Arany karlsbadi nyaralóhelye
(1869-1876)

Csehország leghíresebb fürdőhelyén az elmúlt évszázadok során számos magyar keresett gyógyulást. Közülük talán a leghíresebb Arany János (1817-1882) volt, aki epebántalmait enyhítendő 1869-től hét esztendőn át a nyár egy részét itt töltötte. A legnagyobb magyar epikus költő - betegeskedése és leánya, Juliska 1865-ben bekövetkezett korai halála miatt - szinte felhagyni látszott irodalmi tevékenységével. A "karlsbadi kúra" azonban nemcsak Arany testi bajaira hozott enyhülést, de újból kedve mutatkozott a poézis iránt is. Itt írta (németül) Mottó című kis költeményét, a Nőmhöz című verstöredéket, és görög drámákat is fordított Karlovy Varyban. A hely szelleme felbukkan a Toldi szerelmében, midőn IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival - köztük Toldi Miklóssal - szarvasüldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást. A költemény erre vonatkozó strófájában a költő magát is megörökítette:
 

Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe, S hol a fürdő épült a forrás fölébe, Ötszáz évvel utóbb - vagy igen, már többel, Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember; Megáldotta vizét, nagy jótéteményért, Ha nem új életért, új élet-reményért, S ha valaha célhoz bir jutni ez ének: Köszöni e forrás csuda hévvizének.
	A Zámecky vrch utcai ház és Arany emléktáblája a ház falán (Udvarhelyi Szabolcs fotói, NSZ)

A Zámecky vrch utca 4. számú házán 1957 óta őrzi a sötétszürke márványtábla az egykor itt időző poéta, "Karlovy Vary nagy csodálója" emlékét. Arany 1870-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, és mint rangos vendéget a városvezetőség valamelyik előkelő hotelban szerette volna elhelyezni. Ám ő végig hű maradt az ódon házhoz és a megszokott, megszeretett környékhez.

(F. J. Gy. "Magyar emlékek a világban: Karlovy Vary" = Népszabadság, 2000. július 22. 33. p.)