[Strix Tengmalmi GM. – Str. dasypus BECHST. – Aegolius Tengmalmi KAUP. – Nyctale Tengmalmi KEYS. & BLAS.]
Jegyei: akkora mint a kuvik vagy halálmadár, de farka és szárnya valamivel hosszabb s lába a karmokig, sűrű, gyapjas tollazattal borított; 1–3-ik evező szükített; színezetre is hasonló a kuvikhoz, csakhogy valamivel több rajta a fehér s tollazata dúsabb. A fiatalok kávébarnák, néhány fehér folttal evezőiken és farkukon.
Mértéke: H. 23,5–26; Sz. 17–18,5; F. 8–10; L. 2,4–2,7; Cs. 2,3–2,4 cm.
Leginkább a Sarkkör alatt, a fenyüövben fordul elő úgy Europában, mint Ázsiában s ha a Nyctala richardsoni nem külön faj, Amerikában is. Lapponiában még a 68° é. szél. alatt is észlelték. Délibb tájakon az Alpokban és hazánkban fordul elő, de Bulgáriában is költ. Azonban már nálunk sem közönséges. Fenyvesekben szeret leginkább tartózkodni, melyek közt egyes nagy, odvas, lombos fák is állnak. Láttam Sopron vidékén és Horvát-Zsidánynál (Sopronm.); Erdélyben igen ritka, Felső-Magyarországban, a Kárpátokban, gyakoribb. KOCYAN A.* azt irja róla, hogy a magas hegyek lakója, s legtöbbet az őserdőkben találhatni. Télen azonban mélyebb fekvésű helyekre s házak környékéhez látogat s a padlásokat is felkeresi. Májusban mohos, elszáradt, vén fákban, többnyire harkálykészítette odvakban költ. Három-hét fehér tojásból álló fészekalját pusztán a korhadt farészekre rakja.
Tojásmérték: H. 29–35; Sz. 28–35 mm.
Hangja igen éles és messzehallatszó, ken, kev kunk, kunk, vá, vá, vá.
Néha nappal is mutatkozik s egerekkel, cziczkányokkal, rovarokkal, ritkábban apró madarakkal táplálkozik. Hasznos, kimélendő madár.