A KIS SÓLYOM.
Falco merillus GERINI 1767.

[Falco æsalon TUNST. – F. regulus PALL. – F. lithofalco GM. – Hypotriorchis æsalon GRAY. –  Lithofalco æsalon HUME. – F. cæsius M. & W. –  Aesalon æsalon KAUP.]

Népies nevei: törpe sólyom, téli sólyom.

Jegyei: kisebb – főleg a him – mint a vércse és rövidebb farkú; az összecsukott szárny a fark kétharmad részét befödi; az első és második evező hegye belső felén kivágott; bajusza gyenge; a viaszhártya és lábak sárgák (fiataloknál zöldesbe hajlók); szeme sötétbarna.

Leirása: A fiatalok és a tojók kis kiadásban a vándorsólyom fiataljaihoz és a kerecsenre emlékeztetnek, de a karvalyra is; utóbbitól alsó testök különbözik, mely fehéres alapszínen, erősen barnán hosszantfoltos, a czombok foltjai keskenyek, a torok és nyak (alul) fehér, az alsótest tollszárai hegyük felé feketések; a szem fölött fehéres sáv; fejtetejük rozsdabarnás, fekete szárfoltokkal; nyakuk fehéres, barnán foltozott; felső részük szürkésbarna, halvány, rozsdás haránt foltokkal, főleg a tollak tőfelén; az evezőkön halvány rozsdás kerek foltok; a fark rozsdásfehéres és szürkésbarna haránt sávolyokkal tarkított. A nálunk megfordulók legtöbbnyire ilyenek; ritkábban akadunk kiszinezett öreg hímre, melyhez különben az öreg, háromszor vedlett, tojó is hasonló. Ennek fejteteje és felső részei – kivéve a nyak (felülről nézve) rozsdás, feketén foltozott örvszerű rajzolatát – szürkéskékek, vonalas fekete szárfoltokkal; a fark középső tollai egyszínűek, végükön fekete, széles sávoly, hegyükön világosabb szegés, a többi tollak belső felükön elmosódott, feketés haránt foltozásuak, egyébként a fark olyan, mint a hát, szárai feketék; az első evező külső széle fehéres, a többi palaszürke, belső felük fehéres haránt foltokkal; alul a nyak, torok fehér, egyébként halvány rozsdavörös, főleg az oldalakon átcsillámló fehérséggel és feketebarna szárfoltokkal, melyek a mell és has táján legerősebbek; a czombok sárgásrozsda színűek, finom fekete szárfoltokkal. Lábai és a viaszhártya sárgák, szemei barnák, csőre szaruszürke.

Mértéke: H. 25,5–29,6; Sz. 20–22,4; F. 11,5–14; L. 3,5–4; Cs. 1,6–1,9 cm.

Az 57° é. szélességtől fel a magas északig Európában, úgy Ázsiában költ. Egyes költő párokat Közép-Európában is észleltek ugyan, de csak mint ritkaságokat, mert igazi otthonuk a hegyes tundra. Tromsönél a 69° é. sz. közelében a Flöifjeld-hegyen találkoztam vele. Nálunk őszszel különösen októberben, novemberben jelenik meg s télen át nem ritka. Költözködései leterjednek Afrikáig. Téli madarainkat leginkább ez a kis, elvetemedett szárnyas rabló tizedeli. Vakmerősége annyira megy, hogy nagyobb madarakat is megtámad s szárnyuk aljába vág, szinte testökbe furakodik, míg csak elbágyadva le nem hullanak. Hiteles megfigyelések bizonyítják, hogy vadludakkal többször próbált így szerencsét s a lelőtt lúd szárnyaljából repült ki, a vadász nem kis ámulatára. Igazi tollas menyét!

Minthogy leginkább az annyira hasznos czinegéket, harkályokat, foglyokat pusztítja, legkiméletlenebbül üldözendő.