Arany Jánosné levele Gubody Marihoz.

Gubody Mari urhölgynek szeretettel N. Kőrösön. Budapest, november 9. 1876.

Édes Marikám!

It várta biz az olvasni való az el vitetést három napig, de akor föl raktam a régi helyére, azt gondolva, hogy nem érdemesitted a le vitelre, a minthogy nemis igen érdemli biz az azt meg. Hanem hát akar mikor érte küldhetsz, örülök ha egy kevés élvezet, vagy élvezetetek lehet velek. De azt joban sajnálom az egészben, hogy ismét el nem jöhetél egy kevésé hoszabb időre hozánk. Nem is ér a semit olyan kevés idére pestre fel jöni!

- A mézet iletőleg édes Marikám talán jobb lessz ha majd máskorra hadjuk. Hideg van már a küldözgetésre. Azt én csak ugy kértem vólt a Kedves Zinkánktól, ha épen alkalalom adódott vólna, aki föl hozza és árrt érte fölis vegye; mert nekem három font igen elég lett volna. Szeretem eni a tiszta szép mézet, a mit pesten nem kaphatunk romlatlanul és ami épen nem kivánatos.

- Jól teted, hogy irtál, bár gyakrabban tehetnéd! bizonyal mondom mindég örrömel olvasom kedves kedélyel irrot leveledet. Úgy is van elég időm a komolykodásra.

- Kedves jó szülőidnek szives tiszteletünket ad által, s testvéreidet veled együt csókolva,

maradok mindig igen igen szerető nénéd

Arany Jánosné.