A NYILFARKU RÉCZE.
Dafila acuta (L.) 1758.

[Anas acuta L. – Anas caudacuta PALL. – Anas longicauda BRISS. – Ana alandica SPARRM. – Anas sparmanni LATH. – Phasianurus acutus WAGL. – Boscha, acuta NUTT. – Anas tzitzihoa VIEILL. – Trachelonetta acuta KAUP. – Dafila caudacuta STEPH. – Dafila longicauda, Anas caudata BRHM. – Querquedula acuta SELB. – Querquedula caudacuta MACG.].

IV-ik tábla

BŐJTI RÉCZE
ANAS OUEROUEDULA L          NYILFARKÚ RÉCZE DAFILA ACUTA (L)

Népies nevei: öreg hegyes (a tojó Hegykő vidékén a Fertőnél); gémnyakú kacsa (Alföld); orsófarkú rucza (Jászberény); villáskacsa, nyilfarkú-, fáczányfarkú récze; fecskés vagy fecskefarkú kacsa (Dinnyéshát, Hevesm.); nyársfarkú récze.

Jegyei: valamivel kisebb, karcsúbb, de hosszabbnak látszó a tökés réczénél; a gácsér szárnytükre zöldes rézszinű és fényű, fölül rozsdásfehér, alul fehér szegéssel, a hátulsó toll pedig fekete; a tojó szárnytükre világos szürkésbarna, fölül rozsdásszürke, alul keskeny fehér szegéssel; csőr kékes; lábak sötétszürkék. (L. I. köt. III. és VIII. tábla.)

Leirása. Gácsér dísztollazatban: a fej sötétbarna, a pofákon főleg, rézfényű zománczczal; a nyak elől és oldalt fehér, mely szín keskeny sávban felterjed a tarkóig; a tarkótól lefelé a nyak feketés; az egész alsó test fehér; az oldalakon, a nyak hátsó részén, háton minden toll fehér szürkésen és feketén finoman harántsávos, czikázott; lejebb a hát barnás; farkalja fekete; az evezők és a szárnyfedők barnásszürkék, a vállról lenyuló hosszú tollak túlnyomóan feketék, szélesen fehéren szegve; fark világosszürke, a meghosszabbodott középtollak feketék. Nyáron a gácsér sötétbarna, világosabb szegésű tollakkal; fej, nyak, mell szürkés sárgabarna, sötétebb hosszanti foltokkal; a fark és válltollak rövidebbek, mint dísztollazatban. A tojó hasonlít a tőkésrécze tojójához, de jellemző faji jegyein kívül egészben sokkal világosabb, s rozsdás szín kevés van rajta, inkább világoscsokoládé szín és világos szürkebarna; alsó teste barnásfehér, ritkásan foltos; farka még egyszer oly hosszú, mint csőre.

Mértéke: H. 66–67, 51–53; Sz. 22–26,3; F. 9,7–10; a középső farktollai: 12–19; L. 3,5–3,9; Cs. 4,5–5,5 cm.

A nyilfarkú réczének igen nagy a földrajzi elterjedése. Honos Észak-Amerikában a 72° é. szél. köréig, úgy Európa és Ázsia mérsékelt és főleg északi részein, fel a 70° é. sz.-ig. Nálunk meglehetős számban költ, de nem minden mocsaras, tóságos vidéken s egy-egy helyen sem nagyobb mennyiségben. A Velenczei tavon nem fészkel, de a Fertőn igen, azonkívül a Duna-Tisza közti széktavakon s a Tisza mellékén is. Költözködéskor azonban sok helyütt kisebb-nagyobb csapatokban mutatkozik. Tavaszszal márczius közepén érkezik s ápril második felében csuhus, sásos, füves, nyilt tóságokban, mocsarakban költ; 8-12 halvány szürkészöld tojást tojik.

Tojásmérték: H. 52–55; Sz. 35–38 mm.

Uszkálás közben hosszú nyakát meglehetősen egyenesen feltartja, farkát a vízből kiemeli. Repülés közben is vékony nyaka, hosszú farka azonnal feltűnik. Hangja hasonlít a tőkéskacsa sápogásához, de vékonyabban hangzik.