[Sterna leucoptera MEISN. & SCHINZ. – Viralva leucoptera STEPH.]
Jegyei: valamivel kisebb a rigónál; az öregek csőre feketés karminszinű, lábaik rákvörösek; fej, nyak, egész alsó és felső testük a farkaljáig fekete; a fark és fedői fehérek; a szárny felül szürkésfehér, legfehérebb a hajlásnál; alsó szárnyfedők feketék. Télen a fej felső része, tarkó, fültáj feketésszürke és fehér, a szem előtt fekete folt; homloka, pofái és egész alsó része fehér, úgy a fark is; felül világosszürke, a szárny alján szürkésfekete, a szárny hajlása fehér. A fiatalok háta szürkés alapon feketésbarna és világos rozsdaszínű tollszegélyekkel tarkázott, a váll és farktollak barnásfehér szegésűek; csőrük és lábuk halványabb. A szem barna.
Mértéke: H. 21–22; Sz. 20,6–22,5; F. 7–8,7; L. 1,9–2,1; Cs. 2,2–2,4 cm.
Ez is déli és délkeleti faj s egész Ausztráliáig honos, sőt ott is előkerül. Hazánkban egyes párok a következő faj telepeiben fészkelnek, de soha sem nagyobb számban. Vonuláson rokonai közt – főleg május közepe felé – mocsarainknál rendesen látható s főleg fekete testével, fehérnek látszó szárnyaival kitarkállik közülök. Láttam a Fertőn, Velenczei tavon, az Aldunánál. Hangja nem oly rekedt s gyengébb, mint előbbié, inkább a kormos szerkő szólásához hasonlít, melylyel táplálék, életmód, gazdasági jelentőség tekintetében is körülbelül megegyezik.