[Linota hornemanni HOLB. – Acanthis canescens BP. & SCHLEG. (nec GOULD). – Aegiothus canescens var. canescens B. BR. & RIDG. – Aegiothus hornemanni COUES. – Acanthis hornemanni STEJN.]
Jegyei: veréb- vagy csíznagyságú; főszíne szürkésfehér, felül szürke sötét hosszanti foltokkal, farcsikja tiszta fehér vagy rózsás árnyalatú, (nem foltos); alsó teste fehér, oldalain szürke hosszanti foltok; fejbubja karminpiros; szeme és csőrtöve között levő rész, úgy kis torokfoltja fekete; szárnya barnásszürke; két fehér harántcsíkkal, melyek közül az alsó szélesebb; a fark ugyanily színű, s mint a szárnytollak, fehéren szegélyezett; az öreg hím begye nyáron rózsás árnyalatú s fején agyagsárgás alapszín nyomul előtérbe; a csőr rövid, tömzsi, vastagsága tőben és hossza egyforma, azaz < alakú. A tojó begye nyáron sem rózsásba játszó. Csőre halványsárgás, hegye sötétszűrke, lábai feketék.
Ennek a fajnak nagyobb fajtája – a typikus – Izlandon, Grönlandon, Jan-Mayen szigeten és keleti Észak-Amerikában honos s nem is igen hagyja el hazáját; Európában csak három példánykerült belőle. Kisebb fajtája azonban, mely szinezetre a typikustól nem tér el, legföljebb abban, hogy a fej nyári agyagsárgás árnyalata alig vehető észre, inkább felső részein lép elő; térbe bizonyos sárgásbarna szinezet: a kis szürke zsezse – Cannabina hornemanni exilipes (COUES). [Fringilla borealis AUD. – Fringilla linaria canescens SCHRENCK. – Aegiothus exilipes COUES. – Aegiothus linaria exilipes COUES. – Linaria sibirica HOM. – Aeg. canescens exilipes RIDGW.] – mely szórványosan a legészakibb Skandináviában előfordul s Tromsőtől keletfelé terjedve, különösen Szibériában, majd meg Észak-Amerika sarki részeiben költ.
Mértéke: H. 12–13; Sz. 7–7,7; F. 5,5–6,2; L. 1,2–1,4; Cs. 0,75–0,86 cm.
Ez a fajta a közönséges zsezsékkel néha télen Közép-Európába is levonul, habár akkor is ritka. Magyarországban az első 1888 deczember 3-án, a gubacsi pusztán, Budapest mellett lövetett; ez a Nemzeti Múzeumba került. 1893/4 telén, mikor rengeteg zsezse látogatott el hozzánk, ALMÁSY GYÖRGY barátommal Kőszeg és Léka vidékén belőle is sikerült néhány példányt szereznünk.
Kicsi tömzsi csőre, szürkefehér s nem barna alapszine, úgy egyszinű fehér farcsikja megkülönbözteti a következőtől, melylyel termetére nézve is egyezik. A typikus ugyanis jóval nagyobb, akkora, mint a házi veréb s hazánkban még nem fordult elő.