|
Arany Jánosné levele Gubody Marihoz. Gubodi Mari urhölgynek szeretettel Czegléden. Póstabélyegző
kelte: Budapest, 78.7/11. délután. Kedves jó Marikám! Csak a régi jó vagy te mindég, szeretsz te minket érdemünkön felöl az isten áldjon meg. Meg kaptam a szép gyümölcsöt minden baj nélkül. Gondolom szépen vólt be rakva. Csak azt az egyet tenéd te meg; hogy a postaji költséget nekem engednéd át, ugy, vólna az igazság édes Marikám! - Köszönöm szives ajánlatodat a segitséget iletőleg, bizony szivesen is el fogadnám én azt, ha pesten volnál, nem csak igénybe veném ajánlatodat, de a leg nagyobb köszöneteljes hálával veném és kérnélek föl. Soha eset vólna jobban mint most, Sok bajom jöt egy más után, mint a láncz szem egymásból fonódot. Fél év ólta folytonosan beteg ápoló vagyok én lelkem. Piroska a tél folytán kétszer volt nagy beteg, először torok gyuladása vólt, másodszor bárány himlős, de igen nagy lázal vólt ösze kötve. Május közepén pedig szegény Arany bácsid let olyan veszélyes beteg, hogy egyik órra sem vólt a másikig biztositva, gége cső gyuladása vólt tüdő lobbal, tizenhét napig nem fekhetet sem éjel sem napal, ha két perczig feküdt, a leg nagyobb fuldoklás fogta el, ugy kapkodot a levegő után mint vizbe fuladozó. Volt rá eset, hogy az orvosi szert sem vólt képes le nyelni, vagy egy korty vizet. Senki sem hitte, hogy meg lábbalya. De olyan gyengeis, hogy alig tud járni még ma is. - Oh Marikám mit és menyit szenvedtem. Egyedül leni éjel napal egy haldokló melet, irtóztató! nem aludtam tizenhét éjel egy órrát, azt a kint még nézni is sok vólt, hát még szenvedni! Idegen ápolót hozni nem lehetet, mert atól elrémült volna, de meg nemis fogadot volna el idegentől seminémü szólgálatot. Egyedül éjel napal magam vóltam, be iszonyu ilyenkor fő városba leni minden rokontól távol. - Sokszor gondoltam rád Marikám. Milyen áldás let vólna, ha csak a melék szobába tudlak téged Piroskával teni; Miért is nem vagy közelebb? és miért vagy anyira el el foglalva a tieid által? Lásd miért vagy olyan jó? nem venék anyian igénybe segitségedet ha olyan vólnál mint nagyobb része a mostani fiatal asszony népségnek. Te a tieidről halgatsz, irjál rólok kedvesem közelebb. Tudhatod milyen igen jól esik ha minél többet tudok rólok. Hiszen minket igazán lelki rokonság tart ösze, ne is adja isten, hogy a valaha meg szünjön. - It vagyunk a Margit szigeten. De édes kevés gyönyört élvezek. Férjem még mindig igen gyenge és fájdalmaji vanak hol it hol ot; most meg Piroska beteg két nap ólta fekszik. Csengeriné ki vite hozájok betegen hozta haza, nagy láza van, nem tudni mire fejlik ki? - Az egész levél csupa panasz és bajal van tele, engedj meg érte édesem! - A tieidet egytől egyik tisztelek és csókolok, Téged pedig ara kérlek hogy mutasd meg már egyszer magad a téged lélekből szerető Arany nénédnek. |