A FATTYÚ SZERKŐ.
Hydrochelidon hybrida (PALL.) 1811.

[Sterna leucopareia TEMM. – Viralva leucopareia, indica STEPH. – Sterna delamotte VIEILL. – Pelodes leucopareia KAUP. – Hydrochelidon leucopareia BOIE. – Sterna leucogenys BRHM. – Hydrochelidon similis GRAY. – Hydrochelidon fluviatilis GOULD. – Hydrochelidon leucogenys, nilotica BRHM. – Hydrochelidon delalandii BP. – Hydrochelidon indica SWINH.]

Jegyei: valamivel kisebb mint a küszvágó csér; az öregek csőre és lába világos karminpiros; háta, szárnyai, torka, nyaka, begye hamuszürke; hasa palaszinű; feje és tarkója fekete; pofája, farkalja fehér; a fark meglehetősen kivágott, szürke, fehéren szegett tollakkal. Télen a homlok fehér, a fej hátsó része fekete szárfoltokkal; alul fehéres szürke. A fiatalok homloka fehér, tarkója fekete, alul fehérek; hátuk, válluk halvány agyagsárga, kissé rozsdás, szürkésfekete tarkázattal, a szárnyak kékesszürkék némi sárgás árnyalattal; fark világosszürke, végén sárgás és feketés foltozású; csőrük és lábaik vörösbarnásak.

Mértéke: H. 23,5–25,5; Sz. 22,5–24,5; F. 8–10; L. 2,1–2,7; Cs. 2,6–3,4 cm.

Európa déli s inkább délkeleti részein honos, nyugatfelé ritka; Ázsiában Khináig; Afrikában Egyptomban és Nubiában fordul elő. Nálunk főleg az ország déli mocsarainál közönséges, így Titel vidékén, Temesmegyében, az aldunai és tiszai mocsaraknál; a velenczei tavon ezelőtt nem költött, de 3–4 év óta kis telepben rendesen fészkel itt valami 10–15 pár. Költözködéskor azonban a Balatonnál, Fertőnél s egyéb alkalmas helyeken is feltünik, főleg május első felében. Rendesen a másik két szerkőfaj társaságában látni, de rekedt khök, kjök, kjök, khök, krök, kherk vagy krehk hangja által kiválik azok közül. Legjobban szereti az oly mocsarakat, tavakat, melyek nádasokkal, sással, vizinövényekkel és tisztásokkal váltakoznak, itt-ott hinarasak s nedves kaszálókkal, sisákos, bakacsos posványságokkal, legelőkkel határosak.

Fészkét junius elején találtam; gondosabban van építve mint a kormos szerkőé, a mennyiben anyaga valamivel bővebb. A fészkek közel egymáshoz nádtorzsok, lengeteges nád közé gyülemlett szemetes részeken voltak.* Leginkább három tojást találtam bennük, melyek hasonlítanak a kormos szerkő tojásaihoz, de valamivel nagyobbak s alapszínük inkább kékeszöld, szürke és sötétbarna foltokkal, csikokkal tarkítva.

Tojásmérték: H. 37,9–39,2; Sz. 28–30,3 mm.

Táplálékát és gazdasági jelentőségét a kormos szerkőnél tárgyaljuk.