A DUNNARÉCZE.
Somateria mollissima (L.) 1758.

Jegyei: nagyságra lúd és récze közt áll; az öreg gácsér dísztollazatban: fejtető fekete, a homlokon túl ez a folt fehér sávolylyal el van választva; egész felső teste fehér, csak farcsíkja feketés; a tarkó mögött, a nyakoldalakon, világos tengerzöld foltok (itt a tollazat serteszerű, kemény); a szárny fehér, a hátulsó evezők sötétbarnák, úgy a fark is; alul a nyak fehér, a begy halvány lazaczszinű, a mell és has barnafekete; csőr olajzöldes, a csőrköröm barnásfehér; lábai világos olajzöldesek; szeme barna. A tojó alapszíne barna, helyenként rozsdásba játszó s feketés félholdszerű tollszegésekkel, sötét foltokkal rajzolt; begye s farktövének oldalai fehéresek.

Mértéke: H. 57–59; Sz. 28–30; F. 8–10; L. 4–4,3; Cs. 6–7,1 cm.

Az «áldás madara» – mint északon hívják – Európa, Ázsia, Amerika sarkköri tájain honos,* a 64° é. szélességnél délebbre csak itt-ott költ még. Legszámosabb az északi tengerek fjordokkal tagolt partjain és halomszigetein, különösen Novaja-Zemlján, Spitzbergákon. A norvég partokat és szigeteket szintén nagy mennyiségben lakja. Télre a német tengerpartig is lehúzódik, de igen ritka esetben kerülnek egyesek még délebbre s különösen tengertől távol eső helyekre. Hazánkban csak egyszer fordult elő, még pedig Árvamegyében, mely példány a Nemzeti Múzeumba került. HERMAN OTTÓ, úgy én is, Norvégiáról szóló útiműveinkben kimerítően leírtuk életmódját, szokásait, gazdasági jelentőségét, tenyésztését, azért e helyen nem terjeszkedhetem ki bővebb ismertetésére, már csak azért sem, mert faunánkban gazdaságilag szóba sem jön.