[Anas fistularis BRISS., BRHM. – Anas melanura, kogolka GM. – Mareca fistularis STEPH. – Mareca penelope BP.]
Népies nevei: sipuló-, siposrécze; juhászlegény (Hevesm. Dinnyéshát, mert «fütyül mint a juhászlegény»).
Jegyei: nagyságra a tőkés- és csörgőrécze közt áll; csőre vékony, nem nagy, főleg elől keskeny; farka ékalakú, körülbelül még egyszer oly hosszú, mint a csőre; a gácsér szárnytükre fénylőzöld, fölül és alul bársonyfekete szegéssel, a zöld tollak után fehér és fekete szegésü toll; a tojó tükre sötétszürke, fehér szegéssel, a következő toll majdnem egészen fehér; a mell és has fehér; a gácsért jellemzi nagy fehér szárnyfoltja is, melyet a szárnyfedő tollak színe alkot; lábak ólomkékek sötét úszóhártyákkal; szem barna; csőr szürkéskék, csőrköröm fekete.
Leirása. Öreg gácsér dísztollazatban: feje bubja – homloktól a tarkóig – rozsdás sárgásfehér; egyébként az egész fej és részben a nyak is gesztenyevörös; begye világos ibolyás- és meggyszinübe hajló barna, de a tollak szegése fehéres; háta fehéren és feketén finoman haránt csíkozott (körülbelül mint a csörgőrécze gácsérja) az altest oldalai is ilyenek, úgy farkcsíkja, utóbbin azonban a fehér csíkok szélesebbek, mint a feketék; az alsó farkfedők bársonyfeketék, aczélkék fénynyel; a legkisebb szárnyfedők és a nagy evezők barnás hamuszürkék, a többiek fehérek; a hosszú válltollak külső fele fekete, fehér szegélylyel, belső fele szürkésbarna. A tojó szárnyfedői szürkések fehér szegéssel, (szárnyain nincs meg a nagy fehér folt), feje és nyaka rozsdás világosbarna alapszínen feketésen pettyes és foltos; a begy és hát barna rozsdás, tollszegélyekkel tarkítva; az alsó test oldalai rozsdás gesztenyevörösek. A fiatalok kezdetben a tojóhoz hasonlítanak, s később kapják meg az ivarokat jellemző színeket. A gácsérok teljesen tiszta dísztollazatot csak a 2-ik vagy 3-ik évben öltenek, s azért igen sokféle, eltérő átmeneti tollazatu példányok vannak, annyira hogy a laikus ebből a fajból legalább 4-5 félét is csinál; ezért jegyeire külön figyelmeztetek.
Fütyülő récze. (Anas penelope L.)
Mértéke: H. 44–46; Sz. 23–26,8; F. 9,5–12; L. 3–3,6; Cs. 3,3–3,7 cm.
Hazája a sarkköri tájakon van, Izlandtól Szibéria keleti részéig. Délibb övekben csak nagy ritkán találtak költő párokra. Telelni Abysziniába, Madeirába, Észak-Indiába, Khinába megy. Nálunk fészkelve még nem találták, de októberben, novemberben s visszavonuláskor, márcziusban, áprilisban ezres csapatokban fordul elő. Repülése hasonlit a lúd repüléséhez, miközben – de úszkálás közben is – gyakran hallatja hi-jú, hjú, vi-jú erős füttyszerű szavát, mely igen jellemzi; néha sipolása mellett bizonyos kharr, khorr szótagokhoz hasonlítható torokhangokon is szól. Igen óvatos madár, mely nem várja be az embert, hanem rögtön a magasba emelkedik s így főleg csak lesen lőhető.