A KIS LÉGYKAPÓ.
Muscicapa parva BECHST. 1795.

[Muscicapa laïs HEMPR. & EHR. – M. rufogularis BRHM. – Musc. rubecula SWS. – Musc. minuta HORNSCH. – Erythrosterna parva Bp. – Siphia parva OATES.; SHARPE.]

Jegyei: akkora, mint a barátczinege; fölül szürkésbarna, egyszínű; szárnya sötétebb barna; a szélső farktollak tőfele fehér, úgy hasa és farkalja is; az öreg hím pofája és nyakoldalai hamuszürkék, torka rozsdás narancssárga – hasonlít a vörös begyhez, de kisebb és fekete középső, fehértövű, fekete hegyű szélső farktollaival is különbözik tőle –, őszszel a torokfolt agyagsárgás lesz; az öreg tojó begye, torka szürkés némileg agyagsárgán árnyalt, farktollain a fekete szín barnás; fiatalabb hímek a tojóhoz hasonlók; fiatalok szürkésbarnásan és fehéren pettyegetettek, hasuk fehéres. Csőr sötétbarna, feketésbarna; lábak feketék; szem sötétbarna.

Mértéke: H. 11,8–12,6; Sz. 6,5–7; F. 5,2–5,4; L. 1,7–1,8; Cs. 0,97–1,05 cm.

Ezt a kedves, de magas fák koronájában tartózkodó madárkát avatatlan megfigyelők rendesen vagy nem veszik észre, vagy mert természete s életmódja, sőt éneke is némileg a füzikékre (Phylloscopus) emlékeztet, azokkal zavarják össze. Ez okból legtöbb helyen ritkaságszámba vették s földrajzi elterjedéséről is csak újabban tájékozódtunk, noha még nem elég kimerítően.* Mint fészkelő Közép-Európában egyes vidékeken gyakori, másutt meg nyoma sincs; felhatol a 60° é. szél.-ig s átterjed Ázsiába Turkesztánig, Nyugat-Szibériába. Hazánkban PETÉNYI 1837-ben, Eperjesnél a Zárvölgyben, födözte föl s fészkét, tojásait is megtalálta. Nálunk sem fordul elő mindenütt, noha vonulás közben sokfelé feltűnik. Biztosan költ a kőszegi hegységben, Sopron nyugati hegylánczolatának erdeiben, a Kárpátokban (Modor, Bártfa), Erdélyben (Brassó, Fogaras stb.), Keszthely táján Vallusnál, Horvát-Szlavonországban. Tartózkodási helyekül a középhegységben százados bükkösöket, fenyveseket választ s itt azokat a sötétes helyeket, hol a fakoronákon gyéren szürődik át a napsugár s a közelben valami forrás is csörgedez. Ilyen helyeken néha több pár is tanyázik, de esetleg a környéken több napi járásnyira megint nyoma sincs. A sikságban nem igen szeret. Költözködés közben kertekben, gyümölcsösökben, ligetekben, Duna-szigeteken találtam [Csepel-sziget, Szendrői-sziget (Alduna), Velencze, Égererdő (Hanyság)]. S feltünő, hogy például Velenczén, több évben egymásután majdnem mindig május 13–15. napokon, egy és ugyanazon a fán észleltem egy példányt átvonulóban egy-két napig. Az országos középnap szerint: május 5-én érkezik. Soha sehol sem észleltem előbb, mint: április 27-én; legjavában május 10 után vonul. Az irodalomban található márcziusi és április első hetéből való adatok hibás megfigyelések.

Május végén párosodik, s ekkor dallamos, a sötét lombsátor hangulatához annyira illő énekével élénkíti az erdő magányos helyeit. A madárkát nem igen látjuk, mert a magas lombokban ugrál, repked, apró rovarkákat, legyeket fogdosva, de titt-tü, titt-tüj titt-tüj-tüj-tüj-tüj strófái, melyet magas hangon kezd s fokonként alább szállva búsan, elhalóan végez, leszólnak hozzánk. Az utolsó szótagokat néha tit-titt formán meg is toldja. Néha az alsóbb száraz, csonka, vastag ágakra is lerepül, azok végére ül s farkát kissé felveti, billegeti, szárnyait alácsüggeszti. Ilyenkor szr, szr, szr, szr, szr vagy fülemile szerű hiűp-hjűp-hjűp-fiű hangokat hallat, a miket halk tye-tye-tye-työ ketyegéssel végez. Június első felében fészkel. Legtöbbször valami rövid, csonka, száraz, vastag, kikorhadt ágnak üregében, a törzs és ágvilla hasadékszerű részében találtam finom gyökerekből, zöld mohából, szálakból készült fészkét. Egyes fészkek 4–10 méter magasan voltak. Fészekalja 5–7 tojásból áll, melyek rozsdás agyagszínű alapon, elmosódott sötétebb foltozásuak. A kotlás körülbelül 12 napig tart.

Tojásmérték: H. 16–16,5; Sz. 12–14 mm.

Kőszegen június 27-én félig kinőtt fiatalokat találtam egy fészekben s a Kis-Kárpátokban július 10-én kirepült fészekaljat. Július végén a hímek vörös torka elszinül s agyagsárgás lesz. Tavaszszal azonban ismét megkapják a rozsdás narancsszínű torkfoltot, de csak az igen vén hímek, mert a fiatalabbak olyan formák, mint a tojó s torkuk agyagsárgás. Szeptember elején távozik tőlünk; e hónap közepén túl nem találkoztam vele.*