[Strix passerina L. – Str. pusilla DAUD. – Str. pygmæa BECHST. – Str. acadica TEMM. (nec GM.) – Athene passerina GRAY. – Surnia passerina BP. – Micropteryx passerinum KAUP.]
Népies nevei: törpe bagoly; kis csuvik; kanakúcz.
Jegyei: akkora, mint a búbos pacsirta; színezete az előbbihez hasonló, felül kávébarna, de ritkásan, apróbban fehéren foltos, inkább pettyes; alul fehér alapszinen – a begy és mell táján erősebben, a has felé ritkásan – hosszant foltos; apró termetén kívül a karmokig pelyhes tollú lábai, valamivel hosszabb, barna alapszínű s keskeny 4–5 fehéres harántsávolyú farka leginkább megkülönböztetik a kuviktól; csőre sárga, szemei azonképpen. Néha barna színei szürkések, de még inkább vörnyegesek. A tojó valamivel nagyobb s háta olajbarnásabb.
Mértéke: H. 15–18; Sz. 11–11,5; F. 5,5 – 5,8; L. 1,6–1,8; Cs. 1,2–1,4 cm.
A baglyok e törpéje Észak- és Közép-Európa hegyvidékeit, előszeretettel a fenyveseket lakja. A síkságban ritka s inkább magasabb pontokon tartózkodik. Általában nem közönséges s csak egyes területeken fordul elő. Angliában nem találták, az Alpokban, Kaukazusban azonban költ. Hazánkban sem kerül gyakrabban szem elé, de azért rendesen fészkel a Kárpátokban, Felső-Magyarországban, Erdélyben. Őszszel, télen és tavaszszal az előhegyekbe, völgyekbe, kertek közelébe húzódik, azonban mindig rejtett, eldugott életet folytat, a miért is megfigyelése nem könnyű. Lehet, hogy ez okból részesült mindeddig kevesebb figyelemben. Hangja, mint CSATÓ irja, kis kutya ugatásához szakasztottan hasonlít. Nem annyira éjjeli, mint nappali madár. Faodvakban költ, 3–4 fehér tojást rak.
Tojásmérték: H. 30–32; Sz. 25–26 mm.
Élelme ugyanaz, mint a kuviké s így éppen oly hasznos, megoltalmazandó madár. Különösen az erdőgazdának káros rovarokat még nagyobb mértékben pusztítja, mint amaz.