A KIS BUKÓ.
Mergus abellus L. 1758.

[Merganser stellatus BRISS. – Mergus albulus, pannonicus SCOP. – Mergellus albellus SELBY. – Mergus glacialis BRÜNN. – Merganser albellus BODD. – Mergus minutus VIEILL.].

Népies nevei: kis deres (Hegykő, Fertő).

Jegyei: jó csörgőrécze nagyságú; csőre jóval rövidebb belső lábujjánál, nem karcsú, inkább kúpos; szárnytükre fekete, alul és felül fehér szegéssel; torok fehér; lábak és csőr ólomszínüek, az úszóhártyák feketék; fark 16 tollú.

Leirása. Gácsér dísztollazatban: uralkodó színe fehér, mely az alsótesten különösen ragyogó; fekete színűek – némi sötétzöldes zománczczal – következő testrészei: a szem és csőrtő köze foltszerűen, két hosszúkás hegyes folt a tarkó táján és a fehér bóbita oldalain, a hátról kiinduló keskeny, vonalszerű s a begyfelé húzódó örv, mely azonban elül nem záródik, a váll táján álló két félhold alaku folt, a vállfedők végei és a szárnyhajlás – utóbbi helyen a tollak fehéresen szegettek; az elsőrendű evezők feketeszürkék, hátrább szürkésbarnák, a harmadrendűek hamvasak, belső szélükön és végükön fehéren szegve; az alsó test oldalain minden toll igen finoman és sűrűen sötétszürkén haránt csíkozott; farcsik barnásszürke, minden toll világosabb szegéssel; fark hamvasszürke, alsó fedői fehérek; szem kékesfehér. A tojó feje és nyakának hátsó része rozsdabarna; torka s a nyak elülső része fehér; begye szürke, az egyes tollak azonban fehéres hegyüek; alsó test és alsó farkfedők fehérek; az oldalak, felső test szürkék, legsötétebb a hát; a fekete szárnytükrök fölött nagy fehér folt; fark sötét szürke.

Mértéke: H. 39–41; Sz. 17,3–21,5; F. 6,7–9; L. 2,6–3,8; Cs. 2,6–3 cm.

Ez is északi, és a mi szempontunkból inkább északkeleti madár, melynek költési öve nem terjed annnyira délnek, mint előbbi két fajé. Legszámosabb Oroszország és Szibéria sarkköri tájain, Lapplandtól kezdve keletnek. Izlandon, Grönlandban nem honos. Észak-Amerika keleti partjain szintén észlelték. Télen Angolország és az Atlanti oceán partvidékét keresi föl, úgy Közép-Európa tavait és folyamait. Nálunk októberben szokott kisebb-nagyobb csapatokban megjelenni s márczius végéig tartózkodni. Repülése sebes, bukdácsolása, általában minden mozgása és egész lénye fürgébb, mint a két előbbi fajé. Repülve alig különböztethetjük meg a kisebb kacsafajoktól. Egész külsejében, szokásaiban az igazi kacsákhoz közeledik, habár buvár természetét sem tagadhatja meg. Különösen szereti a kercze récze (Fuligula clangula) társaságát, talán mivel életmódja, ügye-baja, sokban talál azéval. Főleg halakból él, tehát káros madár, mely megérdemli a lövést.