1. NEM
ALKA.
ALCA (L.) 1758.

Csőrük ragadozó madárra emlékeztető, közép hosszú, keskeny, de magas, oldalvást félholdalakú mélyedésekkel haránt rovátkolt; nagy evezőik hosszúak, ellenben a hátulsók tulságos rövidek, a harmadik evező leghosszabb; a fark ékalakú; fej- és nyaktollazat egérszerű finom tömött; egyetlen tojásukat, fészket nem építve, pusztán sziklapárkányokra rakják; az északi sarkkör vidékén élnek. Két faj volt, de az egyik, a nagy alka (Alca impennis L.), kihalt s az utolsó példányt Észak-Norvégiában, Vardö mellett, 1848 április hóban Brodkorb ejtette el.