Egész alakjuk – kivéve a kanalasgémet – a pólingra emlékeztet; a csőr tompa, nem hegyes végű, puha, csak végén kemény, a felső káva az orrlyuktól kezdve végig csatornás; lábujjaik tőben kis hártyával vannak összekötve; a 2–3 vagy 3–4-ik evező leghosszabb; a fark egyenes vagy kissé kerek. Inkább a meleg égövben, mocsarak táján, berkekben, mindig nagy társaságokban élnek és költenek; repülve nyakukat előre nyujtják, de kissé S alakúan s nem egyenesen tartják, sokszor szárnyukat eleresztve lebegnek; ide-oda szállásuk közben hosszú szalagvonalba sorakoznak s kigyózva járják a levegőt.