[Cygnus minor KEY. & BLAS. – Cygnus melanorhinus NAUM. – Olor minor BP.]
Jegyei: negyedrészszel kisebb, mint az énekes hattyú, melyhez különben igen hasonló, csakhogy csőre nem fele-, hanem háromnegyedrészben fekete, de töve sárga, azonban kávaélei itt is feketék. Az énekes hattyú kifejlett, öreg példányainak csőrén az orrlyukak közepe táján találkozik a sárga és fekete szín, ellenben a kis hattyú öreg példányainak orrlyukai egészen a fekete színben vannak. A fiatalok csőre tulnyomóan czitromsárga, csak a kávák éle, a hegye, valamint az orrlyukakat határoló gyűrűs rajzolat fekete. Farkuk 18–20 tollú.
Mértéke: H. 100–120; Sz. 52–54; F. 16–19: L. 8,8–10; Cs. 8,7–9,2 cm. Alibunáron ejtett példány: Sz. 52; F. 18; L. 8,8; Cs. 8,7. Középujj karom nélkül: 10 cm.
Északkeleti Oroszországban és Észak-Szibériában költ, de fészkelve találták az Ó-világ sarkvidékének egyébb részein is, különösen szigeteken; így Novaja-Zemlján, Kolgueven, a japán és khinai tengerek szigetségein. Télszakára rendesen nagyobb számban látogat el a Hebridekre, Skóczia, Skandinávia partvidékeire, kivált pedig Irlandba. Jütlandon, Hannoverben, Oldenburgban, Schleswig-Holsteinban évenként átvonul, úgy a Kaspi-tónál is feltünik. Közép-Európában nagy ritkaság. Hazánkban eddig csak egy fiatal példány került, melyet Alibunáron (Torontál m.) 1898 október utolsó napjaiban KAJTÁR JENŐ ejtett el. Ez LENDL A. dr. utján a nemz. múzeumba, mellcsontja pedig a Magyar Ornith. Központba került. A fiatal hattyúkat jellemző szürkés szín ennél határozottan hamvas, míg az énekes hattyú fiataljainál inkább rozsdásba játszó.