st.-maurice-i kolostorban rátaláltak s Chlodomer frank király kezébe szolgáltatták, a ki azután két leányával és nejével együtt Orleansba vitette, s ott egy kútba fojtatta. Utódjául testvéröcscsét, Godomart (524–532) választották meg a burgundok, ki összegyűjtve híveit s ellenállásra készült. A frankok most a keleti gótokat hívták segítségűl s Theodorich, ártatlan unokáját megbosszulandó, készséggel bontott zászlót. Véseronce mellett ütköztek meg az egyesült hadak a burgundokkal (524-ben) s a véres ütközetben, melyben Chlodomer elesett, Godomarnak kedvezett a szerencse. A frankok kénytelenek voltak vele békére lépni s meghagyták őt uradalmában. Nyolcz évig nyugtot is hagytak neki; de már 532-ben Chlotar és Childebert, két egytestvér, újra betörtek Burgundba s Autunt ostrom alá fogták. Godomar összes haderejével a város fölmentésére sietett; megütközött a frankokkal, de ezúttal szerencsétlenül. A harcz forgatagában ő maga is eltünt; országát a frankok teljesen leigázták s 534-ben a két győző felosztotta egymásközt.


III. Theodorich egy itéletlevelének hasonmása 680-ból.
(Páris, Nemzeti levéltár.)

III. Theodorich frank király 680-ban kelt itéletlevelének szövege:

+ theudericus rex francorum uir inluster
cum ante dies in nostri uel procerum nostrorum presencia conpendio in palacio nostro
ibique ueniens fimena nomene acchildis amalgario interpellauit dum dicerit
eo quod porcione sua in uilla noncobanti bactilione ualle quem de parti genetri
ci sua bertane quondam ligebus obvenire debuerat post se malo ordene reteni
rit qui ipse amalgarius taliter dedit in respunsis eo quod ipsa terra
in predicto loco bactilione ualle de annus triginta et uno inter ipso amalga
rio uel genetore suo gaeltramno quondam semper tenuerant et possiderant sic eidem nunc
a nostris procerebus ipsius amalgario fuissit iudecatum ut de nouo denomenatus
aput sex sua mano septima dies duos ante istas kalendas iulias in oraturio nostro
super cappella domni martine ubi reliqua sacramenta percurribant
hoc dibirit coniurare quod antedicta terra in predicto loco bactilione
ualle inter ipso amalgario uel genetore suo gaeltramno da annus trigin
[ta] et uno semper tenuissint et possedissint nec eis diger numquam fuissit nec ali
ut exinde non redebirit nisi edonio sacramento sed ueniens antedictus amalga
riu[s] ad ipso placito lusareca in palacio nostro una cum hamedius suos ipso sacramen
to iusta quod eidem fuit iudicatum et nostras equalis precepcionis locuntur in quantum
inluster uir dructoaldus comes palati noster testimuniauit ligibus uisus fuit adimplissit et tam
ipse quam et hamediae suae diliguas eorum derexsissint propteria iobimus ut ipsa porcio
ne in predicto loco bactilione uualle unde inter eus orta fuit intencio memoratus
amalgarius contra ipsa acchilde uel suis heridibus omne tempore abiat euinde
+ odiinberthus recognouit
+ datum sub die segundo kalendas iulias annum vii rigni nostri lusareca in dei nomenie feliciter

Ez volt a vége Burgundiának, mely épen mint a vandalok országa, mindössze kilenczven esztendeig állott fönn. Meghódolt lakosai adófizetőivé váltak a frankoknak, s bár I. Chlotar halálától (561) külön szervezetet és kormányt nyert is Burgundia, ettőlfogva már csak nevében élt tovább. De a művelődés iránt fogékonyabb, a rómaiakhoz hasonuló népelem, melylyel ez úton a frank birodalom gyarapodott, sokáig jótékony hatással volt a Chlodovig népének vad erkölcseire.


Burgund pénzek.
1. I. Leo (457–474.) arany solidusának utánzata; verték Ravennában. 2. I. Theodosius (379–395.) ezüst pénzének utánzata; v. Trierben. 3. II. Valentinianus (375–392.) ezüst pénzének utánzata, v. Trierben. 4. I. Anastasius (491–518.) arany solidusának utánzata; Sigismund (516–523.) monogrammjával. 5. Gundobald kis ezüstpénze. 6. I. Anastasius arany solidusának utánzata Gundobald (560–516.) monogrammjával. 7. I. Justinus (518–527.) arany pénzének utánzata Sigismund monogrammjával.

Nagy Károly birodalmának feloszlásakor névben feltámad a burgund királyság. Mint herczegség a középkor későbbi folyamán is nagy szerepre van hivatva s Francziaország leghatalmasabb vasallusa a XV. században, Merész Károly burgundi herczeg – habár sikertelenül – megkísérli újra feltámasztani az egykori királyságot. Tervével megbukik; de a burgundok önérzete és vitézsége fenmarad még századokon át.