A KARVALY.
Accipiter nisus (L.) 1758.

[Falco nisus L. – Dædalion fringillarius SAV. – Ierax fringillarius LEACH. -Nisus communis LESS. – Nisus elegans BRHM. – Astur nisus KEYS. & BLAS. – Nisus fringillarius KAUP.]

IX-ik tábla

VÖRÖS KÁNYA
(MILVUS MILVUS) (L)         KARVALY (ACCIPITER NISUS) (L)

Népies nevei: karvalymadár, karoly, karul; verebésző héja (néhol Dunántul); verebésző (Alföld); csikós (néhol Fehérmegyében «mert tereli a madarakat»).

Jegyei: gerlenagyságú, de hosszabb farkú (a hím és fiatalok sokszor valamivel kisebb testűek is, míg a tojó majdnem galambnyi); karmai tűhegyesek, nem vastagok; viaszhártya zöldessárga, lábak és szemek sárgák, csőr kékes szarúszínű; a farkon öt sötét harántsáv; a tarkón fehéres foltozás, mely néha csak a tollak tőfelén látható.

Leiársa. Öreg hím: felül sötét kékesszürke; alul fehér, helyenként – főleg a pofákon és a mell oldalain – rozsdaszínű (némely példányoknál erősebben, másoknál alig); az alsó test alapszinén igen keskeny; barnás szárfoltok s erős, rozsdabarnás vagy barnásfekete hullámos harántcsíkozás; alsó farkfedői egyszínű fehérek; a torok is inkább egyszínű fehér alig hosszant foltos; a szem fölött fehéres, rozsdásba játszó sáv. Az öreg tojó: felül barnás kékesszürke, alul mint a hím. A fiatalok: fejtető barna rozsdás tollszegésekkel, a tarkón elmosódott fehér folt, a szem fölött fehéres, kissé foltos sáv; felső testök szürkésbarna, rozsdás tollszegélyekkel; a nagy evezők sötét szürkebarnák, belső felükön fehérek, rozsdás árnyalattal és sötéten csíkozva; a fark olyan mint a hát, de öt, a szélső tollakon hat, sötét harántsávval; a torok fehér, sötét, keskeny szárfoltokkal; az alsó test szürkésfehér, feketebarnás és rozsdásodó haránt tarkázatokkal, melyek a mellen szívalakúak; a has felé párhuzamosan futó harántvonalak, melyek alsó részén kis háromszögletű csücskök nyulnak ki.

Mértéke: H. 28–33; 36,5–38; Sz. 21–24,6; F 14,5–20,5; L. 5,5–6,7; Cs. 1,4–2,4 cm.

A karvaly termete igen változékony; feltünő kicsi hímek mellett sokszor még egyszer akkora tojókat találunk. Hasonlóképpen szinezete sem állandó s gyakran akadunk tulnyomóan rozsdás alsó testű példányokra. Ez a rozsdaszín főleg melegebb égővi karvalyoknál uralkodó.* Egész Európában s Ázsia nagy részében honos, úgyszintén – főleg télen északkeleti Afrikában. Földrészünkön felterjed a 69° é. szél.-ig. Hazánkban mindenütt előfordul s legközönségesebb ragadozó madarunk. A hol apró madár bőven tartózkodik s erdők, fás részletek vannak a közelben, bizton reá akadhatunk. Síkság és hegyvidék közt nem válogat, de leginkább szereti a fenyveseket, legalább a költési időben. Kertekben, épületek közelében szintén tanyázik, különösen őszszel és télen, mikor javarészök kósza életet folytat, sőt sokan délibb tájakra is vonulnak.

Népünk jól ismeri s ragadozásait tapasztalatból tudja: «Örül a karvaly ha csirkét lát» mondja a közmondás. TOMPA az «Oltárkő» népregéjében a rablólovagokat «karvalyokhoz» hasonlítja. Jól futó, tüzes szemű lónak, főleg ha bizonyos hullámos tarkázatú, gyakran adják a «karvaly» nevet. Hajdanta, csak úgy mint a héját, vadászatra betanítva használták őseink; sőt a magyarság régi «turulját», mely a monda szerint «fennen röpködvén», eleinket kivezette ázsiai hazájukból s mely Attila pajzsán; a hadi lobogókon – Kézai Simon mester krónikája szerint – Gejza idejéig nemzeti czímer volt, a karvalylyal azonosítják.*

A karvaly április végén fészkel s legszivesebben sűrű fenyvesekben, fenyőfákon, 5–7 méter magasan. Ágakból épült, közepén puhábban kirakott fészkét többnyire a törzshöz közel, elágazásokba rakja. Sokan kétségbe vonták, hogy épületeken is megtelepszik fészkelés czéljából. Ennek ellenkezőjét tapasztaltam; mert vagy 15 év óta szomszédságomban, a kőszegi várban, ismerek költ karvalyokat. Daczára, hogy minden évben egy-kettőt ellövök belőlük, fészkelésre a pár beállít s egész éven itt tanyázik. Néha varjúfészket is elfoglal vagy üresen maradtakat birtokol. Fészkét évenként megtartja, esetleg a tulajdonosok elpusztulásával más pár örökli. 4–5, ritkán 6–7 tojást tojik, melyek vastag héjuak, inkább gömbölyded alakúak s meszesfehér vagy zöldesfehér alapszínükön ibolyásszürkén, halvány sárgásbarnán vagy barnán foltozottak, pettyezettek.

Tojásmérték: H. 37–39; Sz. 30–32 mm.

A tojó maga költi ki tojásait, de az etetést a hímmel közösen végzi. A kirepült fiókákat előbb betanítják a ragadozásra s azután eresztik szabadjukra. A kisebb madaraknak, fel a fogolyig, valóságos réme és legesküdtebb ellensége a karvaly. Bátorsága, vakmerősége valósággal meglepő. Számtalan esetet hozhatnék föl szemtelen, önfeledtségig elszánt rablásairól, támadásairól. Sokszor megesett, hogy lelőtt madarat, fürjet kapott el előlem s egy ízben Pozsonyban, a város közepén, egy kis népes utcza mellett fekvő fás udvaron, a tiszafák közé huzódott verebek közé csapott, de oly közel hozzám, hogy szinte lábaimat érintette; ha bot van nálam, kényelmesen agyonüthettem volna. Ragadozási módja hasonlít a héjáéhoz. Nesztelenül suhan át a kertek fölött, fák közt, tisztás erdőrészleteken, erdőszéleken, sokszor egészen a földszínén s a felröppenő madárseregre vagy egyes madarakra felülről csap le, de oly erővel, hogy valósággal «lerugja» áldozatát. Évek óta figyeltem a szomszédságunkban költő karvalyok életét s azt tapasztaltam, hogy naponként kétszer szoktak kijárni vadászatra, délelőtt s délután egyszer. A fogott prédát többnyire mindig ugyanarra a fára, sőt ágra (fenyőfák alsó ágait s általában eldugott helyeket keres) viszi. Valóságos mészárszéke ez! Hangját főleg tavaszkor, párosodáskor hallatja, mikor a magasban holmi repülési mutatványokat is tesz párjának. Gyorsan, egymásután ejtett ki-ki-ki-ki kükü-ki szótagokhoz hasonlít az s igen emlékeztet a nyaktekercs (Jynx torquilla) szavára. Felbonczoltakban találtam ugyan egereket is, de legtöbbször czinegéket, rigót, harkályt, s más kisebb madarakat. A baromfiakat, míg gyengébbek, szintén elcseni, sőt a hol egy-kétszer jó vásárra akadt, oda rendesen ellátogat. Azért, mert főképpen leghasznosabb madarainkat pusztítja, s az apró vadat, baromfit is tizedeli, legkártékonyabb madaraink közé tartozik s irtását nem tudom eléggé ajánlani.