A GYÁSZOS CZINEGE.
Parus lugubris TEMM. 1815.

[Poecila lugubris BP. – Penthestes lugubris REICHB. – Poecile lugubris CAB. – Poecila lugens BRHM. – Poikilis lugubris BLAS.]

Jegyei: fej és torok feketebarna, különben a barátczinegéhez hasonlít, de jóval nagyobb, majd csaknem verébnagyságú.

Mértéke: H. 14,1–14,6; Sz. 6,8–7,7; F. 6–6,8; L. 2–2,3; Cs. 1,15–1,2 cm.

Előfordul Krajnában, Közép-Olaszországban, Dalmácziában, Boszniában, Herczegovinában, a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, Kaukazusban. Hazánk déli részein is több helyt fészkel, különösen Erdélyben, hol 1843-ban STETTER VILMOS a dévai szőlőkben fedezte föl. Én 1887 juliusában ugyanazon helyen kerestem s a dévai vár aljában meg is találtam több párban. Verébszerű, cserregőbb hangja van, mint a közönséges barátczinegének, különben életmódja hasonlít azéhoz. Lénye azonban nem annyira kedves, bizalmas, inkább komolyabb és szögletesebb. Hunyad- és Alsó-Fehérmegyékben biztosan költ. Különösen erdők szélére dülő szőlőkben, melyekben itt-ott gyümölcsfák állanak, szeret tartózkodni. Nálunk inkább vándormadár s csak gyenge teleken maradnak vissza egyesek vagy kisebb társaságok. Csak úgy hasznos, mint a barátczinege.