[Tringa nævia, grisea, islandica GM. – Tringa rufa WILS. – Tringa ferruginea MEY. & W.- Canutus islandicus, cinereus, rufescens BRHM. – Tringa lomatina LICHT.]
Jegyei: valamivel nagyobb mint előbbi s a legnagyobb a nálunk megforduló partfutók közt; szinezetre nyáron, úgy őszszel is, igen hasonlít a következő fajhoz, s tőle főleg abban különbözik, hogy nagyobb és egyenesebb csőrű.
Mértéke: H. 23–25,5; Sz. 13–14,5; F. 5,5–5,9; L. 3,4; Cs. 3,5 cm.
Ez a madár is a legmagasabb Északot lakja. Fészkelve a sarki utazók találták a Melville szigeten, Grinnelföldön (82°33’ é. szél.). Egyéb pontos adataink fészkeléséről nincsenek. Tojásai alig egy-két példányban ismeretesek s valószinű, hogy egészen a Sark közelében van otthona, hol ember nem járt még. Költözködéskor azonban – elég bámulatos – Dél-Afrikáig, Dél-Ázsiáig, sőt Dél-Amerikában, Ausztráliában, Uj-Seelandon is találták. Magyarországban ritka vendég s csak néhányszor jött kapóra; így 1810 október 16-án a Fertőnél 2 darab, melyek a bécsi udv. muzeumban (egyiknek csontváza, a másik kitömve) állnak, ugyancsak e tónál 1887 szeptember 24-én DOMBROWSKI lőtt egy példányt s 25-én 4 darabot látott. Előbbi GIRTANNER orvos birtokába került (Szt.-Gallen, Svájcz). A Balatonnál 1895 szeptember 14-én GAÁL G. lőtt 2 darabot Lellén. Az Aldunán pedig Temes-Kubinnál 1895 őszén 4–5 főnyi csapatból MENESTORFER gátbiztos lőtt égy példányt, mely Almásy GYÖRGY dr. gyűjteményébe került. 1897 aug. 30-án ugyanitt a Blizaòitza mocsárban 4 darabot láttam.