VÁNDOR-CIPÓ.

- Arany Jánosban debreceni diákkora idején mozdult meg a művészi ösztön. Önéletrajzi levelében írja: festő, majd szobrász vágyott lenni, míg végül úgy érezte, Thália papjai között a helye. "Csak Sekszpírt! Sekszpírt Domine!" - biztatta öreg professzora. Tanárai "e szokatlan jelenséget, hogy legjobb tanulójuk egyike, csupán a művészet iránti vonzalomból... komédiássá akar lenni, a hívatás kétségtelen jelének tekintették". - Így került Arany a vándorszínészekkel Máramaros-szigetre. Mint Bolond Istókjából tudjuk, hamar kiábrándult belőlük s ott is hagyta őket. Anyját álmában halva látta, ez is hajtotta, sürgette haza. Zsebében egy huszassal s az öreg korában megénekelt "Vándor-cipó"-val indult el Szalonta felé.

A nagykárolyi színiplakát 1836-ból

A színésznek állt Arany János hazatérése Márasmarosszigetről Nagyszalontára (1836)

"Magánosan bolyongék Sziget hegyein, az Iza partján - elmélkedtem, vezeklettem. Egy nap, hasonló gyötrelmek közt álom ért rám - s jó édesanyámat halva láttam. A benyomás oly erős volt, hogy többé nem vethetém ki fejemből, ellenállhatatlan ösztönt érzék hazamenni, de miképp? Sziget Szalontához, általam ismert úton kerülve, körülbelül 50 mérföld. A direktorhoz, Hubayhoz fordulék, egy huszast kértem tőle, lehető díjamból, de fölöslegesnek láttam vele közölni szándékomat. Egy zsebkendőbe kötém egész vagyonomat - kimentem a piacra, hol 8 pengőkrajcárból egy cipót s egy kevés szalonnát vettem, azzal megindultam egyedül, gyalog. Első éjt az erdőben töltém, oláh fuvarosok tüze mellett, a többit korcsmapadokon - s így végre Szatmáron, Nagykárolyon, Debrecenen át, 7 napi gyalogvándorlás után hazaértem, nem nagy örömére szegény szüleimnek."

(Önéletrajzi levél Gyulai Pálnak, Nagykőrös 1855. június 7.)