Csőrük széles, főleg végén laposra nyomott; a kávák szélein apró szarulemezkékből álló fésűszerű fogazás, még pedig a felső káva belső, az alsó káva külső szélén, mely azonban a csőr vége felé elcsenevészedik; a felső káva végén látható körömalaku szaruképződmény nem fogja el az egész csőr végét, hanem abba beilleszkedett; a szárny rövid, legtöbbnél alig terjed a fark tövén túl; a fark ékalakú, rendesen rövid, néhánynál a középső tollak nyársasan meghosszabbodnak; ivar, kor és évszak szerint is különböző tollazatuk van; a tojó, mely termetre is kisebb a gácsérnál, egyszerűbb szinezetű, utóbbi ellenben télen és a párosodás előtt sokszor igen élénk, tarka mezben pompázik; soknak érczfényü fejtollazata és szárnytükre is jellemző; tengeren, tavakon, folyókon élnek; táplálékuk igen változatos, szinte mindent megesznek, így hát sok tekintetben ők a madarak között, a mik az emlősök közt a sertések.