A NÁDI SÁRMÁNY.
Emberiza schoeniclus (L.) 1758.

[Fringilla schoeniclus L. – Hortulanus arundinaceus BRISS. – Emb. arundinacea GM. – Cynchramus schoeniclus BOIE. – Cynchramus septentrionalis, stagnatilis BRHM. – Schoenicola schoeniclus DODERL. – Schoenicola arundinacea BP.]

Népies nevei: néhol «nádi veréb»; csakhogy e nevet a nádban élő nádi poszátákra s egyéb kis madarakra is sok helyt használják.

Jegyei: körülbelül verébnagyságú; a felső kis szárnyfödők rozsdásvörösek; az alsó test közepe fehér; hátán minden toll barnásfekete szárfolttal és szürkés-sárgás rozsdaszínű szegéssel, úgy, hogy szinezete egészen verébszerű. A hímnek nyáron: feje és a begyig lenyuló nagy torokfoltja fekete; a csőr tövétől a pofák alatt nyomuló sáv és a felső nyakrész örvszerűen fehér; az alsó test szürkésfehér, oldalain barnás és rozsdás hosszanti foltozás; csőre fekete; lábai feketék; szeme sötétbarna. A téli tollazatban a fej és torok feketeségén barnás, sárgás rozsdaszínű tollszegések vannak, a nyak szürkésbarnás. A tojó feje és torokfoltja nem fekete, csak a fejbub sötétbarnás, feketés és rozsdás foltozású; szemsávolya fehér; a torok két oldalán egy-egy feketés sáv; begye és az alsó test oldalai sötét szárfoltokkal; hátsó nyaka nem fehér; csőre szarubarna; lábai barnák vagy feketésbarnák. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak. (L. I. köt. II. tábla.)

Mértéke: H. 13,4–15,2; Sz. 7,4–8; F. 6,4–7,2; L. 2–2,1; Cs. 0,95–1,02 cm. (typicus).

Csőrük nagysága és alakja, így termetök szerint is, igen változékonyak. Északon kis csőrű, kisebb termetüek élnek, ellenben Dél-Európában nagyobb csőrűek, nagyobb termetűek közönségesek. Nálunk a kis fajtát, a melyek épp olyanok mint az északiak, s különösen a nagyobb fajtát – Emb. schoeniclus intermedius MICH. 1850. – közönségesnek találtam s azt tapasztaltam, hogy a kettő között – a csőr alakját és a termetet véve – átmenetek vannak. A pirokcsőrű nádi sármányt azonban (Emberiza pyrrhuloides PALL. – Pyrrhulorhyncha pyrrhuloides [FINSCH.]), mely Dél-Oroszországban s keletfelé a Volgánál, Altáj vidékén honos s nemcsak még termetesebb, világosabb színű, de egészen más alakú, igen vastag csőrével is különbözik. Magyarföldön nem láttam. De előkerült faunánkban az Emb. schoen. palustris SAV. is, mely nagyobb az intermedius-nál.*

Mértéke: H. 15,5–16,1; Sz. 7,9–8,5; F. 7,1–7,9; L. 2–2,3; Cs. 1–1,15 cm. (intermedius).

A nádi sármány egész Európát és Ázsia északi felének jó részét lakja. Felterjed a Sarkkörön túl s Norvégiában a 70° é. szél. közelében fészkelve találtam. Itt mocsaras, nyires erdő szélén éldegél, ellenben nálunk az igazi nádas, csuhús, csátés mocsarakban üti fel tanyáját. A nádszálakra kiülve szokott mutatkozni s a hím itt is énekelget. Messziről hasonlít a verébhez – legalább a közönséges szemnek – csakhogy feketébb feje, világosabb teste és kirívó fehér nyakörve mégis megkülönböztetik tőle. Fészkét a nádaljban, zsombékokra, torzsos helyekre, mocsaras réteken valami füzbokor aljába rakja. Építkezése jellemzően sármányos; a fészek burka száraz, vastagabb szálakból, a csésze finomakból és lószőrökből való. Tojásai szürkésfehér alapon, barnás, elmosódott felhőzéssel, csokoládészínű és sötét ibolyásbarna, szabálytalan karczvonalakkal, foltokkal tarkítottak. Fészekalja öt tojásból szokott állani.

Tojásmérték: H. 20–24; Sz. 15–17 mm.

Először április-májusban, másodszor juniusban költ.

Télen néha kisebb társaságokban láthatjuk, habár egy részök el is kószálgat tőlünk.

Nyáron kiválóan apró rovarokat, szunyogokat, pilléket, kukaczokat, álczákat eszik, később magvakat.