AZ ÜSTÖKÖS GÉM.
Ardea ralloides Scor. 1769.

[Ardea pumila LEP. – A. comata PALL. – A. castanea SAM. GM. – A. squajotta GM. – A. marsigli) LEPECH. – A. audax LAPEYR. – A. deaurata MERR. – Ardeola ralloides BOIE. – Buphus comatus BOIE. – Buphus castaneus, ralloides, illyricus BRHM. – Egretta comata SWAINS. – Botaurus comatus MACG.]

Népies nevei: fehér panni (Velencze); sárga vagy sárgakendős kócsag (Biharm.); galamb kócsag; fehér bakcsó, vászonhátú bakcsó (Csongrádm.); hajas kócsag (Alföld); selyem gém; macskagém (Duna-Dráva köze).

Jegyei: nagyságra a bakcsó és poczgém közt áll; csőre oly hosszú, mint a csüd; az öregek tarkóját alálengő, dús tollazatú sörényes bóbita díszíti, főszinük halvány rozsdasárga és fehér, a fiatalok sötétebben foltosak, szárny és fark fehér.

Leirása. Öregek: torok, szárnyak, fark, farcsík, mell és has fehér, egyébként szinezetök fehéressárga; a hát halvány rózsás és ibolyás, mely szín a foszlott válltollak fehéressárga színébe olvad; a nyakoldalak, pofa, fejtető feketésbarnán hosszantfoltos; a tarkó sörénye fehéressárga, a legnagyobb tollak fehérek, mindegyiken, majdcsaknem a szélen, két barnásfekete hosszú szegélysáv; a csőr kétharmadrésze szürkéskék, végső harmada fekete; csupasz szemetája zöldessárga; a szem sárga; a lábak sárgák, zöldesbe hajlók. A fiatalok háta rozsdás sárgásbarna s hasuk is rozsdássárgába hajló, egészben barnásan hosszantfoltosak, üstökük alig van, válltollaik sem oly foszlottak. Az öregek téli tollazata némileg hasonlít a fiatalokéhoz.

Mértéke: H. 47–53,5; Sz. 21–23,5; F. 8–9; L. 5,3–6,2; Cs. 5,9–7,2 cm.

Déli és délkeleti Európában költ, különösen a Duna mellékén, majd Nyugot-Ázsiában és Afrikában is. Hazánkban főleg az Al-Duna árterein és nagyobb folyóink mentén elterülő rangosabb mocsarakban, a temesi, torontáli nagyobb ereknél («Bara»), a Balaton mellékén, a szerémségi mocsarakban, Eszék táján a «kolodjvári» ingoványban találhatók nevezetesebb telepei. A Fertőnél, Hanyságban ritkább s kevés költ, a Velenczei tónál nem is igen akad, legföljebb átvonulva. Nem annyira a nádas tavakat, mint az árterek vízállásait füzesekkel, legelőkkel, nem igen magas növényzettel lepett posványait kedveli. A partok közelében, lápos, szigetes helyeken jár élelme után, úgy a legelőkön is. Reptében bizonyos távolból, tiszta fehérnek látszik, de leszállva azonnal elnyeli a környezet: sárgás rozsdás színe alakoskodik. Szállva – ha csak közel nincs – könnyen összetéveszthető a kis kócsaggal, csakhogy annál mégis valamivel kisebb, szárnycsapása meg valamivel sebesebb. A költés munkáját mindig nagy társaságban végzi, de egyébkor is gyakran jár magatollú czimboráival. Gyönyörű kép az, mikor a láp messzenyujtózkodó zöld síkja vagy nagyobb róna víz fölött egy-egy csapat ilyen fehér madár átszárnyal s a napsugár megvilágítja őket! Nem éppen vad, de azért lőtávolságra meglopni csak fortélyoskodva lehet, szabadon ülő nem várja be az embert. Fészkénél azonban elfelejti a szemességet s könnyen megkeríthető. Nem szól annyit, mint a nagyobb gémek s karr, kharr hangját elvétve, inkább csak otthona körül hallatja. Hozzánk érkezésének országos középnapja: május 1-je. E hónap második felére esik költésének főideje. Fészke finomabb és erősebb ágacskákból készült, laza, átlátszó építmény, noha belseje holmi növényszálakkal is szegényesen ki van bélelve. Leginkább fűzfákon, rekettyéken, a mocsarak mélyében, a fácskák, bokrok koronájában található. A nagy «gémfaluk-ban» mindig egyike azon fajoknak, mely a bakcsóval együtt a legtömegesebben lép föl, száz sőt ezernyi számban. 4–5, ritkábban hat zöldes kék tojást tojik.

Tojásmérték: H. 43–48; Sz. 32–36 mm.

Szeptemberben bucsúzik tőlünk s csapatosan vonul délre: Afrikába, Mezopotamiába, a Perzsa-öbölhöz.

Kisebb halakkal, apróbb békákkal, pondrókkal, férgekkel, rovarokkal él. Gazdaságilag közömbös vagy némileg káros.