A TENGERI PARTFUTÓ.
Tringa maritima BRÜNN. 1764.

[Tringa nigricans MONT. – Tringa arquatella PALL. – Totanus maritimus STEPH. – Tringa striata FLEMM. – Tringa littoralis BRHM. – Pelidna maritima FRITSCH. – Arquatella maritima BAIRD.]

Jegyei: rigónagyságú, de kisebb fejü; a csőr töve sárga, egyébbként sötétbarna, végén feketés; lábai sárgák (frissen), a középujj és csüd körülbelül egyforma hosszú; a hát alsó része és farcsikja fekete; a meghosszabbodott válltollak alatt szárnyában néhány fehér s részben fehér toll van; alsó testének közepe fehéres.

Leirása. Téli tollazatban: feje – kivéve – a szem fölött huzódó fehéres sávot – nyaka és egész alsó teste túlnyomóan sötétszürke, csak közepe fehéres, sötétebben foltozott; a felső test barnásfekete, (öregeknél némi sötétkékes biboros zománczfénynyel) szürkés tollszegélyekkel tarkázva. Nyáron torka piszkosfehér, hasa fehér, fejteteje és felső testrészei feketésbarnák, sárgásfehér és rozsdaszínű tollszegésekkel tarkitva; nyaka, begye szürkés alapon sötétbarnán sűrűn foltozott, ritkásabban az alsó test oldalai is hosszant foltosak; evezők sötét szürkebarnák, száruk fehér; farkalja fehér, barnás foltozással.

Mértéke: H. 20–23; Sz. 12,7–13,5; F. 5,1–5,9; L. 2,4; Cs. 2,5–2,7 cm.

Sarkköri madár létére Grönland délibb részein, Spitzberg, Farő, Shetland és Orkney szigeteken, Irlandban, a norvég partvidéken, Észak-Szibiriában, Észak-Amerika nagy tavainál és az Atlanti-tenger partjain költ. Télre nem költözködik nagyon délre, sőt legnagyobb részök a nyilt fjordoknál marad, pl. Norvégiában. Magyarországból csak két téli tollazatú példány ismeretes. Az egyik JÁNY P. révén került a nemz. muzeumba, de hogy mikor és hol lőtték nem tudjuk; a másik a Fertőről való s a bécsi udv. muzeumban áll. Nálunk hasztalan kerestem mindeddig s csak a Varanger-fjordból (Norvégia és Oroszország közt) ismerem, hol Vadső sziget sziklás tengerpartján néhány darabot lőttem. Rendesen a sziklákon üldögéltek s közelre bevártak.