A KERTI SÁRMÁNY.
Emberiza hortulana L. 1758.

[Emb. mœlbyensis SPARRM. – E. chlorocephala, badensis GM: – E. tunstalli Lath. – Glycispina hortulana CAB. – E. delicata BRHM.]

Jegyei: verébnagyságú; az öreg hím egész feje egyszínű szürkészöldes, csak a torok és a pofákon végig nyomuló sáv halványsárga; felső testrészei szürkés fahéjszínűek, sötétbarna hosszanti foltozással; alsó testrészei fahéjszínűek; csőr hússzínű, vöröses; lábai szennyes hússzínűek; szemei élénk barnák. A tojó valamivel halaványabb; nyaka elején sötétbarna szárfoltozás. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de felül sárgába hajlók, torkuk, mellök és az alsó test oldalai sötétbarnán hosszant foltosak.

Mértéke: H. 14–15; Sz. 8–8,4; F. 6,2–6,5; L. 1,8–1,9; Cs. 1,1–1,2 cm.

Majdnem egész Európában költ s felhatol a Sarkkörig (Skandináviában), csakhogy előfordulása igen szórványos s nem is állandó, mert a hol esetleg egyik évben fészkelt, a következő évben talán ugyanott nyoma sincs. Hazánkban Pestmegyében legtöbbször találták (Mogyoród, Péteri, Farkasd, Budai hegyek, Czinkota, Süly-Sáp, Gödöllő), nemkülönben Nógrádmegyében, Bács-Bodrogmegyében (Baja) s tojásai is kerültek. Szőlőkben, fákkal beültetett, bokrozatos területeken, vágások szélein, ligetes bokrokkal, legelővel váltakozó vidékeken szeret tanyázni. Májusban fészkel. Egy Gödöllőről való fészek, melyet HOMEYER S. talált s melyet láttam, nem sokban különbözött a czitromsármány fészkétől s bokoralj szélén – nem magában a bokorban – földön volt. Öt tojása szürkésfehér, kissé ibolyásba játszó alapon, hamuszürke elmosódott foltocskákkal, finomabb és durvább szabálytalan feketebarna karczvonalakkal, kacskaringókkal tarkázott.

Tojásmérték: H. 19–20; Sz. 13,5–16 mm.

Tulajdonságaiban nem tér el lényegesen a czitromsármánytól, éneke azonban némileg más, három zi, zi, zi szótagra, két mélyebb zü-zü következik.

Szórványosságánál fogva gazdaságilag nincs valami jelentősége; kárt nem tesz.