[Anas cygnus L. – Cygnus musicus BECHST. – Cygnus melanorhynchus M. & W. – Olor ferus WAGL.]

Népies neve: vadhattyú.

Jegyei: a csörtő nem bütykös, az öregek csőre felerészben (hegyén) fekete és (töve) czitromsárga, úgy a szem és csörtő közt lévő csupasz bőr is sárga; egész tollazatuk hófehér; lábuk fekete. A fiatalok csőre tőben szürkés hússzínű, hegyén sötét ólomszürke vagy feketés; lábuk szürkés hússzínű; tollazatuk szürkésrozsdásbarna; szem sötétbarna. Valamivel kisebb, mint a következő faj s nyakát inkább egyenesen, nem igen S alakúan tartja.

Mértéke: H. 140–150; Sz. 59–64; F. 20–22; L. 10–12; Cs. 10,5–12,4 cm.

A sarki tájakon, Izlandtól keletfelé, Észak-Európában és Szibériában költ, honnét télre melegebb égövekbe költözik; világrészünkön főleg a Földközi tenger, Feketetenger vidékeire. Nagyobb tóságainkon, folyamainkon átvonuláskor rendesen mutatkozik s délen át is telel (Alduna). Leginkább októberben, novemberben, majd meg februárban, márcziusban kerül szem elé. 1893 január végén sok mutatkozott Horvátországban, Szlavóniában. Népünk az előkelő tisztaság, méltóságteljes magatartás, karcsúnyakú hajlékonyság fogalmait példázza madarunkkal, pl. «Olyan nyaka van mint a hattyúnak.» «Fehér mint a hattyú.» «Büdös babuk berzenkedik a hattyúval.» A népdal is így szerepelteti:

«Fehér leszek mint a hattyú
Nem csókol meg minden fattyú».

Utóbbiakban nemes volta is kiérzik. Gazdaságilag nálunk nem igen jöhet tekintetbe.