[Falco ferox S. G. GM. – Accipiter ferox GM. – Buteo pectoralis STRICKL. – Falco rufinus CRETZSCHM. – Circaëtus hypoleucus KEYS & BLAS. – B. eximius BRHM. – Butaëtus, Buteo leucurus NAUM.]
Jegyei: valamivel nagyobb, karcsubb, erősebb és hosszabb csőrű, kiváltképpen pedig magasabb csüdü mint előbbi; farka egyszínű fehér, rozsdás árnyalattal (a fiatalabbaké azonban alul fehéres, felül rozsdásbarna, némi sávolyozással); feje és nyaka rozsdásfehér alapon sötétebb rozsdás foltokkal; általában a rozsdásbarna szín és fehéres tarkázás uralkodik szinezetében. Lába és viaszhártyája sárga; szeme sárgásbarna vagy ockersárga; csőre hamvaskék, feketés kampóval. Egészben inkább sas mint ölyvszerű, szinezetében a villás kányára is emlékeztet (főleg a fiatalok).
Mértéke: H. 62; Sz. 48; F. 26; L. 9,2; Cs. 4,5 cm. ( Zimony.) Sz. 48; F. 24,5; L. 9,1; Cs. 4 cm. (
Magyar-Nádas.) Sz. 48; F. 24,5; L. 9,1; Cs. 4 cm.
Hazája Szibéria, Ázsia középső részei, Kis-Ázsia, Dél-Oroszország. Nálunk mint ritka vendéget csak néhányszor észlelték és lőtték. 1856 április 12-én Mosonmegyében Bánfalunál ejtettek el egyet, mely a bécsi udvari muzeumban van.* Évek mulva ugyancsak a Fertő mellékén került egy másik, mely HUSZTHY Ö. gyüjteményében áll Lékán. A 70-es években Nagy-Bossán (Nyitram.) szintén lövetett.* A késmárki lyceum gyüjteményében is van egy fiatal példány, mely a Szepességből való.* 1893 szeptember havában SZIKLA G. Székesfehérvár vidékén két darabot többször látott s az egyiket () e hó 16-án a buhukunyhóból meg is lőtte, mely a nemzeti muzeumba jutott* SZIKLA szerint reptükben a villás kányához hasonlítottak, csak egyenes farkuk különböztette meg attól. Hangjuk emlékeztetett a gatyásölyv hangjára, de rikácsolóbb, rekedtebb volt. 1898 márczius 13-án Zimonyban (
) *, augusztus 20-án (
) és október 26-án (
), pedig Magyar-Nádason (Kolozsmegye) lőttek egy-egy példányt; utóbbiak ROZONOVSZKY FR. budapesti præparatorhoz jutottak s az egyik tőle a magy. Ornith. Központ gyüjteményébe került.