[Muscicapa nigra BRISS. – Emberiza luctuosa SCOP. – Musc. luctuosa TEMM. – Musc. muscipeta BECHST. – Sylvia ficedula LATH. – Ficedula atricapilla SUND.; SHARPE.]
Jegyei: kisebb mint előbbi; az öreg hím főszine fölül fekete. alul fehér (a fiataloknál és tojóknál a fekete inkább barnás kormosszürke); a második evező (vagyis az első hosszú) rövidebb mint az ötödik; a szárnyon egyetlen nagy fehér folt. Csőre és lábai feketék, szemei sötétbarnák.
Leirása. Öreg hím: homloka fehér; feje, szemköre, hátsó nyaka, háta és a középső farktollak feketék; a szárny feketeszürke, egy hosszú fehér, lefelé terjedő, nagy folttal; a szélső farktollak külső széle többé-kevésbbé fehér, egész alsó test is ilyen. A tiszta fekete fölső testű példányok ritkák, többnyire kormos szürkeszin, feketés részletekkel váltakozik rajtuk. Különösen őszszel – minthogy kétszer vedlenek – fölül hamvasszürkék. A tojó fölül barnás sötétszürke, alul szennyesfehér, a homlok és begy fehérsége némi barnás, sárgás árnyalatú. A fiatalok – melyek nehezen különböztethetők meg a következő faj fiataljaitól – a tojóhoz hasonlítanak. E madár színezetét ivar szerint, és általában is, nehéz adni s még jövő kutatásoknak tág tere nyilik ezt illetőleg. Gyakran valóságos átmeneti sorozatot találunk, ha számos példányát a következő faj fiataljainak és tojóinak számos példányával összehasonlítjuk.
Mértéke: H. 13–14; Sz. 7,4–8,1; F. 5,3–5,6; L. 1,7–1,8; Cs. 1 cm.
Minthogy igen gyakran a következő fajjal tévesztik össze – külsejére, színezetére vonatkozó ismereteink hézagosak lévén – földrajzi elterjedését sem tudjuk pontosan megállapítani. Annyi bizonyos, hogy az eddig érvényben lévő felfogás, mely szerint «körülbelül egész Európát, sőt Észak-Afrikát lakja» nem állhatja meg a sarat. Én abban a nézetben vagyok, hogy ez a faj inkább északi, mint déli madár s ha délen költ is, rendetlenül teszi. Hazánkból alig néhány tojása ismeretes, megfigyelőink fészkeléséről alig tudnak s ha igen, legtöbbször a következő faj fészke az, melynek tojója igen hasonlít a kormos légykapóhoz. Nekem még nem volt alkalmam a költés idejében nálunk megfigyelhetni. Északibb tájakon azonban rendesebben s nagyobb számban költ s ott az örvös légykapó hiányzik. Svédországban, Norvégiában több helyen találtam fészkelő ládikákban megtelepedve. Vonulását is bizonyos szabálytalanság jellemzi. Némely években helyenként roppant számban mutatkozik, azután meg évek mulnak el, s nem látjuk vagy csak kevesebb példányban. 1881 április 25-én s a következő napokon – mint naplóm tanusítja – Sopron vidékén oly töménytelen mennyiségben utazott át, hogy a szó szoros értelmében majdnem minden erdő, kert, bokor csak úgy hemzsegett tőlük. Május 3-ával úgy eltüntek, hogy nyomuk sem maradt. Azóta mindig csak kis társaságban vagy egyesen, esetleg más légykapófélékhez szegődve láttam a költözködés idejében. Lehet, hogy némely évben többen itt maradnak fészkelni; de rendesen aligha. Tavaszi megjelenésének országos középnapja: április19–20.
Majd ha szinezeti viszonyait illető bizonytalanságunk eloszlik, fogunk csak való tudomást szerezni elterjedéséről, csak úgy, mint életének egynémely homályos körülményeiről. Szokásai, viselkedése, táplálkozása, tartózkodási helyei szakasztott olyanok, mint a következőnél leirjuk.