Arany estéje

(Arany halálának dokumentumaiból)

I.

"Tiszteletes Szél Kálmán úrnak Nagy-Szalontán"
"Ajánlott."

Bélyegző: "Budapest-Lipótváros. 82. oct. 20."

"82. oct. 20. dél.

Kedves Kálmánom!

Bizonnyára kezedbe jutott a mai Egyetértés. Szegény atyám betegségéről szóló tudósítása nagyjában igaz, de nem igaz az, hogy tíz nap óta fekvő beteg volna s hogy Farkas Kálmán már több nappal előbb komoly aggodalomra látott volna okot. Legalább velünk ily alakban nem közölte, Kétlyt is inkább az én sürgetésemre hozta magával tegnap délelőtt.

Tegnap déltől estig fordult a baj igen aggasztóra. Az erő rohamosan fogyni kezdett, a szívverés meggyengült, a végtagok hidegedni kezdtek.

Láb melegítők, digitalis, tokaji alkalmaztatott. Este 9-re már lényeges javulás állott be. Elszenderült, aludt éjfélig, akkor felébredt, de csendesen pihent, csendesebben, mint ő rendszerint szokott. Reggel megitta pohár kávéját. Azóta láza nem mutatkozik, érverése elég erős és nyugodt, szabályos.

Attól függ a további sors: bír-e enni. Az erő kevés, ha ez nem pótolható, akkor hiába minden egyéb. Sándor bácsinak anyám tegnap íratott pár sort.

Kérlek, közöld vele e levelemet is. Több felé írni nem érkezünk.

Isten veletek
ölel Laczi."

A levélben említett Sándor bácsi: Ercsey Sándor, Aranyné testvére.

Ugyanaznap délután újabb ajánlott levél megy Szalontára.

II.

"Ajánlott. Octob. 20. d. u. 3 óra.

Kedves Kálmánom!

Úgy hiszem, e levelemet egyszerre kapod mai korábbi levelemmel, melyben apám betegségéről értesítettetek.

Az óta az állapot nem változott, de eszembe jutott, hogy tudósításom talán téged arra indíthatna, hogy feljöjj.

De ez nem volna helyes. A baj esetleg hosszabb ideig egyállapotban maradhat. A beteghez pedig téged bebocsátani nem lehetne, nehogy végkép megijesszük őt azzal, hogy már messze földről is ágya köré gyülekeznek.

Holnap tudatni foglak. Isten veled!

Octob. 20. d. u. 3 óra.

L..."

Október 21-én néhány rövid, reménytelen sor megy.

III.

Arany László levele Széll Kálmánhoz 1882. október 21. Az utolsó szót áthúzta Arany László, de csak egész vékonyan, a szó tisztán elolvasható s így még kifejezőbb. Minden bizonytalanságuk és reménytelenségük benne remeg.

"Kedves Kálmánom!

Mást nem írhatok apámról: tegnap óta egy állapotban van. Gyenge, végtelenül gyenge és lélekzete nehéz. Húslevek, tokaji, egy-két mogyorónyi húsdarab: ezekkel tápláljuk még.

Isten veletek!

Octob. 21. d. u. 3 óra.

Az utolsó szót áthúzta Arany László, de csak egész vékonyan, a szó tisztán elolvasható s így még kifejezőbb. Minden bizonytalanságuk és reménytelenségük benne remeg.

Voinovich Arany-életrajzából tudjuk, hogy a beteg Arany János "22-re virradóra az éjszakát nyugtalanul tölti, fia virraszt mellette".

Utolsó óráiról azt írja orvosa: "Reggel még átment a másik szobába. Leült a dívánra: előtte az asztalon ott voltak a reggeli újságok. Felolvastak belőlük, de nem figyelt rá. Megkérdezte: hány óra; "Különben mindegy". Háromnegyed tizenkét órakor fia segélyével, botra támaszkodva még önerejéből tért vissza kiszellőztetett szobájába. A szobába érve leült az ágy közelében levő székre, sötétségről panaszkodott (mint Goethe: Mehr Licht!), 3/4 12 után 5 perccel egy erős, mély sóhajtással, vagyis légvétellel végkép megszűntek nála az élet minden jelenségei."

1 óra 10 perckor távirat ment Széli Kálmánhoz:

IV.

"Széll Kálmán Szalonta. Budapest X. 22. 1 óra 10 perc.

Szegény Atyám ma délben kiszenvedett Laczi." Bp-en pénztári szám: "1914" Osztály: "P" Szó "9" Felvette Szalontán X. 22. 2 óra 20 perckor "Bölöny". 301-es vezetéken futott a hír.

Vasárnap volt. Utolsó percében felesége, fia, menye, unokája és a két orvos állott mellette.

"Arany meghalt. Ha van könnyütök, most ontsátok el!" -- Irta Beöthy Zsolt a Pesti Naplóban.

(Forrás: Rolla Margit: Arany estéje, Bp. 1944. 125-128. pp.)