A DARÁZSÖLYV.
Pernis apivorus (L.) 1758.

[Falco apivorus L. – F. poliorhynchus BECHST. – Accipiter lacertarius PALL. – Aquila variabilis KOCH. – Pernis communis LESS. – Pern. apium, vesparum BRHM.]

Jegyei: őlyvnagyságú, de kisebb fejű; farkán alig kivehető sávolyok mellett öt erősen feltünő harántsáv, a tőhöz eső első és a második között levő távolság az utolsó és az utolsóelőtt való távolságának fele.

Leirása. Öreg hím: általában igen eltérő szinezetűek, azért nemi és faji jegyeikre különösen figyeljünk. Legtöbbnyire: fejök világos hamvasszürke; hátuk sötétbarna, világosabb tollszegésekkel; alsó testük fehér alapon széles barna vagy rozsdásbarna harántsávokkal, hosszanti foltokkal és pettyekkel tarkázott; a tollak szára mindig sötét. A tojó feje barna, alul mint a hím; fiatalabb tojók egyszinű sötétbarnák. Fiatalok feje világosbarna, apró hegyes szárfoltokkal, alul fehéresen, rozsdássárgán habozottak, sötét szárfoltokkal, de ezen kívül oly sokfélék, hogy legbiztosabban sötét viaszhártyájuk különbözteti meg az öregektől, mely azoknál sárga. Lábai sárgák; szem szürkésbarna, sárga, vörösesbarna, sőt fehéres; csőr fekete.

Mértéke: H. 57–64; Sz. 36,1–41,5; F. 22,5–27,5; L. 4,5–5,5 Cs. 3–3,5 cm.

Szórványosan egész Európában, majd csaknem a Sarkkörig előfordul. Ázsiában, így látszik, más fajta a Pernis apivorus ptilonorhynchus helyettesíti, mely főleg keletfelé mindinkább eltér a typikustól. Nálunk költözködéskor többször és sokfelé kerül, mint költő azonban éppen nem valami közönséges, bár szórványosan, úgy hegyi erdőkben, mint a síkságiakban is tanyát üt. A lombos fákhoz inkább vonzódik, mint a tűlevelűekhez. Tavaszi érkezése későre esik; április előtt ritkán szokott mutatkozni, inkább e hó második felében, sőt május elején. Májusban, junius elején kotlik. Fészkét, hol alacsonyabb, vastag, sűrűbb fákra, hol nagyodvú füzekbe (LAKATOS K. szerint) építi, de szívesen bitorolja más ragadozó madarak, varjak fészkeit is; az utóbbiakat ágakkal, lombokkal nagyítja meg s teszi megfelelőkké. Fészekalja 2, ritkán 3 tojás, melyek nagyságra és szinezetre sokszor különböznek; legközönségesebbek a kissé fényes héjú vörösbarnás, sárgásfehér, fehéressárga alapszínűek és sötétbarnán, rozsdásan nem annyira foltozottak, mint inkább egy részükön felhősek; a tojás egyéb része egyszínű. A kotlás ideje három hét.

Tojásmérték: H: 55–57; Sz. 44–47,2 mm.

Tápláléka: főképpen különféle darazsak s ezek közt leginkább a földi darazsak, tücskök, szöcskék, méhek, hernyók; különféle rovarok, kigyók, békák. Madárfiókákat, kisebb madarakat is alkalmilag pusztít s erősbödő fiókáit szivesen táplálja velök. Őszszel egereket is fog. Az által, hogy nem annyira káros, mint inkább közömbös rovarokat fogdos s javarészt békákból és földi darazsakból – tehát hasznos állatokból – él s e mellett apró madarainkat is megdézsmálja: általában nem tanácsos túlságosan kimélni. Egérbő években azonban tűrhetjük, valamint oly időszakban s ott, a mikor s a hol kárt nem tesz. Feltétlenül nem lehet őt védelemre ajánlani, mert reptében úgyis legtöbben nem ismerik föl s helyette sokszor a héja szabadulna meg.