A KUVIK.
Glaucidium noctuum (RETZ.) 1800.

[Strix noctua RETZ. – Str. passerina BECHST. (nec LINNÉ). – Str. mortifera BECHST. – Carine noctua KAUP. – Surnia noctua KEYS. & BLAS. – Athene noctua BP. – Noctua veterum SCHL. – Noctua noctua SEEB.]

XII-ik tábla

ERDEI FÜLESBAGOLY
ASIO OTUS (L)          KUVIK GLAUCIDIUM NOCTUUM (RETZ)

Népies nevei: halálmadár; csuvik; gurgulya bagó (M.-Szecsöd, Vasmegye).

Jegyei: alig galambnagyságú és jóval rövidebb; rövid szárnyainak hegye majdnem a fark végéig ér; a 2–4-ik evező majdnem egyforma hosszú; felül szürkés kávébarna; a fejtető apró cseppalakú, a szárny fedők nagyobb gömbölyded foltokkal tarkázottak; a tarkó alatt fehéres tarkázat; a háton egyes fehér foltok, úgy az evezőkön is; a farkon 4–5 sávszerű rozsdás fehér foltozás; a pofák alja fehér, úgy az egész alsó test is, helyenként némi halvány rozsdás árnyalattal; a begy és mell, úgy az oldalak, szürkés kávébarnán erősen hosszant foltosak, a has tisztább; a csüd tollazása fehér vagy néha rozsdássárgásba hajló; csőre zöldessárga; szemei sárgák.

Mértéke: H. 22–25; Sz. 16,5–17,5; F. 8,4–8,8; L. 2,9–3,6; Cs. 2,3–2,5 cm.

Termetre és színezetre is bizonyos eltérések fordulnak elő, így a déliek rozsdabarnák s a Glaucidium noctuum glaux SAV. (meridionalis RISS.) fajtához tartoznak, mely Egyptomban és Palesztinában fordul elő.

Egész Európában költ, kivéve Skandináviát és az északibb Oroszországot. Hazánkban igen közönséges, közismert madár, mely vén, odvas fákban, oly helyekről, hol a csókák, vad galambok, harkályok, seregélyek, vércsék tanyáznak, ritkán hiányzik. Épp így igen szeret régibb épületek padlásain, várromokban, templomokban, pajtákban megtelepedni. Habár nappal is találkozhatunk vele, mégis inkább az alkonyat és sötétség madara. Napközben holmi kazalon, vastagabb faágon, karóhegyen, falhasadékban, ablakban üldögél, de nyiltabb helyen nem sokáig maradhat békében, mert az apró madarak, különösen verebek, hangos csirippeléssel körülsereglik s elboszantják, addig hajszolván őt, míg valami félreesőbb helyen megvonhatja magát. Itt azután órákig mozdulatlanul elgunnyaszt, alszik. Megfigyeltem egy kuvikot, mely szobormereven szárnyalá dugott fejjel, egy kéményen, reggeli 9 órától estig, ugyanazon a helyen ült. Furcsa, visszatetsző külsejét nemcsak a madarak nem szeretik, népünk sem sziveli. Árnyként elsuhanó esti járása-kelése, a háztetőkről lehangzó visitása, mely az éj csendjében kisértetiesen puhú, tuhú s kui-vitt, kúvik, kivitt, kivitt formán hangzik, sok babonaságot fakasztott, a mit még az is erősített, hogy gyakran a kivilágított ablaknak repül, a mi ijedős emberek gondolatait hazajáró lelkek, szellemek látogatására térítette. Így született az a hiedelem, hogy a mely házon a kuvik szól, ott haláleset lesz; miért is egyik neve «halálmadár» . A «kuvik» és «csuvik» elnevezés hangjára vonatkozik, melyből a képzelgős fül a ki-vidd, ki-vidd mondást is kivéli hallani, melylyel a halálmadár figyelmeztet; a mi, ha esetleg beteg van a háznál, nem jelenthet mást: hogy kividd a tetemetőbe.» Háborut, nyavalyát is jósolnak megjelenéséből, mint ezt BOZZAY PÁL versben is feljegyezte:

«Én kiáltom: kuvik, kuvik
És mindenki fél, elbuvik.
– – – – – – – – – – – – – –
S kiáltom kuvik tuhú
S mondják lesz dögvész, háború.»

Még kétszáz évvel ezelőtt MISKOLCZY GÁSPÁR a baglyokat és szárnyas egereket együtt tárgyalja s az «Egy jeles vadkert» cz. munkájában, melyet a tudós és hires Franzius Farkas után fordított, felemlíti az apró madárság bagolygyűlöletét és a bagolyhoz csoportulását, imígy indokolván azt: «Az apró madarak a baglyot egyelsőbben utálják és sült bolondnak állítják; de azután vészik eszebbe, hogy náloknál okosabb, és mihelyen meglátják, seregenként tódulnak reája, azt itélvén, hogy a nagy feje minden tudománynyal teljes.»

Tartózkodási helyeit nem igen hagyja el; legföljebb télen, mikor szűkebben jut élelemhez, látogat el a szomszédságba, kertekbe, pajták és szérüs kertek közelébe. Áprilisban párzik s május elejére esik java költési ideje. Otthonát falak fülkéiben, padlásokon, faodvakban alapítja meg. Fészket alig épít, legjobb esetben néhány száraz szalmaszálat, szemetet hord össze s erre rakja 4–5 fehér tojását, melyek 15–16 nap alatt kelnek ki.

Tojásmérték: H. 33–35; Sz. 26–29 mm.

Fiókáiknak rengeteg egeret, rovart hordanak a gondos kuvikszülők, sokkal többet, mint a mennyit azok elfogyasztani képesek. Általában az egereket legkiadóbban pusztítják s a rovarokat is. Felbonczoltak begyében majdnem mindig egérmaradványokat, éjjeli bogarakat s különösen sok cserebogarat találtam. Igen ritkán veréb és sármány volt gyomrában. Rendkívül hasznos, óvandó madár a kuvik, mert még, ha egy-egy madárkát kerít is, nem hasznos, hanem közömbös szárnyasokra esik választása. Sőt, mint megfigyeltem, különösen a verebeket fogja el leggyakrabban; a mivel még bizonyos tekintetben használ, mert főleg őszszel és télen teszi, mikor a pajták, magtárak körül hivatlan vendég a veréb s túlszaporodása nem is kivánatos.