A CZIGÁNYRÉCZE.
Fuligula nyroca (GÜLD.) 1769.

[Anas nyroca GÜLD. – Anas africana GM. – Anas leucophthalmus BECHST. – Anas gmelini LATH. – Nyroca leucophthalmus FLEMM. – Aythya nyroca BOIE. – Nyroca obsoleta BRHM. – Fuligula nyroca STEPH. – Aythya leucophtalmos BRHM. – Fuligula leucophthalma REICHW. – Nyr. ferruginea Gm. – Nyroca nyroca Sharp. & Dress.]

II-ik tábla

CZIGÁNYRÉCZE
FULIGULA NYROCA (GÜLD)          BARÁTRÉCZE FULIGULA FERINA (L)

Népies nevei: csukoládérécze (Velencze); muérrécze (Fertő); bagó récze (Dinnyés); bukdácsoló récze; fehérszemű récze.

Jegyei: kisebb mint előbbi; szárnytükre fehér, alul barnásfekete szegéssel; az evezők belső fele többé-kevésbbé, úgy a szárny alja is, fehér, ezért a szárny fehér és sötéttarka, a mi repülés közben igen feltünő; az alsó káva töve alatt az állon kis fehér folt látható; a fej gesztenyebarna.

Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej, melynek búbja kissé üstökös, nyak, begy, a mell felső része, úgy az alsó test oldalai fénylő gesztenyevörösek; a nyak közepe széles örvszerűen, összefüggésben a hát elejével, úgyszintén az evezők külső része és hegye is többé-kevésbbé feketebarna; a háton néha alig észrevehető rozsdásbarna, tűhegynyi pontozás; a hosszú válltollak hegye feketezöldes zománczfényű; alsó test fényes fehér, has és végbél tája barnásszürkén füstös; farkalja fehér, farcsikja barnásfekete; farka szürkés feketebarna; csőre sötét ólomszürke; lábai zöldes ólomszürkék, izületek és úszóhártyák azonban feketék. A tojó nem üstökös; feje, nyaka sötét rozsdabarna; begy és alsó test oldalai sötétbarnák, világosabb habozással; mell fehérszürkés, barnán áttetsző. Nyáron a gácsér hasonlít a tojóhoz, de élénkebb, tisztább színű és rajzolatú, a fej és nyak vörösbarnább. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de mellük nem fehér, hanem kormosbarna s így egészben – kivéve a tarka szárnyat – sötétek. Az öregek szeme fehér, a fiataloké szürkés, barnás.

Mértéke: H. 36–39,5; Sz. 18–20; F. 5,3–6,7; L. 2,6–3,8; Cs. 3,6–4,7 cm.

Hazája Közép- és Dél-Európa, főleg a keleti részek felé gyakoribb, míg nyugaton ritkúl, a Kanári-szigeteknél nyugatiabbra még nem találtak. Közép-Ázsiában szintén költ. Telelni Egyptomba, Abysziniába, Indiába, Birmába megy. Vizeinken a legközönségesebben költő réczéink közé tartozik. Leginkább ragaszkodik a nádas, vízinövényzettel benőtt nagyobb tavakhoz, posványokhoz, hol a csáté és csuhu mellett bőviben terem a sokféle hinár, békalencse, vizifonál, békanyál, tavirózsa, kolokán, vízidió. A hol a szárcsa szeret, ott ő sem szokott hiányozni. Hozzánk márczius 10-ike táján érkezik s novemberben megy el. Májusban fészkel s 7–12 rövid, kerekalakú, zöldes barnássárga, finom, alig fénylő héjú tojást tojik.

Tojásmérték: H. 48–52; Sz. 35–39 mm.

A tojásokat három hétig vagy pár nappal tovább üli. Rendesen kisebb csapatokban jár s felkelésnél erős, szakgatottan ejtett kr, kr, kirr, kirr, körr, körrr vagy krekrekrr hangokat hallatt. Főleg rovarokból, álczákból, növényhajtásokból, magvakból, levélkékből, halacskákból él. Husa ízletes.