[Parus pendulinus L. – Parus narbonensis GM. – Parus polonicus BRISS. – Aegithalus pendulinus BOIE. – Aeg. polonicus, pendulinus, medius, macrourus BRHM.]
XXIX-ik tábla
FÜGGÖ CZINEGE REMIZA PENDULINA (L) SZAKÁLLAS CZINEGE PANURUS BIARMICUS (L)
Népies nevei: fügemadár; figemadár; * remicz (FÖLDI J.).
Jegyei: lásd nemi jegyeket; kisebb, minta kék czinege.
Leirása. Az öreg hím feje a hátig piszkos fehérszürke, a homloka felé fehéres; homlok, kantár, szeme tája a fülig fekete; alul piszkos fehéres rózsaszínű, a begyen kissé sötétebb foltozás nyomával; áll és torok fehér; hát és váll rozsdás fahéjvörös; a felső kis szárny- és a kissé feketén foltozott farkfedők rozsdabarnák, valamint farcsikja is; evezők és fark barnásfeketék, keskeny, a másodrendű evezőkön szélesebb szürkésfehér szegéssel; a másodrendű szárnyfedők vöröses gesztenyebarnák. A tojó hasonlít a hímhez, de fejének szürkesége rozsdássárgába hajló s homlokszéle vöröses fahéjszínű, fültája fekete ívszerű folttal határolt; alul piszkosfehér, halvány rozsdasárgába játszó. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de szemfoltjuk nincsen.
Mértéke: H. 10,6–11,3; Sz. 5–5,4; F. 4,5–4,8; L. 1,4–1,5; Cs. 0,8–0,9 cm.
Európa délkeleti részeiben van igazi hazája, de előfordul Németalföldön s az Alsó-Rajna vidékén is. A Dobrudzsában, Dél-Oroszországban, Dél-Szibéria folyamai mentén közönséges, találták Turkesztánban, Perzsiában, sőt Indiában. A keleti példányok (Volga, Kaukazuss stb.) a caspius POELZ. fajtához tartoznak s fejök búbja gesztenyevörösbe hajló. Hazánkban, kivált a Duna ligeteiben, Pozsonytól le mindenfelé előfordul s különösen a fűzfákat, rezgő- és fekete nyárfákat, éger-fákat kedveli, melyek vizek környékén nőnek s nádas, sűrű, bozótos, mocsaras aljuak. Egyéb folyammenti ligetekben, mocsaras erdőkben (Hanyság stb.) szintén előfordul.
Egészben véve nem oly élénk, mint rokonai; legtöbbnyire a fák sudarában él s keresgél rovarok után, közbe folytonosan hallatva panaszos, síró hangját, mely nyujtott cziüüű, cziééé szótaghoz hasonlít, sokszor rövidebben s élesebben is ejti. Megfigyeléseim szerint a nálunk élő függő czinegék költözködő madarak, melyek márcziusban érkeznek hozzánk s szeptember végén, október elején hagynak el. Ilyenkor tóságok nádasaiban nagy számban láthatjuk őket s mindenfelől szól siralmas hivogatójuk, noha mint tudjuk, a nádasokban egyébként nem fordulnak elő.
A függő czinege az európai madarak közt a legművésziesebb s legszebb fészket építi. (L. I. köt. 45. kép.) A parányi állatkát tekintve, valóságos remekmű az. Rendes alakja szabályos zacskó, melynek felső részéből külön bejáró-cső szolgál ki; az egész valami vékony lecsüngő ágra van fonva s felakasztva. Találni kosáralakuakat, sőt kettős fészkeket is. Április közepe táján kezdik építeni a fészket, még pedig közösen; azontúl rakják folytonosan, sőt mint észleltem, még akkor is szüntelen javítja, tökéletesbíti a hím, mikor a tojó már tojásain ül, sőt később is, mikor fiait eteti. Szinte szórakozás, hivatás nekik a szövés. Bámulatos munkájuk anyagául a fűzfák és nyárfák pelyhes barkáját használják, melyet száraz faháncsszálakkal szőnek tömött egészszé; gyakran az ág végének pár levelét is bele dolgozzák a fészekbe. Először a fészek vázát csinálják meg s lassanként építik ki. Dolog közben fejöket gyors egymásutánban előre-hátra rángatják, majd jobbra-balra, akárcsak varrnának vagy harisnyát kötnének. Bizonyos az – mit szintén megfigyeltem – hogy vannak köztük ügyesebb és ügyetlenebb építők, a mit talán korkülönbségnek is lehet tulajdonítani. A fészket rendesen 3–4 méter magasban találjuk, de láttam 10 méter magasban is, még pedig legtöbbször fűz-, fekete- vagy rezgő nyárfán, égerfán. A fészkesfa vízparton szokott állani s maga a fészek víz fölé hajló ágon csüngeni, de gyakran találtam víztől távolabb álló fákon is. Rendesen csak egyszer költ, mert a fészeképítés sok idejét foglalja el. 5–7 tojása tiszta fehér s igen kicsiny.
Tojásmérték: H. 14–15; Sz. 10,3–11,3 mm.
A fiókák 13 nap alatt kelnek ki. Csepel-szigeten hallottam, hogy a nép a fészkeket szárazfájás vagy köszvény esetében felköti a fájdalmas helyre, s ettől várja gyógyulását.
A rovarvilág apró fajait, de a nádmagvakat is falatozza. Ha nem is számbavehetően hasznos madár gazdaságunkban, épp úgy sehogy sem káros, ezért és érdekes voltánál fogva megérdemli oltalmunkat.