AZ ÜSTÖKÖS RÉCZE.
Fuliguta rufina (PALL.) 1773.

[Anas rufina PALL. – Netta rufina KAUP. – Mergoides rufina EYT. – Callichen ruficeps, rufinus BRHM. – Branta rufina BOIE. – Aythya rufina MACG.]

Jegyei: házi récze nagyságú; fején bozontos rozsdaszínű vagy barna üstök; csőre vörös, vége felé keskenyedő s egészben karcsú; szárnytükre fehéresszürke, elől és hátul szürke; lábai sárgásak vagy vörösesek, sötét úszóhártyákkal.

Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej rozsdavörös, a tarkó felé rozsda sárga; nyakán, tarkóján és mellén keskeny fekete sávoly látható; alsó test feketebarna, oldalt fehér; a szárnyon világosbarna, a vállon háromszögletű fehér folt; háta sötét szürkésbarna; a farcsíkja feketészöld; farka sötétszürke. Nyáron a gácsér hasonlít a tojóhoz, de üstöke nagyobb: A tojó feje teteje rozsdabarna, üstöke kisebb; pofák és nyakoldalak szürkék; torka fehéres szürke; begye, az alsótest oldalai, a váll, felső farkfedők barnák, az egyes tollakon világos sárgás szegés; has és mell fehéres, a farkalján barnás; hát barna, a fark felé sötétülő. Szeme barna, majd (az öregeké) vörös.

Mértéke: H. 55–60; Sz. 27–27,4; F. 6,8–9; L. 3,4–4,3; Cs. 4,9–5,7 cm.

Európa déli és középső részein ritkább fészkelő, Dél-Oroszországban, a Kaspi-tenger vidékén, Közép-Ázsiában főleg a Mongol-sivatag széktavain közönséges; tehát nyugaton igen ritka, keletfelé számosabb. Télen Észak-Afrikában, Indiában. Nálunk ritka madár s csak egyes példányok kerültek belőle, legtöbb a Fertőn, hol régebben költött is, azután a Mezőségen, Csepel-szigeten s a Velenczei tavon. Márcziusban és áprilisban, majd októberben és novemberben észlelték leginkább vizeinken. A Velenczei tavon októberben láttam, a közelgő hajó előtt rendesen elbukott s nem került többé elő.