[Anas ferina L. – Anas ruficollis Scop. – Anas erythrocephala GM. – Nyroca ferina FLEMM. – Aythya ferina BOIE. – Fuligula homeyeri BÄD. – Platypus ferinus BRHM.]
II-ik tábla
CZIGÁNYRÉCZE FULIGULA NYROCA (GÜLD) BARÁTRÉCZE FULIGULA FERINA (L)
Népies nevei: vörös récze (Velencze); hamvas vagy vörösfejű récze; nagyobb czigánykacsa (Hevesm.); bunkófejű vagy törökkacsa (Jászberény).
Jegyei: zömök, termetes, valamivel kisebb a tökés réczénél; szárnytükre világos hamuszürke, alul keskeny fehér szegéssel; csőre hosszabb a csüdnél; lábak ólomszínűek fekete úszóhártyával; csőr fekete, középen kék gyűrűvel vagy ólomszürke (tojó és fiatalok).
Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej és nyak rozsdásvörösbarna; begy, a mell felső része, a hát előrésze és alsó része, farkalja és farcsikja fekete; a hát közepe, úgy a vállfedők, egész alsó test világosabb vagy sötétebb szürke alapon igen finoman feketén harántcsíkozott; a szárny és fark sötét hamuszürke; szem tűzpiros. Nyáron a fej rozsdavörössége nem oly élénk, az alsótest oldalai barnásak, világosabb habozással; a mell világosszürke sötétebb foltozással. A tojó feje és nyaka rozsdás szürkebarna; a hát eleje sötétbarna, alább barnásszürke, világosabb hamuszürkén pontozott; farcsíkja feketésbarna; szárnya sötét hamuszürke; alsó test szürkésbarna, világosabb tollszegésekkel; szem barna. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak.
Mértéke: H. 40–45; Sz. 21–23; F. 5–7; L. 3,2–4,2; Cs. 4,7–5,8 centiméter.
Ez a faja mérsékelt égöv lakója s a 60° ész. szél. fölött már igen ritka. Európában és Ázsiában egyaránt előfordul. Világrészünkben elterjedésének déli határa a Földközi tengerre dülő országokban van. Nálunk egyike a közönségesebb fajoknak, mely sík vizekkel, nádasokkal váltakozó nagyobb vízállásainkon, tavainkon – főleg ha meglehetős mély vizűek – mindenütt, helyenként nagy számban található; így a velenczei tónak – a következő faj mellett – egyik legjellemzőbb réczéje. A Fertőn, Aldunánál, Balatonnál, a Duna-Tisza mellékén, Ecsedi lápon rendesen költ, úgy a Dráva mocsarain s egyebütt. Költözködéskor kisebb tócsákon is sok helyt megszáll. Tavaszi érkezésének országos középnapja: márczius 19. Októberben távozik délebbre. Május közepe táján fészkel; sokszor az ő és a czigányrécze tojásait egy fészekben találhatjuk s korcsosodások is fordulnak elő a két faj közt (Anas homeyeri). Fészkét nádszálakból, nádlevelekből, sásos, nádas helyekre, zsombékokra rakja s 8–12 világos kékeszöldes tojást tojik, melyek körülbelül három hét mulva kelnek ki. (XXXIX. tábla).
Tojásmérték: H. 59–60; Sz. 40–43 mm.
Igen ügyes bukó, jó úszó, de nem annyira vad, mint a tőkés kacsa s gyakran tapasztaltam, hogy nemcsak egyesek, hanem kis csapat is, sík víz közepén a benzinhajót, daczára a csavar zakatolásának, lőtávolra bevárták. Hangja khörr, khörr, khörrr. A megsebesült rögtön elbukik s a közelben nem jön fel többé. Husa igen ízletes. Tápláléka inkább növényi, főleg szereti a gyökereket, hinárt, vízigazok hajtásait.