AZ ÉSZAKI SZAJKÓ.
Garrulus infaustus (L.) 1758.

[Lanius infaustus L. – Corvus infaustus SPARRM. – Corvus russicus PALL. – C. sibiricus GM. – Pica infausta WAGL. – Perisoreus infaustus Br.]

Jegyei: előbbinél valamivel kisebb, gyengébb; csőre vékonyabb, rövidebb; főszine rozsdásszürke; fejteteje sötétbarna; hasa, farkalja rozsdás; szárnyán élénk rozsdavörös részek, az evezők feketebarnák, külső szélük hamvasszürke, úgy a középső két farktoll is, a többi farktoll élénk rozsdavörös. Az 5-ik evező leghosszabb, a 7-ik valamivel rövidebb a 4-iknél. Csőre fekete, lábai barnásfeketék.

Mértéke: H. 27,5–28,5; Sz. 15–15,4; F. 13,8–14,5; L. 3,5–3,8; Cs. 2,1–2,2 cm.

Európa és Ázsia sarkköri tájain felhatol a fatenyészet északi határáig s itt különösen nagy fenyvesekben költ. Télen kissé délebbre szorul, de Közép-Európában rendkívüli ritkaság. Hazánkban egyetlen egy hím példányt lőttek, Zólyomban 1857 karácsonykor, mely FINGER GY. révén a bécsi udvari múzeumba került s maig is megvan.