PLESKE oroszországi példányokról vett mértékei szerint úgy látszik, hogy kelet felé e faj csőre, farka és csüdje hosszabbodik, a tollazat szine pedig – főleg alul – halványodik. Ezért Dr. C. FLOERICKE (Vers. Avif. Schlesiens 1892. 114. l.) két fajtát különböztet meg: a kisebb, sötétebb nyugotit (Phyll. acredula occidentalis) és az említett keletit (Phyll. acredula pleskei). A füzikék nehezen különböztethető és kevéssé ismert alakjainak tanulmányozása igen kivánatos lévén, felhívom reájuk a figyelmet s különösen arra is, hogy esetleg költözködés szakában ritka északi és ázsiai fajok is kerülhetnek elő nálunk, mint tényleg Helgolandon, sőt másutt Közép-Európában is kerültek már. (Phyll, tristis, fuscatus, borealis, superciliosus, proregulus, viridanus, nitidus, coronatus.) Végre megfigyelésre ajánlom a nálunk szintén előkerülhető Phyll. sylvestris MEISN. alakot, mely énekében is – a fitisz- és csilp-csalp füzike (Phyll. trochilus és acredula) sajátságait egyesíti magában s valószínüleg e kettőnek korcsa, mely azonban lehetséges, hogy szaporodásra képes s külön jellegét állandóan megtartja.