[Fringilla cannabina L. – Fring. linota GM. – Linaria cannabina BOIE. – Linota cannabina Br. – Cannabina sanguinea LANDB. – Chrysomitris cannabina RCHW. – Passer cannabina, papaverina PALL. – Acanthis cannabina BLYTH.]
XXIII-ik tábla
ERDEI PINTY FRINGILLA COELEBS L. KENDERIKE CANNABINA CANNABINA (L)
Népies nevei: kendericze; kendelike; kendelicze (Abauj-, Borsodmegye).
Jegyei: valamivel kisebb, mint a veréb; az 1–9-ik evező külső fele, főleg a tő táján – az elsők keskenyen, a többiek szélesebben – fehéren szegett; csőre szürke; lábai barnás hússzinűek; szemei barnák.
Leirása. Az öreg hím: fejbúb és mell rózsapiros vagy karminszínű; a fej egyéb részei szürkék; a torok világos alapon szürke szárfoltokkal; a hát gesztenyevörös sötétebb szárfoltokkal; a szárnyfedők hegye nem fehér; farcsikja szürkés rozsdásbarna, világosabb mint a hát; alsó farkfedők fehérek, a felsők feketék, fehér szegéssel; szárny és fark barnásfekete, fehér tollszegélyekkel; az alsó test közepe szürkésfehér, oldalai rozsdásba hajlók. A tojó barnább, mint a hím, fejebúbja és melle nem piros. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, csakhogy vörösbarnábbak s fehér tollszegéseik is ebbe a színbe hajlanak, mellök pedig sötét szárfoltokkal tarkázott.
Mértéke: H. 13–14; Sz. 7,5–7,8; F. 5,8–6; L. 1,6–1,75; Cs. 0,95–1,05 cm.
Egész Európában – Skandináviában a 64° é. szél.-ig, északkeleti Oroszországban 60° é. szél.-ig – el van terjedve. A Kanári szigeteken, észak-nyugot Afrikában szintén előfordul s a Kaukazusban, Kis-Ázsiában is, csakhogy az utóbbi vidékeken úgy a Közép-Ázsiában élők halványabb szinezetűek és az elsőrendű evezők födőtollai fehér szegésűek. (Ez a fajta a Cannabina cannabina fringillirostris). Hazánkban elég ismeretes madár, mely kertekkel, fa és bokorcsoportokkal, gyümölcsösökkel váltakozó területeken, erdőszéleken, fasorokban tanyázik. Míg a szükség vagy az idő zordonsága nem hajtja, nálunk marad, ide-oda kószál, csak a tél közepén huzódik talán délebbre. Április elején kezd költeni. Fészkét, hol visszanyesett gömbölyü koronájú ákáczfákra, hol felfutó növények sűrűjébe, fenyőkre, életfára, bokrokba stb. inkább alacsonyan, mint magasan rakja. Rendesen 1/2–3 méternyire szokott a föld szinétől lenni, ritkán 4–6 méternyire. A fészek burka finom gyökerekből és száraz növényszálakból, mohából, belseje pedig különféle szőrökből, tollacskákból, pamutból stb. tömötten van rakva. Tojásai halvány kékeszöld alapon, ibolyásszürke, világosabb és sötétebb vörösbarna pettyekkel, foltocskákkal behintettek. Egy fészekaljban rendesen 5–6 tojás van.
Tojásmérték: H. 16–18,5; Sz. 12–13,8 mm.
Ha idejében megkezdheti szaporítását, úgy évenként esetleg háromszor is fészkel, rendesen azonban csak kétszer.
A tojó maga üli a fészket, 13 nap alatt költvén ki tojásait. A hím nem törődik a költéssel, de gondatlan családapának sem mondhatjuk, mert mialatt párja egész odaadással melegíti kicsi lakását, addig ő a közelben fahegyről, bokor tetejéből kémleli a környéket s vígan csicseregve örül családi boldogságának. A vidámság általában lényének jellemző vonása s ennek természetes következése mozgékonysága, fürgesége is. Repte sebes, miközben, úgy, mint a zsezsék, folyton gö gö gökerr, gü-gü-güker hanggal hivogatják egymást. Ha nagyobb távolságra repülnek, kigyóvonalat irnak le. Őszszel a fészekaljak pintyekkel, sármányokkal stb. közös czélra egyesülnek: hogy tudniillik a helyenként bőségben kinálkozó táplálékból kivegyék részöket. Olajos magvakat legszivesebben esznek s a különböző dudvák érett szemeit folytonosan pusztítják. A mezőn, szőlőkben, kertekben, árkok mellett, réteken mindenütt a gazra vetik magukat s szedegetik azok magvait. Néha persze kenderföldekre, mák- és repczetáblákra, kerti vetésekre is szállnak, de ha kárt okozhatnának, úgy nem sok nehézséggel elriaszthatjuk őket. Közömbös vagy inkább hasznos madár, mely megérdemli védelmünket.