A JÓSÁGOS ÖZVEGYNEK.

- A vers Bezerédj István (1795-1856) özvegyének szól. Bezerédj önként és először adózott és kötött örökváltsági szerződést jobbágyaival, felszólalt a magyar nyelv, népnevelés és a zsidó emancipáció érdekében. Elveiért 1850-ben elfogták. - Társaságát: Deák, Csengery, Horváth Mihály, Gyulai - később Arany és fia - Bezerédjné, férje halála után is összetartotta. Arany Juliska az özvegyet így jellemzi: "Dacára annak, hogy ő már születésénél fogva is az arisztokráciához tartozik, ő azoknak társaságában ritkán vesz részt, s akkor érzi csak valóban jól és boldognak magát, ha írók, művészek, s ezeknek családja körében lehet. Máskülönben ő jótékonysága és végtelen emberszeretetéről ismeretes. Tolna megyében, lakásán egész serege van szegénynek és árváknak, kik tőle nyernek táplálékot és növeltetést. Minden héten kétszer nyitja meg szalonját vendégei számára: vasárnap a férfiak ebéden s szerdán már vegyesen férfiak nőkkel theán vannak nála." (Rolla Margit, Arany estéje 52-53. l.)

Aranyék külön is hálásak voltak a "jóságos özvegy"-nek. Lányuk halála után fiukat katonai behívó fenyegette. A felmentéshez szükséges ezer forintot Bezerédjné akarta helyettük letenni: ...megható volt ... úgy sírt, mint a gyermek, úgy kért az elfogadásra" - írja Aranyné Rozvány Erzsébetnek. (1867. jan. 14.)