[Str. alba SCOP. – Str. perlata LICHT. – Aluco flammeus FLEMM. – Str. guttata BRHM. – Ulula flammea JAM.]
Népies nevei: gyöngyös bagoly (Erdély); fátyolos bagó (M.-Szecsőd, Vasm.).
Jegyei: körülbelül akkora mint az erdei fülesbagoly, de nagyobb fejű; ábrázata vénasszonyias, fehéres vagy – főleg a szem körül – rozsdás; a lábak nem tulságosan – különösen az ujjak gyéren – tollasok; a középső ujj karmának belsőszéle kissé fürészes; a tollazat dús, rendkívül lágy, selymes; első evező hosszabb a negyediknél; felül szép halvány hamúszinű, a szárnyon itt-ott rozsdás, vöröses, fehér és fekete gyöngyözéssel; alul halvány rozsdavöröses vagy rozsdasárgás, sárgásfehér alapszínen apró sötét, helyenként fehér gyöngyözéssel és foltokkal, néha majdnem tiszta, alig foltos; az ábrázatot rozsdás tollkoszorú szívalakúan szegélyezi; csőre sárgásfehér; szeme sötétbarna, szembogara kékesfekete.
Mértéke: H. 33–35; Sz. 28–30,5; F. 12,8–13,2; L. 4,7–5,5; Cs. 2,8–3 cm.
Színezete sokszor változó, sötétebb, halványabb, főleg alsó teste halvány rozsdavörös és fehér között különféle árnyalatokban fordul elő. Az utóbbi világos példányok nem kizárólag délen találhatók, hanem Angliában is; Közép-Európában gyakran igen sötétek kerülnek. Úgy látszik nem annyira fajták, mint inkább csak színváltozatok ez eltérések. A világos példányok, melyek nálunk is néha-néha akadnak, a meridionalis változathoz tartoznak.
A gyöngy-bagoly szinte az egész világon el van terjedve, kivéve a hidegebb égöveket. Európában a Balti-tenger tájainál és Dél-Svédországnál északabbra nem észlelték. Szintúgy alig található Görögországban és Délkelet-Európában sem. Erdőkben nem tartózkodik, hanem valóságos «házi állat», mert régi épületek, várromok, tornyok, pajták, padlások lakója. Hazánkban közönséges, habár azt tapasztaltam, hogy az utóbbi években mintha megfogyott volna; legalább kezeim közé alig jutott egy-két példány s alig néhányszor figyelhettem csak meg, noha előbb gyakran láttam és kaptam. Pedig ezen csak sajnálkozhatunk, mert a gazdasági épületek körül, házainkban többet ér egy gyöngy-bagolypár, mint sok macska. Nemcsak mert teljesen ingyen teljesítik egérpusztító hivatásukat s gondozást sem igényelnek, hanem mivel hivebb és odaadóbb munkások ők a macskáknál, melyek igen sok esetben reá kapnak a kószálásra, madarászásra s ha egyszer belekóstoltak ebbe az életbe, az egerészés reájuk nézve mellékes foglalkozássá válik s több kárt tesznek a kertjeinket élénkítő hasznos madarakban, az apró vadban, mint hasznot a házban.
A gyöngy-bagoly állandóan nálunk marad s padlások zugaiban, gerendákon, fülkékben, fali lyukakban, galambduczokban fészkel. Igen jogtalan panasz az, melyet többször hallhatunk róla, hogy galambokat rabol, bebujik a galambházba zsákmányolni stb. Nem vét az galambnak! Csak háztűzhelyet keres és talál is sokszor a galambok közt, s ártatlanságát legnyomatékosabban bizonyítja, hogy azok békében megtürik, legföljebb kezdetben ijednek meg tőle s röpködnek a mogorva külsejü látogató körül. Fészket nem épít, hanem szemétre, törmelékre rakja 5–7 fehér, kissé hosszúkás tojásait. Márczius elején már rendesen letojik.
Tojásmérték: H. 38–41; Sz. 29–30 mm.
Úgy látszik, hogy kétszer is költ, mert május, juniusban sőt juliusban is találtam tojásait. Három heti kotlás mulva kikelnek az apró, nem valami megnyerő szépségű bagolyfiak, melyek egész lénye olyan mintha majom, macska és valami madár keverékei volnának. Az öregek folyton bőven hordják nekik a sok egeret, nem törődve, hogy az eleség egy része a földre esik; sőt annál szorgalmasabban igyekeznek az éhes fiókákat kielégíteni. A ki ilyen fészek életét megfigyelte, s az alatta fekvő hulladékot megvizsgálta, tudni fogja, hogy majdnem kizárólag egerekkel táplálkozik ez a bagoly. Rovarokat mellesleg eszik s nagy ritkán egy-egy verebet vagy sarlós fecskét is elcsip, mint a melyek leggyakrabban fordulnak elő tartózkodási helyén; hogy szárnyas egeret is fog, bizonyos, de szintén csak hébe-hóba, korántsem kiváló előszeretettel. Fő prédája, csemegéje mindig az egér.
Napközben félrevonultan, nyugodtan alszik valami sötét szögletben s csak alkonyatkor lesz élénkebb, mozgalmasabb. Alacsonyan repkedve vadászati kirándulásokat tesz a rétekre, mezőkre, pajták, magtárak közelében. Hangjukat is éjszaka hallatják, mely hortyogó, kellemetlen rikácsolás vagy hruii-iii, hrüű, khrüű szavakkal kifejezhető szólás. Mint a baglyok általában, ember vagy állat közeledtére, félelmében, csőrével sajátságosan «csattog».
Láttuk, hogy mint a legtöbb bagoly, ő is leghasznosabb madaraink sorában foglal helyet, azért védelmét annyival is inkább hangsulyozom, mert sajnos még manapság is annyira meggyökeresedett nézet, hogy: «a mi nem szép, az nem is lehet hasznos».