A KABA SÓLYOM.
Falco subbuteo L. 1758.

[Hypotriorchis subbuteo BOIE. – F. barletta DAUD. – Dendrofalco subbuteo GRAY.]

Népies nevei: herjóka (Békésm.); fekete vércse (N.-Kanizsa); kaba (Nógrádm.) *; szakállas vércse (M. Szecsöd, Vasm.).

Jegyei: körülbelül akkora mint előbbi; az összecsukott szárnyak hegye a fark végeig vagy azon túl ér; első evezőjének hegye belső felén kivágott; középs lábujja igen hosszú; bajusza erős, kirivó s mint a vándorsólyomnál, a szem alatt összefügg a tarkó színezetével; viaszhártyája, lábai szürkéssárgák vagy sárgák; szemei sötétbarnák; csőre tőben sárgás, azután kékesszürke, kampója fekete.

Leirása. Öregek: fejtető barnásfekete; a tarkó alatt rozsdásfehér tarkázat, egyébként felső részei barnás palaszínűek, kékes hamvazattal; az evezők belső felén rozsdásfehér haránt foltok, épp így a farktollak belső felén rozsdás haránt sávok, melyek a tollak külső felére nem terjednek; a középső farktollak olyanok, mint a hát s egyszínűek; a torok, nyak, az oldalakra is terjedve, tiszta, egyszínű fehér vagy sárgásfehér; az alsótest ilyen alapszínen erősen, kirivón feketén hosszantfoltos; a farkalja és czombtollazat rozsdavörös. A fiatalok: felül sötétbarnák, sárgás tollszegésekkel tarkítva, alul halvány rozsdasárgás alapszínen, erősen barnán hosszant foltosak; a farkalja és czombtollazat rozsdássárga.

Mértéke: H. 29–34; Sz. 24,5–27; F. 13–15,2; L. 3,3–4; Cs. 1,7–1,9 cm.

Közép- és Észak-Európában, Szibériában honos s felterjed majdnem a Sarkkörig. Délen ritkábban költ. Mint költözködő hozzánk márczius közepén és második felében, az országos középnap szerint: márczius 28–29-én, érkezik. Legszivesebben mezőkkel határos erdőszélekben, irtások, vágások kiemelkedő magfáin, kisebb, szabadabb fás részletekben üti föl tanyáját: a síkságon csak úgy mint előhegyekben. Fészkét is ilyen helyeken találhatjuk, bár maga nem is igen épít, hanem elhagyott varjúfészkekbe telepszik, sőt lakott fészkeket is elfoglal. Április vége felé és májusban költ, 3–5 darab, sárgás alapszínű, rozsdavörösen, sárgásvörösen fröcscsentett és foltozott, ritkábban barnásan is rajzolt tojását körülbelül három hétig kotolja.

Tojásmérték: H. 36–42; Sz. 29,5–33 mm.

Lényében a vándor sólyom kisebb kiadása; kitünő «vágó» és merész, öldöklő, ügyes ragadozó. Az erdők széleiből kilátogat a mezőkre, rétekre vadászgatni, alkonyatkor azonban ismét vissza tér otthonához. Hangja kek, geg, kek, geg szótagokra emlékeztet. Leginkább kisebb madarakat fecskéket, pacsirtákat, rigókat, de fürjeket és foglyokat is ragadoz s nagy pusztítást visz köztük véghez; alig enyhítheti e káros tulajdonságát az, hogy szöcskéket, sáskákat, szitakötőket, nagyobb rovarokat is bőven fogdoz.* Dr. ASSMÚSS 12 példány gyomrában talált méheket, némelyikben 18 darabot s így mint a méhészet ellensége is szóba jön. Szeptemberben és októberben távozik tőlünk s ez időben leggyakrabban látható.