AJ-BAJ.

- Arany lelkiismeretes nótárius volt Szalontán, tanár Kőrösön, szerkesztő és "titoknok" Pesten. A hivatal nyűge azonban mindenütt meggyötörte. Amikor Kőrösről elkerült, lánya megkönnyebbülten írta Rozvány Erzsébetnek: "... igen örültünk, hogy végre megszabadulhatott azon állástól, mely reá nézve csak lélek és kedélyölő lehetett" (1860. nov. 17.). - Mint szerkesztőt s mint főtitkárt azonban ugyanilyen, költő számára "lélekölő" munka várta: kéziratokért könyörgött, korrigált, majd aktákat és jegyzőkönyveket írt. - "...azt óhajtám ... hogy pár év alatt nyugalomba teszem magamat Szalontára ... hogy még valamit kedvem szerint dolgozhassak" - írta sógorának. (1865. júni. 29.) - Tompának is ezt hajtogatta: " ... bevégzeni egyet-mást töredék munkáimból ... De mikor tegyem?... hogy kiállva, mint a ló, itthon nekiüljek: az már nem megy." (1866. nov. 14.) - E hangulatokból született 1869-ben "Főtitkárság" című kis verse:

Szép megtiszteltetés,
De nem birok már vele:
Nem vagyok már a kés,
Hanem csak a nyele.