[Fringilla montana L. – Fr. campestris SCHRANK. – Passer montanina PALL. – Pyrgita montana Cuv. – Pyrg. campestris BRHM.]
Jegyei: kisebb, gyengébb termetű, mint az előbbi; a hím, tojó és fiatalok szinezete nem különbözik, legföljebb az utóbbiak kopottabbak s a tojók fekete torokfoltja kisebb; egyébként szinezetök hasonlít a házi veréb hímjéhez, csakhogy szárnyukon az alsó fehér harántsáv élesebb, fejök búbja pedig egészen csokoládészínű, fültájékukon fekete folt van s nyakuk oldalain örvszerű fehérrajzolat, mely azonban a tarkó alatt meg szakad.
Mértéke: H. 13,9–14,2; Sz. 6,6–7; F. 5–5,4; L. 1,8–1,9; Cs. 1,1–1,2 cm.
Európa legnagyobb részét lakja s Ázsia mérsékelt, úgy meleg övében is honos. Nem ragaszkodik annyira az épületekhez, mint a házi veréb, habár nem is kerüli azokat, sőt néha meg is telepszik rajtuk. Mégis inkább erdőszéleken, ligetekben, gyümölcsösökben, fasorokban van otthon s faodvakban költ. A rétisas fészkekben – egész telepekben – szintén felüti házi tűzhelyét. A hegységben valamivel magasabbra nyomul mint előbbi, de a havasokon, fenyőerdőkben nem akadunk reája. Leggyakoribb a falvak táján, kertekkel, farészletekkel váltakozó gabonatermesztő vidékeken. Életmódja, szokásai, képességei nem igen ütnek el a házi veréb sajátságaitól, legföljebb valamivel fürgébb mozdulatu, élénkebb, vékonyabb szavu. Ő is többször fészkel évenként s 3–5, fehér alapon szürkés, barnás foltocskákkal, vonalkákkal sűrűen borított tojást rak.
Tojásmérték: H. 18–20,5; Sz. 13,5–14,5 mm.
Költés után a kirepült fészekaljak nagy csapatokba állnak s a gabonaföldeket látogatják. A cseresznyét, szőlőt, borsót nem igen dézsmálják, fiókáikat tisztán rovarokkal etetik, csirázó magvakat, finom növényhajtásokat nem bántanak s a rovarokra, hernyókra tavaszszal épp úgy reátámadnak, mint a házi veréb. A gabonaföldeken azonban, szérűskertekben, magtárak körül káros, kertekben, gyümölcsösökben inkább közömbös.