A LÓCSÉR.
Sterna caspia PALL. 1769.

[Sterna tschegrava LEPECH. – Sterna megarhynchus MEYER. – Thalasseus caspius BOIE. – Hydropogne caspia KAUP. – Sylochelidon balthica, Schillingi, caspia BRHM. – Thalassites melanotis SWAINS. – Sylochelidon strenuus GOULD. – Thalasseus imperator COUES. – Sylochelidon melanotis BOIE. – Helopus caspius WAGL. – Sterna major ELLM.]

Jegyei: majdnem hollónagyságú; erős, nagy csőre korálpiros; lábai feketék (fiatalok csőre vöröses, lábai barnásak); fejetetején, a tarkón túl érő, fekete folt; hát világosszürke; alul fehér, úgy a fark is; nagy evezők felül fehéres szürkék, a tollszár mellett és alul feketések.

Mértéke: H. 48–51; Sz. 40–43; F. 15–16; L. 4,2–4,5; Cs. 6–7 cm.

Földrajzi elterjedése: majdnem az egész világ; de mégis inkább déli faj s leggyakrabban a Kaspitónál, a perzsa öbölnél, Turkesztánban, Indiában, Khinában, Új-Zeelandig és Ausztráliáig; Amerikában Alaskától, Labradortól Kaliforniáig és Floridáig költ, még pedig telepesen. Európában a Földközi tenger partvidékein gyakoribb, de kisebb fészektelepei az Északi és Keleti tengernél is vannak.

Nálunk nagy ritkaság; csakis költözködéskor került egy-kétszer szem elé. 1804-ben Natterer atyjával együtt hazai mocsarainkat látogatván meg, Szegednél két darabot látott, melyeket biztosan felismert. Nagy sokára, 1889 ápr. 28-án, azután a Velenczei tónál mutatkozott egy öreg , melyet Gárdony községnél el is ejtettek. Ez az egyedüli magyar példány a Nemzeti Múzeumban van.