[Ostralegus hæmatopus MAGG. – Ostralega pica BONN. – Haematopus balthicus, orientalis BRHM. – Ostralega europaea LESS. – Ostralegus vulgaris LESS.]
Jegyei: örvös galambnagyságú; feje, nyaka, begye egész felső teste, farkának hegye és szárnya fekete; farktöve, egész alsó teste, szárnycsíkja s szeme alatt egy kis foltocska fehér; csőre piros, vége felé sárgás; lábai rózsapirosak; szeme karminpiros.
Mértéke: H. 37–38; Sz. 24–26; F. 10–12; L. 4,8–5,2; Cs. 5,8–7 cm.
Ez a mással alig összetéveszthető madár Spanyolországtól fel a Nordkapig, főleg a köves tengerpartokon mindenütt honos; fészkelve találták nagyobb folyamok torkolatánál is, nemkülönben a Fekete- és Kaspi tengernél. Ázsiában leginkább Szibériának nagy folyamainál él a khinai tengerpartig. Észak-Amerika keleti partjain szinte honos. Telelni a Földközi tenger vidékeire s Afrikába megy; Észak-Ázsiából pedig Indiába. A szárazföld belsejében ritkán mutatkozik, mert kiválóan ragaszkodik a tengerhez. Ennek daczára nálunk többször előkerült már, különösen a Fehértónál Szeged mellett; Alvinczen (A.-Fehérm.) a Sztrigy folyó mentén, Apátfalván (Csanádm.); Soroksáron (Pestm.) szintén lőttek egy-egy példányt. A Fertőn DOMBROWSKI 1887 szeptember 24-én 8 darabot, október 4-én 1 darabot látott. A Csepel-sziget északi végén 1887 április 25-én magam is 4 darabot láttam. GAÁL G. a Balatonnál látta. Hangja hűp, hvííp, hűp egymásután, kissé nyujtva ejtett szótagokkal fejezhető ki. Szólása úgy mint tarkasága, nagysága révén reptében is könnyen felismerhető. A norvég tengerparton mindenütt láttam, sokat barátkoztam vele, mint szép és ott némileg a mi bibiczünket pótoló fürge madárral.