[Alca balthica, unisulcata BRÜNN. – Alca pica L. – Utamania torda LEACH. – Alca glacialis BRHM. – Alca minor BRISS].
Jegyei: csörgő récze nagyságú; feje és torka fekete, barnás árnyalattal; felső teste, szárnya és farka fekete; egész alsó teste, úgy egy vékonyka vonal a szemtől a csőrtőig, valamint a szárny keresztcsikja, fehér; a csőr fekete, tövén 4 homorú félholdszerű rovátkolás, s a közepén egy hasonló alakú fehér vonás; a szájzúg nem ér a szem aljáig.
Mértéke: H. 39–41; Sz. 20–21; F. 8–10,3; L. 2,9–3,5; Cs. 3,6–4,1 cm.
Földrajzi elterjedése az északi Sarkkör tájaira szorítkozik, főképpen a 60 és 70° szél. közé; Helgolandon szintén költ kisebb számban; Norvégia nagy madárhegyein mindenütt előfordul s a tengerre rugó meredek sziklahegyek középső és felsőbb tájainak párkányait foglalja le. Midőn hajóval közeledünk ilyen alkás hegyhez, egymásmellé sorakozva látjuk őket végtelen lánczokban, mint a katonákat. Nálunk igen ritka, esetleges vendég; mindössze két adatunk van előfordulásáról. 1884-ben egy fiumei vadász lőtt egy példányt, melyet megsüttetett; 1894 február 4-én pedig ugyancsak Fiume mellett a horvátországi Zurkovo helységnél láttak két darabot; ezek közül egyik meg is került s kitömve a zágrábi muzeumban áll.