[Strix uralensis PALL. – Str. liturata RETZ., NILS. – Str. macrocephala MEISN. – Str. macroura NATT. – Scotiaptex uralensis SWS. – Ptynx uralense GRAY. – Ulula uralensis KEYS & BLAS.]
Jegyei: majdnem buhúnagyságú; farka hosszú, hegye ékalakú; csőre, talpa és a karmok alsó fele sárgás; főszíne fehéresszürke, alul szürkésfehér vagy barnás, sárgásbarna erős, sötét szárfoltokkal; a farkon 7–8 sötét és világos sávoly; az első öt evező széle rojtos; a láb a karmokig pelyhes tollú; arczfátyola igen fejlett és nem párhuzamosan futó fekete körvonalakkal tarkázott; szeme sötétbarna, szembogara szürkés vagy kékesfekete. Szinezete változékony; majd a szürke, majd a barna uralkodik rajtuk, sőt feketebarna példányok is kerülnek.
Mértéke: H. 60–63; Sz. 37–38; F. 24–27; L. 5,2–5,9; Cs. 4–4,2 cm.
Ez a bagoly leggyakoribb az Uralhegységben, s általában Európa északi és keleti részeiben, szintúgy egész Közép-Ázsián keresztűl az Ochotzki-tengerig. Nálunk, mint újabban bebizonyult, nem is valami nagy ritkaság s úgy Felső-Magyarországban, mint Erdélyben, Horvát- és Szlavonországban költ. Legjobban hegyes vidékek nagy erdőiben szeret tartózkodni. Faodvakban, sziklahasadékokban költ, anélkül, hogy tulajdonképpen fészket rakna. Néha elhagyott ragadozómadár fészkekben is megtelepszik. Két-három, ritkán négy, fehér, kissé hosszúkás tojást tojik.
Tojásmérték: H. 48–50; Sz. 42–43 mm.
Erőteljes s nem egészen ártatlan ragadozó, mert nagyobb madarakat, kisebb emlősöket, vadakat is rabol. Nappal is vadászgat s nem annyira éjjeli madár, mint a többi nálunk élő rokona. Mivel tömérdek egeret elpusztít s mókust, szajkót is – melyek károsak – bizonyára hasznot is tesz. Vajjon vadászatilag ártalmas működését a haszon feléri-e? még nincsen bebizonyítva s jövő megfigyelések révén dűl majd el.