[Ardea nivea S. G. GM. – A. xanthodactyla RAFIN. – Herodias garzetta BOIE. – Her. jubata; – Egretta Lindermeyeri BRHM. – Garzetta egretta BP. – Erodius garzetta MACG .– Egretta garzetta Br. – Ardea elegans VERR. HARTL. – A. xanthopoda PELZ. – A. orientalis GRAY. – Garzetta garzetta SHARPE.]
Népies nevei: kis kócsag (Minthogy repülve az üstökös gém is fehér, a «galambkócsag», «fehér bakcsó» hol arra, hol ő reá használatos).
Jegyei: valamivel nagyobb, magasabb mint az üstökös gém, vagyis körülbelül félakkora, mint előbbi, s annak különben is kis kiadása, mert szinezete hófehér, tarkójáról azonban 2–3 bóbitatoll csüng le, az öregek hátáról azonképpen foszlott, de kissé felhajló «kócsagtollak» lengenek.
Leirása. Öreg hím: vakító fehér; csőr fekete, töve kékes; lábai feketék, a lábujjak zöldessárgák; a szem és csőrtő közt levő csupasz bőr ibolyakékes; szem sárga. A tojó csőrtöve szürkés, a csupasz arczbőr zöldes, a dísztollak rövidebbek. Téli tollazatukban az utóbbiak hiányoznak. A fiatatok hasonlítanak a téli tollazatú tojóhoz.
Mértéke: H. 51–57; Sz. 26,5–28,4; F. 7,5–10; L. 9,5–10,5 Cs. 8,4–9 cm.
Közép-Európa északi részén csakis Németalföldön, Németországban, Francziaországban fordul elő mint ritkaság; sokkal gyakoribb a délkeleti részekben, a Balkán félszigeten, a Fekete tenger környékétől a Kaspi tó felé, s Ázsiában Indián át Khinában, Japánban. Afrikában szintén költ. Magyarországon még sokkal gyakoribb, mint a nagy kócsag, habár szintén erősen megfogyott s nagyobb számban csak az Al-Duna árterein, Szlavoniában, a Szerémségben, itt-ott még a Tiszamenti füzesekben is költ. Költözködés szakában egyéb tavainknál, mocsarainknál is előkerül, de nem telepszik. Tavaszi első érkezésének országos középnapja: április 21–22. Rendesen kisebb csapatkákban jár s repülve – bizonyos távolból – hasonlít az üstökös gémhez, de szárnycsapása lassúbb; közelebbről hosszabb fekete lábai s ragyogóbb fehérsége különböztetik meg attól. Hangja éles, messze hallatszó: rhe, khre. Nem annyira vad, mint a nagy kócsag, de nem is valami szelid s könnyedén megközelíteni őt sem lehet. Különben épp oly nemes, előkelő szép madár, mint termetes atyafia. Mikor a szélvizekben halászgat, nem áll mozdulatlanul, hanem többnyire ide-oda futkos, jobbra-balra szigonyoz, szinte iramodva s szárnyait gyorsan meglebbentve. Fészkelését a gémtelep ismertetésénél röviden leirtam. Tojásainak száma 3–4, ritkán 5 darab; ezek egészen olyanok, mint a nagy kócsagéi kisebb kiadásban.
Tojásmérték: H. 42–50; Sz. 28–33 mm.
Élelme: főleg apró hal, kisebb hüllők, vízi férgek és rovarok. A halászat szempontjából kárt tehet, de meggyérülése, szépsége annyira latba esik, hogy érdemes őket fészektanyájukon, költés ideje alatt kimélni. Dísztollai majdcsaknem oly keresettek, mint a nagy kócsagéi, de mégis olcsóbbak.