[Anas clangula L. – Anas glaucion L., GM. – Glaucion clangula KAUP. -Clangula glaucion BRHM. – Bucephala clangula SUNDV. – Clangula chrysophthalmus MACG. – Clangula clangula SHARPE.]
III-ik tábla
KERCZERÉCZE FULIGULA CLANCULA (L) APRÓRÉCZE ANAS CRECCA L
Népies nevei: jeges récze (Velenczei tó s egyebütt is több helyt), bujárrécze; buksi récze; deres récze (a a Fertőn); bikafejű récze; lármás kacsa; bugárkacsa (Békésm.).
Jegyei: kisebb a házi réczénél, csőre rövid, tőben magas, nem széles, hegye felé még inkább keskenyedő; szárnytükre és alsóteste fehér; feje buksi, szeme aranysárga; egész termete zömök; sajátságos, erős, messzehallható suhogással vagy inkább sziszegéssel repül, mely hangot a sebesen mozgatott, erős tollú szárnyain átsurranó levegő okozza.
Leirása. Gácsér dísztollazatban: főszine fehér és fekete; az egész fej sötétzöld, érczfényű, kissé üstökös, csak a torok fénytelen fekete; csőrtövénél mindkét oldalon meglehetős nagy kerülékalakú fehér folt; a háta és farcsíkja fekete; a czomb tája barnás feketeszürke, úgy a fark és nagy evezők is; a szárny fehér és feketetarka; válltollai hosszúak, fehérek, feketén szegve; alsó teste fehér; lábai sárgák, úszóhártyái feketék; a csőr feketebarna. A tojó kisebb a hímnél, feje csokoládébarna, a csőrtőnél nincsenek fehér foltok; nyaka, begye hamuszürke, minden toll hegye világosabb szegésű; felsőtest barnás sötétszürke, úgy a fehér alsó test oldalai, a czombok tája, fark és a szárny, utóbbi legsötétebb, de tükre fehér; csőre barna, hegye felé narancssárgás gyűrűvel.
Mértéke: H. 41–43; Sz. 20–23; F. 6,7–10,5; L. 2,7–4; Cs. 2,7–3,8 cm.
Ez a récze Európa és Ázsia északi vidékeit lakja, főleg az 58° és 71° északi szélesség közt. Nagynéha azonban egyes párok délibb tájakon is visszamaradnak fészkelésre. Nálunk októbertől áprilisig különösen számos s jégment tavainkon, nagy folyóinkon, folyamainkon százankint látható. Ez az a réczefaj, mely a bukókkal vegyesen, de amazoknál mindig számosabban, a fővárosi Dunát telente népesíti s a Csepelszigettől a Margitszigetig terjedő folyamrészt sem véve ki, vidám bukdácsolásaival, fürge úszkálásával mulattatja a járókelőket. Eleme a jéggel zajló víz, ezért hívja népünk «jeges réczének», mely név azonban régi soron a nálunk ritkább következő fajt illeti. Áprilisban ismét visszavonulnak északi fészkelő helyeikre. Hogy azonban egyes párok családalapításra nálunk szorultak, arra is van adatunk. Így 1886-ban a Fertő táján, Süttör község és a hanysági Egererdő közt, az úgynevezett «Gyenes»-ben, május végén talált az eszterházi vadász egy párt, melyből a tojót meglőtte s benne kifejlett tojásra bukkant, fészkét is meglelte. A Velenczei tavon pedig 1888 juliusában láttam egy párt, melynek fészkét nem bírtam ugyan megkeríteni, de kétségtelen, hogy ezek is itt költöttek.
Kisebb halakkal, csigákkal, kagylókkal él. Míg nálunk van, hasznot nem szerez, inkább csak némi kárt, t. i. a halgazdaságnak; azért bátran lőhetjük.