A POCZGÉM.
Ardetta minuta (L.) 1766.

[Ardea minuta L. – Botaurus minutus BOIE. – Botaurus pusillus BRHM. -Butor minutus SWAINS. – Ardeola minuta BP. – Cancrophagus minuta KAUP. – Ardeola pusilla BRHM.]

Népies nevei: kis gém; büdös panna vagy panni (Velencze); kis bika (Hegykő); fakutya (Alföld); nádmászó (Pécs); puja gém (Erdély); kis bölömbika; faszka- vagy vaszkagém (Dinnyéshát, Hevesm.); nádigém (Jászberény); kákabiró (Balaton); faszgógó (Dunántúl); kabak (Alföld).

Jegyei: gerlenagyságú, de soványabbnak, hosszabbnak látszó; a czombok a csüdig tollasok, a him fejteteje és háta fekete, a tojóé sötétbarna, a fiataloké barnán és rozsdás sárgán foltozott; főszínük agyagsárga; az evezők szürkésfeketék; csőr sárga, az orma barnás, hegye felé legsötétebb; a fiatalok csőre zöldessárga; a szem sárga; lábai sárgászöldek. (Fejének képe: I. köt. IX. tábla.)

Leirása. Öreg hím: fejtetője, tarkója, háta, farka fekete, némi – főleg a háton – sötétzöld érczfénynyel; a nagy evezők szürkésfeketék; a szárnyfedők szürkés rozsdasárgák, a legnagyobbak szine a szárny közepén, szürkésfehér széles keresztcsíkba foly össze; nyaka a pofáktól kezdve mindkét oldalon halványszürkés, bizonyos ibolyaszínű árnyalattal; a begy sötétbarnásan foltos; egyébként mindenütt agyagsárgás, fehéren átcsillámló szinezetű. Kétévesek nyaka elől rozsdásan foltozott; a hátuk inkább barna mint fekete, általában szinezetök a fiatalok és a kifejlett tollazatúak keveréke. A fiatalok fejteteje feketésbarna; a pofák és a nyak oldalai barnás rozsdasárgák, némi sötétebb foltozással; a nyaknak a tarkótól a hátig terjedő része rozsdás; a hát eleje és vállak barnás rozsdasárgák, sötét rozsdabarna foltozással; a hát sötétbarna, rozsdasárga tollszegésekkel tarkított; az evezők feketésszürkék, igen keskeny, finom világos szegésekkel; a fark fekete; alsó testök rozsdasárgás alapon, barna hosszanti foltokkal végig tarkított; a torok táján két fehér sáv nyomul le a nyak felé; a fark alja fehéres. A tojók inkább a fiatalokhoz hasonlítanak s valamivel kisebbek a hímnél.

Mértéke: H. 29–34; Sz. 14–15; F. 4–4,8; L. 4,5–4,9; Cs. 4,5–4,8 cm.

Ez a kis gém a 60° é. szél.-en alul egész Európában előfordul, de inkább a mérsékelt övben, mint az északi részeken; különösen a délkeleti vidékeken, a Duna mellékén gyakori. Ázsiában Kashmirig, de mint ritkaságot Északnyugot-Indiában is találták. Észak-Afrikában telel. A mi mocsarainkon, tavainkon, füzeseinkben igen közönséges. Különösen czimeres nádasokat, náddal átsűrűsödött rekettyéseket, fűzbokrokat, víz alatt álló berkeket, ligeteket kedvel. Nagyobb, de kisebb vizeknél is egyaránt tanyázik. Nappal ritkán mutatkozik, mert rejtekhelyeiről ok nélkül nem mozdul, csak ha valami halász felveri, láthatjuk egyik nádasból a másikba szállani. Kitűnő alakoskodó; nemcsak gunnyasztva téveszti meg a szemet, hanem a nádszálakon kapaszkodva is. Első esetben valami torzsdarabnak, szemétnek tarthatjuk, másodikban meg vastagabb nádszálnak. Sokszor láttam, hogy ez a furcsa legényke a keskeny hajócsapás menti nádból nem repült föl előlem, hanem hirtelen pálczikavékonynyá egyenesítette föl nyakát s csőrét is égnek tartotta; így ült mozdulatlanúl, mereven az aggott, sárgaszínű nádszálak közt. Ha jó előbb észre nem vettem volna, később alig akadt volna meg rajta szemem, mert az ügyes madár mindig elejével fordult felém, vagyis testének avval a szinezetével, mely szakasztottan összevág a régi nád szinével. Sőt fortélyoskodása annyira megy, hogy haladásunkhoz képest, lassan, észrevétlenül ő is fordul s mindig mellét mutatja, tudván, hogy fejének, hátának feketesége feltünnék.

Hozzánk az országos középnap szerint: április 25-én érkezik. Májusban fészkel, nádban, náddal átnőtt sűrű fűz- vagy rekettyebokrokban, többnyire 1 méternél magasabban a víz szine fölött, de ritkán annyira, hogy fészkét kézzel el nem érhetnők. Néha zsombékokon, torzsokon is találtam azt; sőt egy esetben a danka sirály fészkének oldalában, noha abban is tojások voltak. Fészke aránylag nagy s magas; nádszálakból, nádlevelekből készül, belseje finomabb szálakkal van kirakva. Utóbbi sajátságos «albérlői» viszonyában fészket sem készített, csak kimélyítette a sirályfészek anyagát s oda rakta tojásait. Május második felében 4–7 tiszta fehér, a gerletojásokhoz nagyon hasonló tojást rak.

Tojásmérték: H. 34–40; Sz. 23–27 mm.

16–17 napi kotlás után kikelnek a sötét narancssárga, rozsdásba hajló pehelytollas fiókák, melyek a mily esetlenek a fészekben, oly ügyesek később kirepülés után. Valóságos tollas tornászok. Bámulatos, micsoda kipróbált egyensulyozók, kapaszkodók ők a gyenge nádszálakon, fűzágakon. Egyenes szálakon, ágacskákon úgy mászkálnak föl-le, majd szálról-szálra tovább a szomszédba, akár csak a nádiverebék. Repülni is aránylag jobban tud, mint a többi gémek, mindenesetre sebesebben mozgatja szárnyait, annyira, hogy repülés közben ügyetlenebb galambra emlékeztet.

Hangját főleg párosodáskor hallani, s meglehetős gyorsan egymásután ejtett umb szótag szaporozásához hasonló, a mi bizonyos távolból kisebb kutya ugatására emlékeztet. Ezért egyik népies neve is «fakutya» s az alföldi ember időjóslása úgy tartja «Ha nagyon ugatnak: eső lesz». Félelmét azonban ged, ged forma szótagokkal fejezi ki.

Szeptemberben távozik el tőlünk s ilyenkor tópartok alacsonyabb növényzetében, «hanyzsíkos» sőt kopár helyein is találkozhatunk vele, nemkülönben csatornák, pocséták mellékén.

Apró halacskákat, halivadékot, apróbb hüllőket, rovarokat, férgeket, lárvákat, bábokat eszik, néha talán egy-egy pelyhes vagy ügyetlen nádiverebecske fiókát is elkap. Szavahihető megfigyelőtől hallottam, hogy egy poczgém egy álló helyben 18 darab apró halat – melyek azonban a madár nagyságához arányosítva elég nagyok voltak – fogyasztott el. Felbonczoltakban többször lótetűt is találtam. Gazdaságilag közömbös, mert haltolvajlásai a silány fajokat érik.