A HÓSÁRMÁNY.
Calcarius nivalis (L.) 1758.

[Emberiza nivalis L. – Hortulanus nivalis BRISS. – Emberiza mustelina, montana GM. – Emb. glacialis LATH. – Plectrophanes nivalis MEY. – Passerina nivalis VIEILL. – Plectrophenax nivalis STEJN.]

Jegyei: valamivel nagyobb, mint a házi veréb; nálunk csak télen s ez évszaknak megfelelő tollazatú példányokban kerül. Főszíne fehér; felül a fejen, nyakon, farcsikon rozsdás árnyalatú; háta szürkés, rozsdásba hajló és fekete-fehéres tarka; mellén némi rozsdás árnyalat; szárnyán nagy fehér folt; szárny és farktollak barnásfeketék és fehérek; csőre sárga, hegyén sötétebb; lábai feketék; szemei sötétbarnák. Nyáron a hát, evezők, fark középső tollai feketék, a külsők túlnyomóan fehérek, az evezők is ily színűen szegettek, egyébb testrészei fehérek, csőre fekete.

Mértéke: H. 15–16,5; Sz. 9,8–10,5; F. 5,8–6,4; L. 2–2,2; Cs. 1–1,2 cm.

Ez a madár a legmagasabb északi tájakig nyomul, a Farők szigetein, Izlandon, Grönlandon, Európa, Ázsia és Észak-Amerika sarki tájain honos. NANSEN 1894-ben julius 21-én a 81°7’ é. szél. alatt a jégáramlat közt, az új-szibériai szigetektől északnyugatra, észlelt egy darabot, s FEILDEN a Grinnel-földön 82°33’ é. szél. alatt fészkelve találta. Skandinávia legészakibb részein a magas hegységekben találkoztam vele leginkább. Közép-Európát télen szokta meglátogatni s ilyenkor némely években hazánkban is több helyen, kisebb csapatokban, sármányok közé elegyedve, előkerül. Újabb időben – mióta megfigyelőink száma megszaporodott s így a madárvilág nagyobb figyelemben részesül – kisült, hogy korántsem valami nagy ritkaság, sőt majdnem évente mutatkozik hol Erdélyben, hol Felső-Magyarországban, sőt több vidéken egyszerre is. Itt időzése alatt az országutak hulladékait, a pajták környékén elszórt magvacskákat s különösen a hótalan mezőfoltokon a dudvamagokat szedegeti.