[Anas frenata SPARM. – Nyroca marila FLEMM. – Fuligula gesneri EYT. Fuligula, Aythya islandica BRHM. – Platypus marilus BRHM. – Aythya marila BP. – Marila frenata BP. – Fulix marila BAIRD.]
Jegyei: kisebb a házi réczénél; fejtollai nem hosszabbodnak üstökké, a fej buksi, meglehetős nagy; a szárnytükör fehér alul és hátul fekete szegéssel; csőr, főleg elől, széles.
Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej, nyak, begy s a hát eleje fekete, a pofák és tarkó táján zöld érczfényű zománczczal; a nyak közepén barnás örv nyomát látjuk; háta közepének tollai fehér alapon finoman feketén vagy fekete alapon finoman fehéren, számos harántsávval czikkázott, ez a szinezet és rajzolat uralkodik a vállról a szárnyakar nyúló tollakon is; a kis szárnyfedők feketebarnák, finom fehér harántsávokkal; a szárny egyébként barnásfekete; a begy alja és mell mindegyik tollán szürkésbarna folt; alsótest fehér, a végbél táján szürkésbarnán habozott; a hát alsó része és farcsíkja feketés, barnás; csőr ólomkék; szem czitromsárga; lábak kékes feketék. A tojó csőrtöve körül fehér vagy rozsdásfehér; az alsó test – közepét kivéve, mely fehér – egészben barna, az oldalak és begy táján rozsdás árnyalattal; a hát közepén a sötétbarna tollak fehéren finoman harántsávosak; az alsó farkfedőkön a barnás szín elnyomja a fehéret.
Mértéke: H. 44–45; Sz. 20,8–22,4; F. 5,3–7,7; L. 2,9–4,3; Cs. 4,3–4,8 cm.
Európa, Ázsia, Amerika sarkköri tájain költ. Európában még a 70° északi szélesség fölött is találtak; Tromsö szigetén magam is fogtam egy fiókát. Különösen gyakori Izlandon, Grönlandban, Észak-Oroszországban. Télre délibb égövek alá vonul s októberben, novemberben leginkább található tavainkon, úgy márczius végén, ápril elején is. Rendesen nagy csapatokban jár. A Velenczei tavon előbb ritkaság volt, újabban – főleg őszszel – számos.