A PUSZTAI TYÚK.
Pterocles exustus TEMM. 1820.

[Pterocles senegalensis LICHT. – Pteroclurus exustus PALL.]

Jegyei: gerle nagyságú, szárnytükre agyagsárga, a has sötét csokoládébarna, a kakasnál egyszínű, a jérczénél sötétbarnán és világosabban – avas nádszínűen – haránt csíkos.

Magyarországban e ritka, Észak-Afrikában, Közép- és Dél-Ázsiában honos madarat 1863 augusztus havában HANNIBÁL JENŐ Szany községnél (Sopronm.) ejtette el, mely úgy látszik, hogy abban az évben Ázsiából hozzánk látogatott talpas tyúkokhoz szegődött. Európában sem az előtt, sem az után biztosan nem észlelték ezt a fajt s ezért a HUSZTHY ÖDÖN lékai muzeumában maig meglevő példány, az európai ornisban az egyetlen bizonyíték.

Ennek a -nek leirása:

Főszíne olyan, mint a nevető galambé; torka agyagsárga; feje és nyaka feketebarna, könnyalakú foltokkal tarkázott, melyek a szem mögött igen keskeny hosszanti foltokká nyúlnak; mellén nem igen határozott barnás örv; háta, begye az alapszínen feketebarnán harántcsíkos; a mell egyszínű sárgás; a vállfedők feketebarnán csíkosak, mim a hát; a nagy szárnyfedők agyagsárga tükröt alkotnak; az öt első evező sötétbarna, a tollszár – főleg az elsőé – kissé világosabb, a hatodik evező külső szélének hegye fehér, a következőkön ugyanitt még jobban növekszik a fehérség; a has és a lábszártollazat sötétbarna, nevetőgalambszínűen harántcsíkozva; a csüd elől fehéres szőrszerű tollal borított; a farcsíkja olyan, mint a hát; a farktollak hasonlítanak az erdei szalonka farktollaihoz, főleg alul, csakhogy végük nem fehér, hanem sárgás s világosabban harántsávosak; az alsó farkfedők piszkos fehéressárgák, a tollszárak sötétbarnásak, a középső farktoll 2,8 cm.-rel hosszabb a többinél, hegye egyszínű sötétbarna.

Mértéke:     Sz. 18,5; F. 6,8; Cs. 2,5; Csőr 1,15 cm.

     Középujj karom nélkül 1,8 cm.

     Középujj karmostul 2,4 cm.

     Szájzugtól a csőr végéig 1,5 cm.

Erre a madárra tartozik, a mit dr. MADARÁSZ GYULA a Term. Tud. Közl. 1890. évf. 610. lapján elmondott. Akkor ő még gangatyúknak (Pterocles arenarius) tartotta ezt a példányt s leirását sem egészen megfelelőleg adta, mert mellén fekete örvet, hasán fekete színt látott, a mi a gangatyúkra talál is, de a szóban forgó példányra nem, mert ennél e részek, mint meggyőződtem, sötétbarnák és nevetőgalambszínűen csíkosak.