[Strix bubo L. – Bubo ignavus FORST. – Bubo maximus FLEMM. – Bubo atheniensis BP. – Bubo germanicus BRHM. – Bubo microcephalus LEACH. – Bubo europaeus LESS.]
Népies nevei: nagy bagó, nagy füles bagó vagy bagoly.
Jegyei: teste ludnagyságú, erős termetü s azért más fülesbaglyunkkal nem téveszthető össze; felül rozsdasárga, barnásba hajló, fekete, széles hosszanti foltokkal, fülei feketék; torka fehéres, egyébként egész alsó teste rozsdasárga, a mellen erős sötét szárfoltokkal, melyeket a has táján finom vonalas sávolyok helyettesítenek, a lábakat fedő tollazat rozsdasárga, szintén sötéten, finoman sávolyozott. A tojó nagyobb, fülei rövidebbek, alapszíne sötétebb. Csőre fekete, szemei vörösessárgák.
Mértéke: H. 57–64,5; Sz. 46–48; F. 24–28; L. 7–8,5; Cs. 4,1–4,7 cm.
Majdnem egész Európában fel a magas északig, úgy Észak-Afrikában (főleg az Atlasz-hegységben) és Ázsiában Khináig terjed. Az északi buhúk általán világosabb, fehéres és szürkés alapszínüek, a déliek sötétebbek. Közép-Ázsiában, de már délkeleti Oroszországban is világosabb, és nagyobb fajtában él (Bubo bubo turkomanus EVERS. 1835.). Magyarországban részben sziklás, szakadékos hegyi erdőkben, részben a Duna-szigeteken és ősligetekben tartózkodik. Leggyakoribb Felső-Magyarországban a Kárpátokban, úgy Erdélyben és az Al-Duna mellékén. Nálunk állandó madár, legföljebb a meddők és még nem ivarérett példányok kószálnak el. Az erdőből néha a mezőkre is kilátogat. A Velenczei tó partján egy ízben – éppen vadászni indúltunk – a halászok fogtak egyet, Csalán (Fehér m.) a lovasberényi erdők közelében, 1898 októberben is látták. Faodukban, sziklarepedésekben, magas földpartok üregeiben s elhagyott nagyobb ragadozómadár-fészkekben, néha azonban, mint LINDAUER Baziás táján, a «Papina doliná»-ban, észlelte, sürű aljban a földön vagy levágott törzs hajtásai közt a csonkon is költ. Az Al-Dunánál réti sas fészekben találtam megtelepedve.* Márczius végén, még inkább áprilisban, 2–3 tojást (ritkán négyet) rak, melyek három hét alatt fakadnak meg.
Tojásmérték: H. 53–63; Sz. 46–51 mm.
A buhu nappal valami vastag ágon, oduban szunyókál s alkonyatkor vadászik. Bátor, elszánt állat, mely otthona tájáról még a nagyobb sasokat is elzavarja s erősebb emlősöket, őzgidákat is ragadoz sok más kisebb mellett, csakúgy mint madarakat, szárnyas vadat, még pedig fáczánt, fajdot, foglyot, fürjet. Ha mást nem kap, megelégszik nagyobb rovarokkal, békákkal, gyikokkal, kigyókkal is; PAUSINGER pisztráng lopáson is érte. Nyulat, ürgét, hörcsögöt és egeret különösen sokat púsztít, úgy varjukat is. FÖLDES J. Palánka vidékén megfigyelte, hogy a vizi patkányokat (Arvicola amphibius) különösen pusztítja s így bizonyos helyi hasznot is tesz. LINDAUER Baziás körül a buhúfészkeknél legtöbbször hörcsögöket, patkányokat, egereket, ürgét, réczéket és más mocsári- és vizi madarakat, fekete rigókat, csaláncsucsot (Pratincola) talált. MOJSISOVICS szerint a Drávafokon egy fészekaljat (Kőrös-erdőben) az öregek főleg macskabaglyokkal (Syrnium aluco) neveltek föl; ugyan ő megjegyzi, hogy a Fruska-Gora táján, a Száva-ligetekben élő buhuk igen sok ürgét pusztítanak. ERTL G. tapasztalta egy buhú fészeknél, hogy az odahordott zsákmány maradványai javarészben nyulból, fogolyból és – a mi legérdekesebb – pisztrángokból állottak.* Találkozott ezek közt egész pisztráng is. Pisztrángrabláson ERTL még máskor is érte a buhút. Így hát a halászatnak is ellensége.
Hangja mély huhogás, nevéhez hasonló, mely estenként és hajnalban félelmesen hangzik; fészkénél éles kväk, kväk, formán is szól. Napközben hollétét többnyire a varjak és ragadozó madarak árulják el, mert ezek esküdt ellenségei. Hacsak ügyesen nem cserkéljük meg, fényes nappal sem férkőzhetünk közelébe, mert rendesen lőtávolon kívül menekül, bárha nem is valami messze. A fán ülve – leginkább magasan, vén fákon szeret – gyakran nem tudjuk megkülönböztetni valami vastagabb ágtól. Egy alkalomkor egy buhút üldöztem, mely vastag ágú feketenyár sudarába szállt. Oda lopózkodva, távcsövemmel kinéztem magamnak a sürűben leginkább buhút mutató sötétebb részt, de oda lőve, a korona másik oldaláról szállt el a hatalmas madár s lövésem egy darab csonka ágat ért. A fák közt ügyesen repül s gyorsan átvág az ág összevisszaságon.
Gazdaságilag nem tesz kárt, vadászatilag azonban igen nyomós a bünlajstroma. Másrészt azonban a vadásznak is hasznára van, a menynyiben vele legsikeresebben keritheti meg – buhú kunyhóból – az ártalmas ragadozó madarakat.