[Certhia muraria L. – Tich. phoenicoptera TEMM. – Tich. alpina KOCH. – Petrodroma muraria VIEILL.]

XXVI-ik tábla

HAJNAL MADÁR
TICHODROMA MURARIA (L)

Jegyei: körülbelül verébnagyságú, de kisebbfejű, rövidfarkú, széles szárnyú; főszíne hamuszürke; a szárny főszíne gyönyörű rózsapiros, egyébként feketésbarna, egyes fehér, sárgásfehér kerek foltokkal; a fark fekete, hegye szürkésfehér. Az öregeknek nyáron nagy fekete torokfoltjuk van. A tojó valamivel kisebb, mint a hím s torokfoltja nem terjed le oly mélyen a begyre. A téli tollazatban az öregeknek nincs torokfoltjuk. A fiatalok olyformák, mint az öregek télen, csakhogy fejök némi világosabb rózsásba hajló árnyalatú, egészben azonban nem oly tiszta színűek, mint a kinőttek. Csőr és lábak feketék, szem sötétbarna.

Mértéke: H. 14–16,5; Sz. 9,7–10; F. 5,3–5,6; L. 2,1–2,4; Cs. 2,3–2,5 cm.

Közép- és még inkább Dél-Európa sziklás hegyvidékeit lakja, különösen a magasabb területek meredek falazatait. Közép-Ázsiában úgy Afrikában – nevezetesen Abissziniában – is előfordul. Európában déli Németországnál nem terjed északabbra s Angliában csak mint esetleges vendéget ismerik. Magyarországon különösen a mészkőhegységeket a Kárpátok sziklás részeit lakja, s úgy északon, mint a Királyhágón túl is költ. Késő őszszel a magas hegységből lehuzódik délebbre, s a hegyek lábánál fekvő városok magasabb épületein, tornyain, várfalakon is mutatkozik. Így láttam, pl. már házunk kéményén Kőszegen, s került egy-két példány Sopronban a Szent-Benedekrendüek székházán, a lékai váron stb.

Külsejét, mozdulatait tekintve, ezt a szép madarat csakis pillangóhoz lehet hasonlítani. A meredek falakon felkuszva szárnyait félig kinyitja s libbentve velök segít magán a mászásban. Majd libegve-lebegve, igazán lepkeszerűen röpköd s gyönyörű piros szárnyait csillogtatja a napsugárban. Hangja finom fütyszerű di-titi-zí; ezen kívül rövid dallamos kis strófákat is hallat. A sziklákat ritkán hagyja el s kivételesen száll ágra. A déli órákat kivéve, mikor alacsonyabb helyeket is átkutat, nem igen látható, mert a magas meredek falazatok közt mászkál, a hol a szem nehezen láthatja meg. Fészkét sziklarepedésekbe, üregekbe rakja s május második felében tojik. 4–5 tojásának alapszine fehér s egyes apró vörösesszürke, rozsdás, barnásvörös foltocskákkal behintett.

Tojásmérték: H. 20–22; Sz. 14–15 mm.

Kiválóan legyeket, pókokat, hangyákat, rovarokat, hernyókat, bábokat, álczákat eszik, melyeket hosszú csőrével szedeget ki a sziklarepedésekből. Szórványos előfordulásánál fogva gazdasági jelentősége alig van, különösen ha tartózkodási helyeit is tekintjük, melyek nem jöhetnek művelés alá. Sajátságos szépsége azonban éppen ott æsthetikai érdeket kölcsönöz neki, mert magas hegységek kopár, vad magányának sziklabástyái közt ugyanazt az érzelmet fakasztja bennünk e madár megpillantása, mint a havasi rózsa friss szinei. Élet a sivárság közt, élénkség az egyhanguságban.