|
Arany Jánosné levele Gubody Marihoz. Gubody Mari urhölgynek szeretettel Nagy Kőrösön.
Édes Marikám! Hólnapok multak miolta nem hallottam rólatok semit; irtam vólt ugy szeptember vége felé neked, semi válasz. Nem igen merek irni hozátok, nem tudhatom, hogy hogy veszitek. A második irtózatos csapás, mely tisztelt szülőidet, s egész családodat sujtotta, vissza tartot még neked is irni. Szavakat nem talál itt az ember, még a leg közelebbi barát sem fájdalmaitok enyhitésére; csak érezni lélekben, és kérdezni a gondviseléstől, hogy az ilyen becsületben megöregedet szülőknek, miért mért öreg napjaira ilyen nagy és mély fájdalmat? Igazán jobb sorsra lettek volna érdemes, vég napjaik be végzésére! Vigasztalja meg őket és mindnyájatokat az, a ki mindeneknek rendezője. De hát miért, és mi véget irok én neked e dologról, a mi talán már enyhült? lásd Marikám, sokat foglalkozom ez eseményel. Alig tudok másról irni, pedig igazán nem akartam egy szóval sem meg emliteni. Sok bajunk volt nekünk is a nyár folytán. Egymást váltottuk föl a betegségben, még Piroska is sort tartot velünk, rendkivül nő, az is elő segiti, különbenis gyenge test alkatássát. Jöjj föl már egyszer pestre édes Marikám, nézél meg benünket, ugy is ki tudja medig lesz alkalmad benünk együt láthatni. Öregek vagyunk mi már lelkem, és betegesek nem sokat igérhetünk magunknak. - Hát Nelike és Zinka hogyan vannak? A kicsinykéjeik? Klárika nagy-e már? és hol tanul? s a fiai Rozinának, még mindég távol tanulnak, német gimnáziomba? minden érdekel, mindent kérdezek, ne haragudjál érte lelkem. Ugy szeretnék mindent sokat tudni rólatok; de azt nem lehet egy levélben meg irni, azt szóval kelene, és nem is kevés idő alat el beszélni. Sok minden történt az ólta, hogy nem látalak. Vártalak föl a nyáron, igérted utolsó leveledben. De a közbejöt sok minden akadályozot meg tudom. Most talán lessz rá egy kevés üres időt? Hiszen Terika pótolya már a te helyedet? Kedves Szülőid pedig meg engedik, irtad volt, hogy dolgaid vannak pesten, azért emlegetem a föl jöveteledet. Laczimék még mindég csak ketten vannak s ugy látszik talánugyis maradnak. Gizi igen jó szinbe és kedvbe van. Mi elég jól vagyunk most, szegény Arany bácsi apróbb bajjajival vesződik, de hát ugyis lessz e már, mig egyszer vége lessz mindennek, nekem a fejem fájj sokat, és kegyetlenül, más bajom nem igen van. Piroska jár hüségesen iskolába, tanul szorgalmatosan, mintha valami hivatalra késszülne, néha a torkával van baja. - Hát kedves Marikám biz ez elég üres levél, de hát mit irjak? a miről irni tudnék, azt te a lapokból kimerittőbben el olvasod. - Isten veled veletek édes Marikám! Kedves jó szülőidnek add által szives tiszteletünket, téged pedig testvéreiddel együt szászor csókol mindég szerető Arany nénéd. |