A MEZEI BILLEGETŐ.
Motacilla campestris PALL. 1776.

[Motacilla flaveola (non PALL.) TEMM. – Budytes Rayi BP. – Mot. flava anglica SUND. – Bud. campestris KEYS. & BLAS. – Mot. flava Rayi SCHLEG. – Mot. Rayi GRAY. – Bud. neglectus (nec GOULD.) BRHM. – Mot. flava GOULD. – Mot. flava flavifrons SEV. – Mot. flava flavicapilla PETÉNYI.]

Jegyei: előbbitől csak annyiban tér el, hogy fején a szürke színnek nyoma sincs. Öreg hím: feje búbja zöld, mint a hát, vagy igen öreg hímeknél sárga, mint az alsó test; szemöldöksávolya szintén sárga (a zöldes fejüknél kirívó, a sárga fejüeknél inkább beolvad a főszínbe s nem igen látható); homloka olyan színű, mint a fejtető, csakhogy világosabb. A tojó valamivel halaványabb s igénytelenebb szinezésű. A fiatalok általában zöldebbek, mint a sárga billegetőnk, de fejök búbja és hátuk némileg barnásan árnyalt; szemöldök sávolyuk kirívó, barnássárga.

Mértéke: H. 15,7–15,8; Sz. 8,1–8,3; F. 7,5; L. 2,2–2,5; Cs. 1,3–1,35 cm.

Angliában ez helyettesíti a mi sárga billegetőnket, mely ott csak ritka vendég. Előfordul mint fészkelő Észak-Francziaországban, Turkesztánban s a Volga vidékén Oroszországban. Hazánkban eddig egyetlen egy példány került, melyet 1841 augusztus 20-án Stubnya mellett (Turóczmegye) PETÉNYI SAL. JÁNOS lőtt.* Ez a példány a Nemzeti Múzeumban áll* Ezenkívül többet nálunk nem észleltek s hibás a FRIVALDSZKY «Aves Hungariæ» (75. l.), valamint MOJSISSOVICS: «Das Thierleben der öst. ung. Tiefebene» czímű műveknek (123. l.) idevágó szövege, melyek úgy értelmezhetők, mintha legalább is 100 példány fordult volna itt elő. Az eredeti szövegben – PETÉNYItől – azonban világosan az áll, hogy a sárga billegető (Mot. flava) százai közt akadt ez az egy.