AZ ERDEI PINTY.
Fringilla coelebs L. 1758.

[Fringilla alpestris BRHM. – Fr. nobilis SCHRANK. – Fr. hortensis BRHM.]

XXIII-ik tábla

ERDEI PINTY
FRINGILLA COELEBS L.          KENDERIKE CANNABINA CANNABINA (L)

Népies nevei: pintyőke; szemeti pinty (Erdély); árva pinty; siró pinty; csicsimé madár (Baranya m.); borpintyőke (Baja).

Jegyei: szárnyán két fehér haránt csík, az alsó keskenyebb, sárgásba hajló. Az öreg hím fejebúbja, nyaka hamuszürke; háta gesztenyebarna, farcsikja s a hát alsó része is sárgászöld; alsó teste egészben vasderes (barnába játszó halvány megyszínű); a szárny főszíne barnásfekete, fehéressárgás, sárgásszürke tollszegésekkel, főleg az evezők külső szélén; a fark szürkésfekete, a két szélső toll túlnyomóan, a következők csak részben – hegyük belső felén – fehérek; csőre tavaszszal kékes palaszínű, őszszel világos barnás hússzínű; szemei sötétbarnák; lábai szenynyes hússzínűek. A tojó főszíne fölül zöldes szürkebarna, alul fakó szürkebarna, legvilágosabb a torka. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de piszkosabbak, alsó szárnyfedőik olajbarnák; a hímek melle vörnyeges árnyalatú, szárnyuk sötétebb.

Mértéke: H. 15–16; Sz. 8,5–9,3; F. 6,3–7,2; L. 1,8–2,1; Cs. 1,2–1,4 cm.

Mindnyájan ismerjük őt a csengő szavú, vidor kedvű, erdeinket és kertjeinket annyira élénkítő pintyőkét, mely az év legnagyobb részét nálunk tölti, habár telente csak kisebb számban, mert legtöbbje elmenekül a zord idő inségei elől délibb vidékekre. Különösen a tojók érzékenyebbek s kemény télszakán alig láthatók. Vonuláskor a hímek és tojók is – éppen kényességük különböző foka miatt – külön-külön utaznak, ritkán elegyesen. A mint nálunk majd mindenütt, úgy egész Európában is általában közönséges madár, de a Sarkkörön túl csak Skandináviában hatol föl, egyébként a 62° é. szél. köre elterjedésének határa. Ázsia szomszédos részeiben s Észak-Afrikában is előkerül itt-ott, utóbbiak hímjei azonban – több kutató szerint – alul nem oly megyszínűek, inkább ibolyásak és pofáik hamuszürkések. A szinezet e két eltérő szélsősége között azonban átmeneti alakok is vannak s azért az utóbbiakat inkább csak fajtának tekinthetjük (Fringilla coelebs spodiogenys BP.).

Alig serkedt ki a sárga libavirág és a hóvirág fehér csengetyüje, a téli álmukból éppen csak ébredező lombos fákról elsőnek a pintyőke messze csendülő, határozott énekstrófája hirdeti a születés, életrekelés évszakának beköszöntését. Néha még télen is, mikor kivételesen enyhe. napos idő jár, kezdi csicsergését, mely azonban még akadozó, kevéssé gördülő, mintha csak tanulgatna. Nincs még «hangulatban», nem lobbant még fel benne az az örök, mindent átalakító, mindent megmelegítő, jeget olvasztó láng – az erők ereje: a szerelem. De ha fajának «szép neme» is visszaérkezett a régi otthonba, nincs az a hatalom, mely visszafojthatná érzelmeit. Hevesebben, lázasabban dobog az a kis madár szív, mely lüktető indulatait nem tolmácsolhatja mással, mint hangjával, dalával. Márcziusban mindenfelől fülünkbe száll a pintyek dala s még inkább áprilisban, mikor a virágzó gyümölcsösökben, zöldelő, feslő erdőkben sétálunk; nemcsak a síkságon, a hegyek közt is, kivált a lombosodó bükkösök égnek törő ágairól. S minő friss, kedves ez az ütemes dal, mely a csendes lombsátor árnyékos tereit betölti! Csupa szenvedély, felindulás. Egész lényök izgatott. A vetélytársak elkeseredett viaskodásban mérik össze erejöket, egymást csipkedve a földre bukfenczeznek, annyira önfeledten, hogy majdnem kézzel megfoghatjuk őket. Később is, mikor már az otthon meg van alapítva, féltékenységök folyton éber, s nem tűrik, hogy idegen madár közeledjék házuk tájára. Félelmöket khrü, trrü hanggal jelzik s csak ha bizalmatlanságuk megnyugodott, hallatják csendülő, a szénczinege hivogatójához hasonló, de erősebb pink, pink-jüket. Nevét is ettől kapta, mert a nép fülébe vette magát ez a hang. Nem csoda ha versecskében is él vele a magyar, mikor kedvesét hasonlítja madarunkhoz:

«Pin, pin, pin, pin pintyőkécském
Kin, kin, kin, kin kincsecskécském».

Máskor a hangfestés elmarad s kedveskedő kicsinyítések pótolják azt:

«Édes dudu duduskám
Szép babukám babuskám,
Alakom, angyalkám
Pintyőke madárkám»

Április második felében már elkészül remekbe járó fészkének építésével. (L. I. köt. 43. kép.) Mert csakugyan mestermű az! Alakja hengeres, külső burka zöld mohából van rakva s zuzmókkal kiczifrázva, pókhálókkal, finom szálacskákkal tömöttre szőve, sima csészéje tollacskákkal, szőrökkel, finom gyökerecskékkel, gyapjuval melegre bélelve. A fészek 3–15 méter magasan, leginkább valami nagyobb fa erős oldalágának vége táján, elágazás tövében áll s külseje, anyagának szine annyira hasonlít az illető fa kérgéhez, hogy alig lehet tőle megkülönböztetni s megtalálni. Tapasztaltam, hogy fenyőfákon – a Kis-Kárpátokban – talált fészkek sokkal hanyagabbul voltak épülve, mint pl. gyümölcsfákra rakottak s külsejükről hiányzott a zuzmó, egész burkolatjuk egyszínű zöld erdei mohából állván. Nyilván azért, mert a sűrű fenyőn így jobban alkalmazkodhatik az környezetéhez.

4–6 tojást rak, melyek meglehetős változékony színűek, többnyire halvány szürkéskékes alapszínen, néhány vörösesbarna foltocskával, vöröses elmosodásokkal és erősebb, sötétebb foltocskákkal márványosan tarkítottak. Ritkaságként egyszínű tojásokat is keríthetünk.

Tojásmérték: H. 18–20; Sz. 14–14,8 mm.

Az első költést többnyire május végén, junius elején, a második követi, sőt megesik, hogy egyes párok, ha igen korán megkezdhették a fészkelést, még harmadszor is családalapításra szánják magukat. A fiókák két hét mulva látnak napvilágot s igazán gondos nevelésben részesülnek. A szülők szakadatlanul örködnek családjuk biztonságára s buzgalmukban egymással vetélykednek. De miután a kicsikék anyányiak lettek, lábra állottak s élelmöket maguk szerezhetik meg, meglazul a családi kötelék; az öregek újból szaporítanak, a fiatalok pedig ifjúságuk aranykorát élvezik végig: gond nélkül, szabadon úgy, a mint csak madár lehet a természet szép ölében.

A pinty lényében az üdeség, fürgeség kidomborodó vonás; különösen mikor énekel, valami felfrissítőt, vidámítót találunk megjelenésében. Idegrendszere igen érzékeny, s ha a nép azt tartja, hogy mikor a pintyek izgatottak és igen énekelnek, időváltozást éreznek: hát elismerhetjük a tapasztalás helyességét. Repte gyors, nagyobb távolságokra hullámos, a fák koronái közt – kivált mikor kergetődznek – rendkívül ügyes, nyilaló. A földre gyakran leszállnak s lassan, kényesen lépkednek. Néha fejök bubján tollaikat felborzolják, a mi arra vall, hogy kedélyeskedni is tudnak. Az ágakon nem annyira ugrándoznak, mint folyton ide-oda sétálgatnak, a mi igen sajátságos tulajdonságuk. Táplálékuk tavaszszal, nyár elején, nyáron hernyókból, apró rovarokból, álczákból, pókokból, legyekből, kukaczokból, kis pillékből stb., mellesleg magvakból áll. Mialatt fiókáikat nevelik, a rovartáplálék majdnem egészen háttérbe szorítja a növényi eledelt. Később, mikor az olajos magvak érni kezdenek és kinálkoznak, – tehát őszszel, télen – ezekre veti magát s rovarokkal nem törődik. A káros rovarok pusztításával, hernyózásaival, gyümölcsgazdáinknak határozottan hasznot hajt. A veteményes földeken, konyhakertekben, s olajos magvakat termő gazdasági növénytáblákon (mák, kender, repcze stb.) azonban csak úgy, mint erdei vetésekben, erdei famagvakban (fenyő, bükk) helyenként, időnként érzékeny kárt is okozhat. Mert ilyen bő tápot nyujtó helyeket rendszeresen látogat, még pedig gyakran csapatosan, sőt más rokonfajokkal egyesülve. Aratás után a kopár mezőkön, gazos tarlókra, ugarokra, a szőlőben felburjánzott dudvákra járnak ezek a sármányokkal, zöldikékkel, kenderikékkel stb. megerősödött s száz vagy még több tagra szaporodott seregek, melyek a gyomok, gazok magvait lakmározzák s nem kicsinylendő tevékenységet fejtenek ki abban, hogy a gazdának e növényellenségeit irtani, korlátozni segítik. Általában közömbös madárnak mondhatjuk ugyan, helyenként azonban, pl. gyümölcstermő vidéken jóval több hasznot tesz, mint kárt; mert a mint mondottuk, csak bizonyos esetekben viselkedik úgy, hogy védekezni kell ellene, a mi nem nehéz, mert pl. veteményes kertből egy-két lövéssel elriaszthatjuk vagy a friss vetést betüskézhetjük, fenyőágakkal befödhetjük.