A BUKDOSÓ VÉSZMADÁR.
Puffinus puffinus (L.) 1766.

[Procellaria puffinus L. – Pelecanus minimus OLAF. – Puffinus anglorum TEMM. – Procellaria anglorum KUHL. – Cimotomus anglorum MACG. – Nectris puffinus K. & BLAS.]

Jegyei: galambnagyságú; a csőr (homloktól hegyéig) jóval rövidebb, mint a belső lábujj; szárny sokkal, körülbelül 4–5 cm.-rel hoszszabb, mint a fark; első evező leghosszabb; a felső farkfedők feketék, alsók fehérek; az uszóhártyák sárgásak vagy szürkék, barnán erezettek. Öregek: a fejtető és fejoldal, egész felső test, szárny és fark fénylő feketebarna; alsótest fehér, csak a nyakoldalak alsó része sötétes, félholdszerű foltokkal s a farkaljának széle barnás színezettel; csőr ólomszürke; a láb zöldessárga, külső felén sötétebb; a szem sötétbarna. A fiatalok felül piszkos barnásszürkék, alul fehérszürkék.

Mértéke: H. 31–32; Sz. 23–24,5; F. 5–5,5; L. 4,5–5; Cs. 4,6–5 cm.

Elterjedése alig nyúlik fel a Sarkkörig; közönséges az Orkádokon, Hebridákon, Shetlandon, s főleg Szt.-Kildán, az angol partokon és szigeteken, különösen Skócziának, Irlandnak nyugati partjain. Láthatjuk az Atlanti-Oceánon is, le a Kanári-szigetekig és Amerika partvidékén Braziliáig. Magyarországban egyetlen egy példány fordult eddig elő, mely Vernáron (Gömörmegye) 1871-ben lövetett s a Nemzeti Muzeumban áll. A Földközi és Feketetengeren élő fajtája a: déli bukdosó vészmadár (Puffinus puffinus yelkouanus ACERB. 1827), melynek felső részei világosabb barnák s alsó farkfedői is barnák. Fiume és a horvát tengerpart körül, az Ádriai tengeren, többször mutatkozik s egyes innét származó példányok a zágrábi orsz. muzeumban vannak.