A KÉK CZINEGE.
Parus coeruleus L. 1758.

[Cyanistes coeruleus KAUP. – Parus coerulescens BRHM. – Cyanistes salicarius, violaceus BRHM. – Parus coeruleanus MALH.]

XXVII-ik tábla

KÉK CZINEGE
PARUS COERULEUS L          SZÉN CZINEGE PARUS MAIOR L

Népies neve: molnár-czinege (Vasm.)

Jegyei: Az öreg hím feje búbja kék; szemén át, a csőrtövétől kiindulva, szürkésfekete kék vonal huzódik; torka és nyakoldalai fakó feketések, a pofa mögött sötéteskékek; farka, főleg a tollak külső szélén, fénylő világoskék; háta zöldes, kékesszürkén áttetsző; szárnyai kékesszürkék, fehér keresztcsikkal; alsó teste sárga, a begyen alul kékbe játszó szürke hosszanti folttal; a homlok és pofák fehérek; tarkó mögött kékesfehér árnyalattal; csőre szarúfekete; lábai világos ólomkékek; szeme sötétbarna. A tojó nem ily élénk színű. A fiatalok alul halvány kénsárgák, folt nélkül, egyszínűek; a szemvonal szürkés- fekete; a torokfolt igen kicsi, feketés; homlok s a tarkófolt sárgásfehér; a fej zöldes szürkekék, valamint a felső test is, minden egyéb színük hasonlít az öregekéhez, de halványabb. Nagyságra a fenyves czinegével egyezik.

Mértéke: H. 11–11,5; Sz. 5,9–6,1; F 4,5–4,7; L. 1,6–1,8; Cs. 0,9–1 cm.

Földrajzi elterjedése: egész Európa fel a Sarkkörig, sőt azon túl is, délen Kis-Ázsia és Perzsia. Nálunk általánosan ismert s igen közönséges úgy a lomb- mint kevert erdőkben, gyümölcsösökben, kertekben. Fenyvesekben s magasabb fekvésű hegyi erdőkben főleg kóborlás közben fordul elő, sőt ilyenkor nádasokban, nagyobb tavaink kellő közepén is látható. Bárhol találkozunk vele, kedves, behízelgő lényével és szép tollazatával mindig valóságos éke a természetnek.

Párosodása idejében megkapó melegséggel udvarolgat, felbóbitázza kék fejét, felborzolja tollazatát s szárnyait rezegtetve ide-oda forgolódik választottja előtt, s midőn érzelmei viszonzásra találtak, boldogsága közben galambmódra csókolódzik párjával. Fészkét szűknyilású faodukba s ritkábban fali lyukakba, inkább magasabbra, mint alacsonyan rakja. A fészek alja finom szálakból, mohából áll; mélyedése szőrökkel, tollacskákkal van melegen kirakva. Rendesen kétszer költ évenként, áprilisban és juniusban. Tojásainak száma 8–10, színre ezek a szénczinegetojásokhoz hasonlítanak, de sokkal kisebbek, finomabbak. (XL. tábla.)

Tojásmérték: H. 14–15; Sz. 11–12 mm.

Hangja: zi träräräzrärä vagy trrr rüitititi, trüititi-ti, majd pink pink, sit sit.

Rendkívüli szorgalmas pusztítója a rovar- és lepkepetéknek, báboknak s magvakat csak úgy mellesleg eszik. Megfigyelték, hogy fiókáikat etető kék czinegék 17 óra alatt 475-ször jöttek eledellel a fészekhez. Ügyes, fáradhatatlan kitartással szinte folyton élelmet keresgél, mindig éhes, azért ő is egyike leghasznosabb madarainknak.