[Motacilla regulus L. – Regulus cristatus KOCH. – Sylvia regulus LATH. – Regulus flavicapillus NAUM. – Regulus vulgaris STEPH. – Regulus crococephalus BRHM. – Regulus auricapillus SELBY.]
XXX-ik tábla
SÁRGAFEJŰ KIRÁLYKA REGULUS REGULUS (L) ŐSZAPO AEGITHALUS CAUDATUS (L)
Jegyei: akkora, mint előbbi; szemén át nincs fekete sávolya; a hím fejtetejének közepe narancssárga, a mely színt elől és két oldalt czitromsárga és fekete szegés övedzi; a tojó fejteteje czitromsárga fekete szegéssel.
Leirása. Öregek: fölül főszínük szürkészöld, a farcsikon sárgás árnyalattal; a szárnyfedők sötét szürkészöldek, hegyük fehér, mi által két szárnycsík keletkezik; a szárny barnásfekete, a tollak külső szegése zöldes, a hátulsó evezők hegye szürkésfehér; alsó test szürkészöldes, világosabb mint a felső részek; a fark szürkésbarna, zöldes szegéssel a tollak külső szélén; csőr barnásfekete; lábak barnák; szemei szürkék. A fiatalok szürkébbek, mint az öregek s fejükön nincs sárga sáv.
Mértéke: H. 7,9–9,8; Sz. 5–5,7; F. 3–3,5; L. 1,5–1,8; Cs. 0,65–0,85 cm.
Majdnem egész Európában, Skandináviában a Sarkkörig, keleten a 60° é. szél.-ig előfordul. Ázsiában Japánig terjed, ha ugyan az ott élők nem tartoznak más fajtához. Nálunk szintén közönséges, de csak a hegyvidékek fenyveseiben. A fenyvest csakis őszszel és télen hagyja el, mikor levonul a völgyekbe, kertekbe, gyümölcsösökbe – néha kóbor czinegékhez társulva – habár ekkor is inkább szükségből száll lombos fára, mert igazában mindig a fenyőhöz ragaszkodik s ha csak egy akad is a közelben, bizonyára arra száll. Gyengébb teleken mindenkor látható a fenyvesekben; keményebb időjárás azonban délebbre hajtja e parányi madárkákat. Őszszel már szeptember közepén túl s még inkább októberben megérkeznek az északról leköltözködők nagy seregei. Néha a fenyő erdőket szinte elárasztják s heteken át élősködnek ott. Ezt tapasztaltam a Kis-Kárpátokban, hol igazán ezernyi mennyiségben lepték őszönte a Modor fölött elterülő páratlan szép fenyveseket. Kisebb-nagyobb társaságok sürögnek-forognak az ágak legvégén, folyton keresgélnek apró rovarok után, szorgalmasan hallatva finom szitt, szitt, szí-szíszű, szrí-sziszi hangjukat. Viselkedésök részben a czinegékre, részben a füzikékre (Phylloscopus) emlékeztet. Pillanatra sem pihennek, hanem végig kutatják a tűlevelek minden zugát, közbe szárnyaikat meg-meg libbentik. A magasabb ágakon alig látjuk meg őket, oly aprók s zöldes színük is védi őket a sűrűben; alantabb azonban megfigyelhetjük szorgalmas rovarászgatásukat s gyönyörködhetünk e koronás fejű, kedves tollas törpék mozdulataiban, kitartó munkájában. Bizalmasan, félelem nélkül folytatják azt s nem törődnek a szemlélővel, még ha alig egy-két lépésnyire is közeledett hozzájuk. Tavaszszal a délre költözöttek márczius hóban s április elején kezdenek visszavonulni fészkelő helyeikre s ilyenkor még pusztákon, fában szegény lapályokon is mutatkoznak, csak egy-két fenyőfát találjanak. Ezeket a vonulás szakában egyesek mindig fel szokták keresni.
Májusban költ. Fészke valóságos remekmű s e kis madárka kiváló építő-tehetségére vall. Rendkívül nehéz megtalálni, mert többnyire tekintélyes magasságban a szurkos- vagy más fenyőfák összecsomósodott sűrű ágainak végeibe van rejtve s azok közé mintegy beszőve, különösen tetőzete, úgy hogy az egész alkotmány szinte oda van akasztva az ágakra s alul, szintúgy oldalt is, megtámasztva. Külső burka zöld mohából, zuzmókból, belseje gyapotból, szőrből és tollakból készül; az erősen szövött, vastagfalú, belül lágy és meleg építmény alakja gömbölyded s felső részén, oldalvást, szűk bejárója van, a madár kicsiségének megfelelő kerek lyuk. Fészekalja 6–11, borsónál valamivel nagyobb tojásból áll, melyek sárgás vörhenyes fehér alapszínen, vöröses és sárgásszürke pontozásuak, vagy elmosódott foltozásuak.
Tojásmérték: H. 12–14; Sz. 8–10 mm.
A kotlás 13 napig tart. Juniusban másodszor költ, de ekkor fészekalja kisebb, mint első költéskor.
Tápláléka leginkább apró rovarokból, parányi legyekből, szunyogokból, rovar- és lepkepetékből, álczákból, hernyókból, kukaczokból áll. Erdőgazdaságunknak kiváló hasznos madara, mert rendkívül szorgalmas rovarászó, e mellett heteken át folytonosan nagy számban – kivált őszszel és tavaszszal, sőt kisebb számban télen is – működnek a fenyvesek rovarellenségei ellen s éppen az ágak legvégét is megtisztogathatják, mert könnyűségük, apróságuk szinte oda utalja őket, a hol kívülök csupán a kisebb czinegék keresgélnek élelmet.